Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

168 Az országgyűlés képviselőházának órában állapíttassák meg. A házszabályok idézett szakaszának második bekezdése értelmében az indítvány felett a Ház holnapi ülésünk elején fog határozni. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. A törvényjavaslathoz szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: T. Ház! (Felkiáltások a jobboldalon: Eláll a szótól! — Bródy Ernő: Feláll és nem eláll! — Zaj- — Elnök csenget. — Györki Imre: Hatórás ülések mellett a jövő héten lesz vége, így pedig még ezen a héten!) Az elnök úr által bejelentett indítvány egyik nagyon jellemző eszköze ennek a kormányzó többségnek, amely itt az ő mindenáron való szavazási készségével ezt a törvényjavaslatot minél hamarább tető alá akarja hozni. De t. Ház és t. kormánypárti urak, a helyzet az, hogy aminek ma önök tapsolnak, az a mi malmunkra hajtja a vizet. Ha tréfálkozó hangulatban, vagy tréfálkozó kedvemben volnék, azt mondanám, hogy csak folytassák az urak, csak csinálják, csak járják ezt az utat, amelyen a reakció minden bástyáit ki akarják építeni uralmuknak biztosítására, mert minden tégla, amelyet a reakció országútján lefektetnek, nekünk , ad erőt, a mi jövőnket hozza és elhozza azt a szabadságot, amely ebben az országban a dolgozó népnek Örömet ad az élethez és örömet ad a munkához. A t. kormánypárt minden egyes tagja az elmúlt választás alkalmával programmszerűen tele hanggal hirdette a nők választójogát. Én ott voltam néhány egységespárti képviselő úr programme eszedénél és láttam, hogy milyen meggyőződésszerűséget mutattak akkor, amikor a nők egyenjogúsításáért szálltak síkra. De «welche Wendung durch Gottes Fügung!» Azok az urak, akik a leghangosabban hirdették a nők választójogának jogosságát, itt ma kórusban állanak fel és az ellenzéket iparkodnak letorkolni. De nemcsak az igen t. egységespárti urak, maga az igen t. belügyminiszter úr is szükségét érezte annak, hogy ennek a törvényjavaslatnak általános vitájánál felszólaljon és a maga álláspontját igazolandó, a nők igényjogosultságát iparkodott elismerni azonban hozzáfűzte rögtön a maga véleményét és elutasító álláspontját. Amikor az igen t. belügyminiszter úr beszédét hallgattam, nekem úgy tűnt fel, mintha az igen t. belügyminiszter úr nem is ezen a földön élne. Ugy tűnt fel, mintha a belügyminiszter úr évszázadokon átaludt volna, felébredt 1929-ben és^ az évszázadokkal ezelőtti régi világ szellemét képviselte ebben a teremben. (Propper Sándor: Fordított Ripp van Winkle! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Bár álmodhatnék egy belügyminiszter! — Derültség.) Az igen t. belügyminiszter úr nem akar tudomást venni mindarról, ami az utóbbi évtizedben történt, nem akar tudomást venni arról a világot felforgató földrengésről, zivatarról, amely Európa felett végigszáguldott. (Rothenstein Mór: Mélyen alszik.) Az igen t. belügyminiszter úr nem akarja tudomásul venni, hogyha a magyar dolgozó nőknek ebben a hazában voltak súlyos megpróbáltatásokkal teli évei, akkor 1914-től kezdve a mai napig a magyar dolgozó nők a szenvedések, megpróbáltatások kálváriás útját járták, és ha valamikor okuk volt a magyar dolgozó nőknek a kormányzati rendszertől azt kérni, hogy a férfiakkal egyenlő elbánásban részesítsék őket, akkor ezek a napok azok, amikor a magyar dolgozó nők lelkéből teljes erővel fakad fel a kiáltás e rendszer felé: miért mellőztök, ti férfiak, bennünket? 278. ülése 1929 április 17-én, szerdán. Nagyon érdekes volt áz igen t. belügyminiszter úr beszédének az a része, ahol a legszebb szavakat kötötte csokorba a nőkkel kapcsolatban. Amikor a belügyminiszter úr a nők társadalmi helyzetét festette, de a jogokat megtagadta a nőktől, eszembe jutott az a mesebeli ' beduin-főnök, aki a vándort, a sátrának ajtaján kopogtató utast barátsággal, mosolygással fogadja, pipával kínálja meg, minden rendelkezésére álló étket feltálal neki és puha ágyat vettet számára, de reggelre az f utasnak csak az élete marad meg, minden értéket elvesz tőle a beduin. (Haller István: Azt hiszem, annak is örült!) De ebben az esetben a nők nem örülnek az igen t. belügyminiszter úr intézkedésének. A beduin főnöknek ez a magatartása jut eszembe e pillanatban is, amikor megállapítom, hogy az igen t. belügyminiszter úr érti a^ módját miként kell a nőknek^ bókokat, szépeket mondani, hogy ennek ellenértéke gyanánt azután elvegye a maga reakciós részét, a nők legelemibb jogát, a törvényhatósági bizottságba való be választhatás jogát. De tovább menve azon az úton, amelyen a kormány jár, állandóan ott látjuk az új és új jelzőtáblákat: «Bethlen kormányzati rendszere a demokráciához». Mindenütt, ahol megjelennek, demokráciát hirdetnek, sőt itt a Házban is merészen kivágják, — mint a hazárd játékos a 21-et — hogy a nők választójoga benne van a kormány programmjában. Amikor azonban ilyen irányú törvényjavaslatokkal lépnek a Ház elé, akkor minden raffinait eszközt felhasználnak arra, hogy a nőket jogaiktól megfosszák. (Mozgás jobbfelöl.) Ennek a törvényjavaslatnak azt hiszem, ez a 7. §-a a legveszedelemesebb, a legreakciósabb szakasza. Éppen ez az oka annak, hogy az ellenzék minden erejével nekifeszíti a mellét ennek a szakasznak, mert hiszi és reméli, hogy a lehetetlenből talán lehetségest tud csinálni és képes lesz a kormányzati többséget rávezetni arra, hogy a nőkkel szemben más álláspontra helyezkedjék, hogy megadja a nőknek a szavazati jogot. (Jánossy Gábor: Még nem szavaztunk, tessék bevárni!) Legyenek az urak elkészülve: a legközelebbi választásnál Magyarország aszszonyainak, dolgozó nőinek lesz gondjuk arra, hogy az uraknak visszaadják a kölcsönt. (Meskó Zoltán közbeszól.) Legyenek rá elkészülve, különösen ön, képviselő úr, vigyázzon. (Derültség.) A 7. § minden pontj <i ci legsötétebb reakciót, a legridegebb osztálygyűlöletet jelzi. íme, az 1. pont szerint törvényhatósági választójoga van annak, aki a törvényhatóság területén fel van véve a választói névjegyzékbe és legalább hat év óta lakik ott. Bármily rövid ideig tartó helybenlakás elegendő annál, aki tényleges vagy nyugdíjazott • köztisztviselő, nyugdíjazott katonai havidíjas, vagy valamely bevett vagy elismert vallásfelekezet egyházközségének élén álló lelkész. Kérdezem én az igen t. Házat, és az igen tisztelt belügyminiszter urat, a társadalmi szolidarizmus hirdetése ideiében ^miért csinálja ezt az osztálytagozódást a kormány, miért tesz polgár és polgár között különbséget, miért tartja jobb polgárnak azt a nyugdíjas állami köztisztviselőt, mint azt a polgárát az országnak, a hazának, aki becsülettel, tudásával, erejével, készségével és lelkesedésével szintén hozzájárult és hozzájárul ennek az országnak kultúrájához adójával, pénzével, véráyel és verítékével? (Strausz István: Jól beszél!) Miért tesz különbséget? Kérdezem, hol van itt a demokráciának egy parányi szikrája? De tetézi a reakciónak, a sötét reakció bástyájának kiépítését ugyanezen szakasz hárma-