Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-278
Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 1929 április 17-én, szerdán. 163 gyei, az alkoholizmus ügyével, a tuberkulózissal, a cselédügyekkel, a szegényüggyel, a gyermeküggyel, szóval, egy egész sereg kulturális és szociális problémával kell a megyének foglalkoznia. Ezek elsősorban érdeklik a nőt, úgyhogy közvetve és közvetlenül egyaránt érdekelt fél. Az mondatott és természetes is, hogy különösen ami a vidéket illeti, a vidék konzervatív felfogásánál fogva csak egészen kiváló és hoszszú időn át szociális, karitatív, vagy kultúrmunkát végzett nőkről lehet szó, akik bejöhetnek a vármegyeházára. Hiszen az el sem képzelhető, hogy egy nőnek, aki nem szerepelt a közéletben, aki nem végzett érdemleges munkát, eszébe jusson jelöltetni magát, de ha eszébe is jutna, nem fog eszébe jutni a választóközönségnek, hogv megválassza. Ha pedig csak arról lehet szó, hogy a közélet terén érdemeket szerzett nő aspirálhasson arra, hogy bekerüljön a képviselőtestületbe, akkor sem látom be, hogv miért kell e morális és kulturálisan sok-sok férfi fölött álló nő előtt becsapni az ajtót akkor, amikor nem vagyunk képesek megválogatni azt sem, hogy kik kerüljenek be a megyeházára, hogv va^on csakugyan a törvényhozásba valók, vájjon állnak-e az illetők a kultúrának, a moralitásnak azon a fokán, amely érdemessé teszi őket arra, hogy a törvényhozásban tevékenységet fejtésének ki. Ha a férfiakkal szemben nem tudjuk megállapítani, a nőkkel szemben illojalitás és férfibrutalitás kizárni őket a törvényhozásból, akik közéleti tevékenységükkel bebizonyították, hogy a maguk hatáskörében és önmagukra hagyva, a törvény által nem támogatva, tudnak gazdasági, kultrúális és szociális effektusokat elérni. En ezt igazságtalanságnak és méltánytalanságnak látom és azt hiszem, hogy a magyar törvényhozás a jövőben nem lesz büszke arra, hogy ezt a szükkeblűséget statuálta a törvényben. A miniszter úr közbeszólás formájában azt mondta, hogy Angliának szüksége van a nőkre. Amikor valaki arról beszélt, hogy a legkonzervatívabb Anglia épnen most terjesztette ki a választói joarot a nők összességére, a miniszter úr közbeszólt, hogy Angliának • szüksége van erre. Ha a világ legkonzervatívebb és legnagyobb hatalmának szüksége van a nőkre, nem tudom, hoory vájjon mi mivel indokolhatjuk, hogy nekünk nincs rá szükségünk. (Scitovszky Béla belüs-vminiszter: De miért van rá szüksége? Tessék megmagvarázni azt is!) Tudom én azt és azt állítom, hogy ugyanebből a szempontból van nálunk Ma^varországon is szükség a nőkre. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nincs! Hála Istennek nincs! Mentől később legyen!) Már most szükség van rájuk. Mi, akik a választásokon X-szer részt vettünk, ezt nagyon is konstatáltuk, hogy a nő a választók tömegében a morálisabb és a függetlenebb elemet képviseli, már pedig a függetlenebb és morálisabb elem szavazatára feltétlenül szükség van már most, de minden percben nagyobb szükség van rá, t. miniszter úr. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Aktív választói jogra!) A miniszter úrnak nem lesz módjában megakadályozni azok befolyásának növekedését, számszerűleg, szervezettség tekintetében, akik ellen azt hiszi, hogy Angliának már ma szüksége van a női választói jogra. Nem lesz módjában ezt a veszedelmet — ha annak tekinti — kisebbíteni és mert nincs módjában kisebbíteni, mert ez minden percben — nem is automatice, hanem nagy munka árán szaporodik és nő, azért mármost be kell állítani a nőt az egész vonalon, hogy belenevelődjenek erre a harcra, erre a küzdelemre, hogy amikor komolyan szükség lesz rá, ne kelljen az ajtón berángatni, törvényhozási intézkedéssel megpróbálni segítségül hívni a nőt, hanem legyen ott kezdettől fogva, tanuljon bele a munkába, amely munkára — hiszem, hogy a miniszter úr is el fogja ismerni — előbb-utóbb nagyobb szükség lesz, mint amilyen szükség van ma. Azt hiszem, Anglia is tudott volna egyebet tenni, hanem igenis azt mondotta, hogyha a veszedelem nem is olyan, hogy általábavéve minden női szavazatra szükség lenne, akkor is megadja a módot mármost azért, hogy végigjárja a női tábor azt az iskolát, amelyet minden szavazónak végig kellene járnia, hogy a nemzeti és konzervatív gondolat megbecsülését megtanulja azok között a harcok között, amelyeken keresztül kell mennie. Tehát a jövő szempontjából is szükség volna mármost a nőknek belekapcsolódására, mert ezt a nevelőmunkát okvetlenül el kell végezni. T. Ház! Ismétlem, ezeket két okból mondottam el, azért, hogy minden lehető alkalommal bizonyságát adjam annak, hogy amivel elindultam, az általános, egyenlő titkos választójog mellett vagyok és leszek ezután is minden vonatkozásban, másrészt pedig minden olyan demokratikus haladást, amelytől való tartózkodást a magyar nemzet érdeke nem indokolja, minden ilyen lépést szerintem az adott pillanatban mindig meg kell tenni. Semmiféle nemzeti érdek nem indokolja, hogy a választójogból most csípjünk el valamit, mert tulajdonképpen az történik, hogy az országos választói törvényt kiterjesztjük a vármegyei választásokra azzal a különbséggel, hogy speciel a nők választójogából elcsípünk valamit. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Passzív választójogából!) Igen, a passzív választójogot csípjük f el. Mondom, ezt semmi nem indokolja és azért azt hiszem, hogy a belügyminiszter úr nem fog Önmagával szemben semmiféle hibát elkövetni és semmiféle presztizs-sérelem felfogását nem fogja érni, ha, amint most egy lépéssel továbbmegy, még eg^ lépéssel továbbmegy és az egész vonalon megadja a nőknek a passzív választójogot. Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam indítványát fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Peyer Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Következik? Urbanics Kálmán jegyző: Udvardy János! Udvardy János: T. Képviselőház! A 7. § 2. bekezdésének átszövegezésére házszabályszerű módon indítványt terjesztettem be, s tisztelettel indítványozom, hogy méltóztassék a 7. § 2. bekezdését a következőképpen átszövegezni (olvassa): «A választójog gyakorlás ára nézve az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1925 : XXVI. t. c. 8. §-ának 2. és 5. bekezdésében foglalt rendelkezéseket az állampolgárság kellékének elbírálása tekintetében az ugyanazon törvény 3. §-ában foglalt rendelkezéseket, a helybenlakás időtartamára nézve pedig az ugyanazon törvény 4. §-ának 2., 3. és 4. bekezdésében foglalt rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni.» Egyúttal indítványozom, hogy méltóztassék az első bekezdés 2. mondatát, amely így szól (olvassa): «bármilyen rövid ideig tartó helybenlakás elegendő annál, aki tényleges vagy nyugdíjazott köztisztviselő, nyugdíjazott katonai havidíjas, vagy valamely bevett vagy elismert vallásfelekezet egyházközségének (hitközségének) élén álló lelkész» törölni.
