Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

160 Az országgyűlés képviselőházának legyen a jegyző, nem az igen t. Képviselőház elé kell jönni, másrészt nekem távolról sem volt szándékomban ezt mondani. En ugyanazt az indítványt terjesztem elő, mint Hajós Kálmán t. képviselőtársam, hogy tudniillik a jegyzők passzív választójogát hagyjuk meg, mert magam sem tartom célravezetőnek ezt az elintézési módot ahhoz, hogy_ az igen t. belügyminiszter úrnak azt a kétségtelenül helyes álláspontját, hogy minél kevesebb tisztviselő legyen tagja a törvényhatósági bizottságnak — és ha lehet, legalább a községi jegyzők maradjanak ki a törvényhatósági bizottságból — magvalósíthassuk és ezt a célt elérhessük. Mostani felszólalásom tulajdonképpen azt célozza, hogy a sajtóban megjelent ezt a téves beállítást a magam részéről itt a Ház színe előtt rektifikáljam, azzal, hogy javaslatomat visszavonom és teljesen magamévá teszem Hajós Kálmán képviselő úrnak ugyanezt a célt szolgáló javaslatát. (Helyeslés.) Elnök: A t. képviselő urat felszólalásában nem kívántam megzavarni, azonban kötelességem megjegyezni, hogy a képviselő úrnak a házszabályok szerint csakis az indítvány viszszavonásához volt joga és nem a visszavonás indokolásához. Ez tehát a jövőre nézve precedensül nem szolgálhat. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Takáts Géza! Takáts Géza: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy egy pár szóval én is hozzászóljak ehhez a szakaszhoz. Bármennyire is bizalommal vagyok a t. belügyminiszter úr iránt, mégis legyen szabad itt a községi jegyzők érdekében felszólalnom. A javaslat szerint ugyanis éppen azok lennének kiszorítva a törvényhatósági bizottsági tagok sorából, akik mindig a néppel vesződnek, akik a népért dolgoznak; én tehát ezt a magam részéről nagyon igaztalannak tartom. Tisztában vagyok azzal is, hogy a kormány ezt azért akarja tenni, nehogy az ellenzék azt mondja, hogy a kormány ezt is a maga javára használja ki. Azt hiszem, bőségesen megindokolták már, hogy miért szükséges a községi kör- és aljegyzőknek a törvényhatósági bizottságba való felvétele és nincs szükség arra, hogy ezt én tovább indokoljam, ezért tehát teljes egészében csatlakozom Hajós Kálmán t. képviselőtársam indítványához és a 7. §-t az ő indítványával fogadom el. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Ház! Ami a jegyzők paszszív választójogát illeti csatlakozom Hajós Kálmán t. képviselőtársam beadott indítványához. Felszólalásra késztetett a belügyminiszer úr tegnapi megjegyzése, amelyben az 5. §-nál elhangzott felszólalásommal kapcsolatban azt mondotta, hogy nem sikerült őt meggyőznünk a nők választójogát illetőleg. T. Ház! Minden kor akkor került legelőbb a lejtőre, amikor a női nemet kivette eredeti hivatásából és abból a szerepből, amelyet neki a természet adott a társadalomban. (Propper Sándor: Miért vették ki a háborúban? A műhelyekben, a gyárakban, az irodákban dolgoztak!) Tessék megvárni, mit mondok, mert csak 15 percem van, s így nem tudom elmondani, amit akarok. (Propper Sándor: Meghosszabbítjuk!) Ha méltóztatik hozzájárulni, — bár nem fogom igénybe venni — a biztonság kedvéért! nehogy ea-y perc miatt leültessenek, ezt a kérelmet intézem a Házhoz. Annak ellenére, hogy nem tartom egészséges fejlődésnek a nőkérdés mai alakulását és 278. ülése 1929 április 17-én, szerdán. megnyilatkozását, kénvtelen vagyok, mint már az 5. §-nál, itt is a nők választójoga mellett lándzsát törni, (Zaj.) Elnök: Nem egészen jól értettem a képviselő úr iménti kijelentését. A képviselő úr kérte beszédidejének meghosszabbítását? Pintér lászló: Kértem, de már nem kérem! Már hangsúlyoztam, hogy azt a kérdést, amely itt felmerült, tudniillik a nők politikai tevékenységének kérdését, mint etikai és szociális problémát kell tekinteni. Nincs itt rá idő, hogy ebbe a kérdésbe in merito bele lehessen menni, de érintenem kell. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy minden egészséges társadalmi organizmusnak legősibb sejtje maga a család, tehát magának a társadalom szervezetének mindig magán kell viselnie sejtjének, családjának alapgondolatát és alapformáit. Midőn a nők politikai tevékenységének kérdését hozzák ide a Ház elé, ezt a kérdést is ezen természettörvénynek :

és megállapításnak szemüvegén át kell nézni. A társadalom magát pusztítaná és pusztítja is el akkor, amikor ős sejtjével, a családdal összeütközésbe kerül. Bár más jelenség ma?a a kifejlődött férfi, ez még sem szünteti meg az előbbi fejlődési fokot, amelyből kifejlődött, a gyermeket; azért mondja olyan találóan egy közmondás, hogy das Kind ist ein Vater des Mannes. így van a társadalomban is. A társadalom sem vetheti le sohasem a család formáját és a család törvényeit. Ezzel már meg is van adva a felelet a kérdésre, hogy mi a nő szerepe és hivatása a közéletben. A teljes egyenjogúság nem posztulátum, ellenkezőleg feltétlenül osztozom azok aggodalmában, akik félnek a nők bevonulásától a politikába. Azonban valamikor a jog képződése, a jogalkotás más volt, mint ma, a mai jogállamban. Valamikor a jog fejlődött, nőtt, és a régi jogfejlődésben a nőnek mint a család, a nemzet szívének indirekte hatalmas befolyása volt az erkölcsre, szokásokra, közfelfogásra és így arra a jogra, amelyet a férfiak törvénnyé emeltek. Akkor igazság volt az. hop"

T a nők nevelték a nemzeteket. A nők befolyása indirekte a jog kialakulására sokkal nagyobb volt, mint ma, amikor a direkt jog alkotásába bevonjuk. (Ügy van! a jobboldalon. — Zaj. — Eri Márton közbeszól.) Nem kell itt családi titkokat elárulni, kér>viselő úr. A mai jogállamnak azonban, amely ezt a jogalkotást megszüntette és a jognak úgyszólván gyártására tért át, nincs joga a nőt választójogától megfosztani. Nagyon helyesen jegyezte meg a nők választójogának egy ismert harcosa: Bülow a Möbius-hoz írt levelében: Az a férflnem, amely nem tudta megvédeni a nőt és megkímélni a nők százezreit a nehéz munkától, a nélkülözéstől és betegségektől, legalább is hallgasson, ha egyszer végre a nők maguk akarják keresni boldogulásuk útját, (Erdélyi Aladár: Ki írta ezt a levelet?) Bülow. Az bizonyos, hogy ma, amikor százezrek gyárakban keresik kenyerüket és százezrek irodába kénytelenek menni és elhagyni családjukat, amikor a parlamentben is a rideg többség numerikus túlsúlya dönti el a kérdéseket, akkor a nők választójogának kérdése teljesen más megvilágításba kerül, mint abban a helyzetben, amelyben valamikor a jogalkotás volt. Igenis, ma követelheti a nő, hogy amikor sorsáról döntenek, amikor olyan törvényjavaslatok kerülnek a Ház elé, amelyek súlyosan érintik szociális és gazdasági helyzetét, akkor azokba a nők is beleszólhassanak. De szinte felesleges itt elvben lándzsát törni a nők választójoga és választhatósága