Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-277
150 Az országgyűlés képviselőházának perhorreszkálom, ha ezt a kérdést a feminizmus szempontjából és nézőszögébőlj tekintik és Ítélik meg. Igenis, nem fogadom el a külföldi fejlődésnek azt az irányzatát, amely ebből a kérdésből a feminizmus főkérdését alkotta. Én ezt a kérdést nem a feminizmus szempontjából kezelem, tehát a nemeket egymással szembeállítva, a női nemet szembeállítva a férfinemmel; én ezt a kérdést a magyar anyák és a magyar feleségek szempontjából kezelem és ez a különbség köztem és a feministák között. A feminizmus a nemeket állítja szembe, de én a magyar anyákat, a magyar feleségeket nem akarom kizárni annak lehetőségébői, hogy tudásukat... (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólni. Wolff Károly :... lelkük érzelmi világát odahozhassák a haza oltárára, hogy aktív munka keretében velünk, az apákkal egyetemben mindent elkövethessenek, hogy ennek a nemzetnek jobb jövője legyen. Igenis én ebből az ideális szempontból kezelem ezt a kérdést; a magyar anyák, a magyar nők, a magyar feleségek szempontjából. Kétségtelen dolog, hogy rámutathatunk a székesfővárosra. A székesfőváros életében a leggyönyörűbb tapasztalatokat szereztük a nők paszszív választójogával kapcsolatban és ebben a tekintetben — kivétel nélkül állapítom ezt meg — a legnagyobb odaadással, kötelességtudással, lelkiismeretességgel dolgoztak. Igazán nem láttam egy pillanatban sem, hogy miért zártuk volna ki a törvényhatóság életéből az ő munkájukat, amikor csak nagyon értékes, segítőtársaknak bizonyultak. (Petrovácz Gyula: És tisztakezűeknek!) Minden tekintetben gáncs nélkül működtek. A székesfőváros az ország első törvényhatósága, ezt csak le kell szegezni. A törvényhatósági életben én lennék a legelső, aki annak a lelkiismeretes felfogásnak alapján, amellyel a közügyeket kezelem, felhoznám itt argumentumaimat a nők passzív választójoga ellen, ha a székesfőváros törvényhatósági bizottságának életében olyan tapasztalatokat szereztem volna, hogy a nőket a a passzív választójogból ki kell zárni. Sem az összeférhetetlenség, sem a tisztakezűség, sem a pártatlanság szempontjából nem tudom kifogásolni a női munkát, de igenis, amikor olyan kérdésekről volt szó, ahol talán a kérgesebb szivű férfiúnak nem volt kellő belátása, — ma pedig predomináns a szociális érzés a közületek életében — ott a női lélek mindig segítségére jött a férfiaknak. Miért ne fogadnám el ezt a segítőkezet? Nem ismerek olyan tartalékolási szükséget, hogy én ezt az értékes munkát kizárjam a törvényhatóságot életéből. Ha a parlamentben itt ülhetnek köztünk, mint arra már rámutatott az előttem szólók egyike... (Scitovszky Béla belügyminiszter : Itt ebben a tekintetben egyke van!) Az csak véletlen, hogy egy van. (Zai a baloldalon. — Malasits Géza : A választójog rosszaságát bizonyítja! — Zaj. — Elnök csenget.) Ha az ország első törvényhatóságában ott^ vannak, igazán nem tudom, miért ne lehetnének ott a vidéki törvényhatóságokban is. De én a törvényjavaslatban már elfogadott módosítás alapján is állítom, hogy logikus megoldás csak egy lehet: ha legalább is a megyei városokban méltóztatnak koncedálni a nők választhatóságát, mert ha egyszer a miniszter úr hozzájárult ahhoz, hogy a törvényhatósági városokban meg legyenek választhatók a nők, akkor lehetetlennek tartom, hogy a megyei városokban ettől elzárkózzunk. Hiszen végeredményben a megyei városoknak belső struktúrája lélektani, közgazdasági szempontból alig külön277. ülése 1929 április 16-án, kedden. bözik a törvényhatósági városoktól, hiszen csak a keretek nagyobbak, de lényegében ugyanazok. Ha tehát a megyei városokban ezt nem méltóztatik koncedálni, ez azt hiszem, inkonzekvencia lenne. Ez az inkonzekvencia a bizottságban — sajnos — megtörtént. (Pakots József : Nagy történelmi hiba ez!) Mert ha a bizottságban a következetesség álláspontjára helyezkednek, akkor ez a törvényjavaslat nem így került volna már a plénum elé, ahogyan van, hogy a «törvényhatósági városokban», hanem a «megyei és törvényhatósági városokban». Én ebben a kérdésben elvi alapon állok, mégpedig a tiszta meggyőződés jegyében. Én elvi alapomat változatlanul fenntartom, de ha a miniszter úr a megyékben ebben a kérdésben bizonyos fokozatos fejlődést kíván betartani, amit én nem tartanék szükségesnek, — de tisztelem az ilyen argumentumot, hogy esetleg bizonyos fokozatos fejlődés alapjára kíván helyezkedni — akkor is kérem a miniszter urat, méltóztassék a nők passzív választójogát olyan módon honorálni, hogy a nők a megyei városokban feltétlenül választhatók legyenek. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A közel jövőben lesz még alkalma ennek a Háznak a közigazgatási törvény fokozatos fejlesztése kérdésében állást foglalni; meg vagyok győződve róla, hogy e jövőbeli állásfoglalásnál az akkori belügyminiszter lir a szerzett tapasztalatok alapján nem a megszorítás, hanem a kiterjesztés álláspontján lesz. Én nagyon sokat remélek a romlatlan szívű, tiszta erkölcsű magyar asszonyok közéleti működésétől. Ezt még a nők lelkületének nemesítésére is alkalmasnak találom. Igenis, ha látni fogják, hogy a közéletben igénybe venni kívánják munkájukat, akkor ez csak a belső érték emelését eredményezheti; nemes verseny fog megindulni abban a tekintetben, hogy kik méltók erre a munkára s én ettől a munkától imádott nemzetem részére csak áldást és haladást várok. Ezért nagyon melegen ajánlom Petrovácz Gyula t. képviselőtársam javaslatát a Ház figyelmébe. (Helyeslés és taps balfelől.) Elnök : T, Ház ! Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő eltelt, a vitát megszakítom s előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni ? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként kimondom. Biró Pál képviselő úr személyes megtámadtatás visszautasítása címén kért szót. A képviselő urat a szó megilleti. (Halljuk! Halljuk!) Biró Pál : Mélyen^ t. Képviselőház ! Ma délelőtt az ülés megkezdésekor alkalmam volt napirend előtt 30 percen keresztül foglalkozni azokkal a vádakkal, amelyeket Sándor Pál t. képviselő úr a múlt hetekben itt a magyar vastermelőipar és az én vállalatom ellen előadott. Olyan fontos kérdése ez a magyar közgazdasági politikának, hogy szükséges, hogy a kérdés egészen világosan álljon a Ház előtt, annál is inkább, mert hiszen a támadás is a Házban hangzott el. Miután eszmemenetemet f nem tudtam befejezni, kérem, méltóztassanak megengedni, hogy azt most tehessem meg s nehogy akadályozva legyek okfejtésemben, kérem a t. Házat, — bár nem hiszem, hogy arra szükség lesz — méltóztassék beszédidőmet 15 perccel meghosszabbítani. Elnök; Kérdem a t, Házat, méltóztatik-e
