Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

164 Az országgyűlés képviselőházának Ez az indítványom lényegében nem változ­tatja meg az eredeti javaslatot és miután a belügyminiszter úr és az előadó hozzájárult indítványomhoz, részletesen nem kívánom azt megindokolni. (Helyeslés a jobboldalon és a Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Malasits Géza! r Malasits Géza: T. Képviselőház! Csak egé­szen röviden kívánom a t. belügyminiszter úr figvelmét egynéhány körülményre felhívni. Az urak állandóan tiltakoznak az ellen a vád ellen, amely az ellenzék részéről igen gyakran elhang­zik, hogy az urak reakciósak. Már elmondtam egyszer, hogy maga a miniszterelnök úr is szük­ségét érezte annak, hogy a reakció vádja ellen tiltakozzék. Legutóbb Nyíregyháza piacán Rakovszky Iván tisztelt képviselőtársunk tartotta szükségesnek azt mondani, hogy ki merészeli azt állítani, hogy Magyar­ország a reakció hazája, hisz itt 80—90 százalékos demokrácia van. Ezzel szemben az előttünk fekvő törvényjavaslat a legékesebb bizonyítéka annak a reakciónak, amely az or­szágban elterjedt. Itt van mindjárt a 7. §. Ennek az első rendelkezése rögtön reakciós rendelkezés, amennyiben kimondja, hogy ahhoz, hogy valaki a törvényhatósági jogot gyakorolja, hat esz­tendei helybenlakás szükséges. Ezzel szemben az 1886 : XXI. te. szerint hatéves helybenlakásról szó sem volt, erre nézve nem volt intézkedés abban a törvényben, csak utalt az általános képj viselői választási jogra, — amint ezt Bródy Ernő igen t. kéoviselőtársam nagyon helyesen meg­mondotta tegnap — és azt fogadta el a törvény­hatósági választásokra nézve is. amit a törvény a választói jogosultságra a képviselőválasz­tásoknál előír. Teljesen anakronisztikus dolog a hat évi helybenlakás. A hat évi helybenlakás semmi­féle bizonyítékul nem szolgál arra, hogy az il­lető megbízható-e, vagy kevésbbé megbízható. Nem bizonyítéka azoknak a terheknek sem, amelyeket az illetőknek viselniök kell, mert nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a teher­viselés arányai is eltolódtak a háború befeje­zése óta. Ma igen sok olyan adó van, amelyet a háború előtt egyáltalában nem ismertünk s amelyek akkor természetszerűen a lakosságot nem terhelték. Ha valaki ma a község kötelék kében egy darab kenyeret vesz, már forgalmi­adót fizet^ és keresetiadót fizet a gyermektől kezdve még az önálló iparos is s ezek a kere­setiadók és forgalmiadók túlnyomórészben a község- háztartását illetik meg. Ha tehát va­laki beteszi a lábát a községbe, vagy elmegy dolgozni, már fizet keresetiadót. Ennélfogva az sem lehet indok a hatévi helybenlakás fenntartására, hogy hatévi helybenlakással kell azt kiérdemelni, hogy valakinek a köz­ségben^ választójoga legyen, mert hiszen már az első perctől fogva kiérdemli ezt az adózá­sával. Amint mondottam, a megbízhatóságnak egyáltalában nem kritériuma az, hogy valaki hat évig lakik egy helyben, vagy nem. Hiszen láttunk olyan eseteket, hogy az egy helyen tizenöt évig lakó' 1 emberek is megtévedtek, vi­szont igen helyesen és kitűnően viselkedtek azok, akik két-három hónapig laktak csak egy­egy község kötelékében. . Felmerült itt az a kérdés, hogy vájjon miért van ez a paragrafus. A miniszter úr sokkal jobban tette volna, ha világosan meg­mondotta volna azt, hogy: «Nem akarok mun­kás-szavazót látni!» Kár volt a sok papirosért, a sok bizottságosdiért, az egész parlamenti 278. ülése 1929 április 17-én, szerdán. apparátus megmozgatásáért; három szóval ki lehetett volna mondani: «Munkásszavazót azonban látni nem akarok!» Mert ez a szakasz azt eredményezi. (Seitovszky Béla belügymi­niszter: Mennyiben?) Rögtön meg fogom ma­gyarázni, ha megengedi. Ugyebár, a mai termelési viszonyok mel­lett teljesen kizárt dolog, hogy egy munkás, — talán Budapestet kivéve — hat évig állandóan egy helyben tudjon lakni. A munkások ván­dorlása ma talán nagyobb, mint amilyen volt békében, és ha valamennyire megindul a munka, még nagyobb lesz a vándorlás. Tessék elképzelni: egy gyárnak van ma munkája, odacsődít egy csomó munkást, két évig tart a munka, aztán megakad, kilátás munkára nincs, elbocsátja munkásait. Ezek most kény­telenek családjaikkal együtt elvándorolni egy olyan telepre, ahol megint van munka, • úgy, hogy a munkásoknak egy egész kategóriája soha semmi körülmények között törvényható­sági szavazati joggal nem bírhat, mert az a hat esztendő valójában nyolc esztendőt jelent, már pedig nyolc esztendő alatt rengeteg^ nagy a munkások vándorlása, csak igen elenyészően csekély azoknak a munkásoknak a száma, akik állandóan egy helyben laknak.^ A hatévi helyben lakás tehát azt jelenti, hogy a munkásszavazók háromnegyed részét automatikusan ki fogják irtani azért, mert nem tud ott állandóan lakni. (Seitovszky Béla bel­ügyminiszter: Ez még Budapestre sem áll!) T. miniszter úr, én tizenöt évig szakszervezeti titkár voltam, én tehát tudom, hogy mekkora a munkásvándorlás. Ez tehát azt eredményezi. Most egy kicsit gondolkoznom kell azon, hogyha voltaképpen nem ez volna az Indok, akkor miért is kell a hatévi helybenlakás. Ez mint a megbízhatóság kritériuma nem szerepel­het. Mennyivel megbízhatóbb egy katonai nyug­díjas, mennyivel megbízhatóbb egy állami nyugdíjas, mennyivel megbízhatóbb az állam­hűség szempontiából egy nyugalmazott vas­utas, mint egy elsőrangú szakmunkás? Ezt kér dem én. Ha tehát lehámozzuk erről a kérdésről azt a sallangot, amelyet ráakasztottak, akkor meztelenül elénk mered az osztályharc gyakor­lati alkalmazása, a munkás nem megbízható, ellenben az államhoz akár fizetéssel, akár nyug­díjjal odatapasztott egyén minden körülmények között megbízható, mert annak nem kell hatévi helybenlakást bizonyítani és igazolnia. T. Kép­viselőház! Ez a szakasz is csak arra lyukad ki, amire a többi, hogy a szegény embernek látszó­lag jogot adnak, a jogot azonban úgy adják meg, hogy azzal az illető valójában élni ne tud­jon. Ezt szolgálj el cl/ ci hatévi helybenlakás is. Adunk a munkásnak jogot: íme, ha hat eszten­deig lakol egy helyen, van jogod, de tudjuk na­gyon jól, hogy a munkások túlnyomó nagy része hatévig egy helyben lakni nem tud. A jövő kapitalista fejlődés még jobban fogja bizonyítani, hogy nem tud hat évig egy helyben lakni. T. Képviselőház ! Engedjék meg, hogy néhány szót a nők választójogának érdekében én is szóljak. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbal­oldalon.) Itt már a t. kereszténypárt is argu­mentumokat vonultatott fel a nők választójoga mellett. En ezeket megismételni nem akarom, csak rá akarok mutatni egy körülményre. Angliában most terjesztette ki a nők választó­jogát az erősen konzervatív angol kormány, il­letőleg annak belügyminisztere, Joynson-Hicks, aki körülbelül teljesen megegyezik gondolko­dásmódjában a mi igen t. belügyminiszter urunkkal, a különbség csak közöttük annyi,

Next

/
Oldalképek
Tartalom