Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-277

Az országgyűlés képviselőházának 2 hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő úr beszédidejét egy negyed órával megbosszabbítsuk ? (Igen !) E szerint tehát a képviselő úrnak 30 perc áll rendelkezésére. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly : Örffy diadala !) Biró Pál : Délelőtt már adatok alapján kimutattam, hogy azok a vádak, amelyeket Sándor Pál képviselő úr a magyar vastermelő ipar ellen kovácsolt, tarthatatlanok. Kimutattam azokat a tévedéseket, amelyek az általa felhozott árak an rejlenek. Szerinte Magyarországon a vas ára körülbelül kétszer annyi, mint Ausztriában vagy Németországban. Kimutattam, hogy ez az állítás mennyire téves. Felhoztam azt is, hogy a képviselő úr minden valószínűség szerint nem a belföldi árakat hasonlította össze, hanem összehasonlította a magyar kereskedő raktári árát a külföldi nagyipar exportáraival. Nem derülhet tehát ki az, hogy itt a magyar fogyasztó a külföldi árnak dupláját fizeti meg, hanem csak az derül ki, hogy a különbség a külföldi árak és a magyar árak között nincs meg vagy elenyészően kicsi, ennek következtében a magyar gazda nem fizeti dupláját a külföldinek és a magyar vaskartell áraival nem sarcolja meg a gazdák termelési költségeit. Kimutattam azt is, hogy azok a nemzetközi egyezmények és megállapodások, amelyeket létesítettem, az ország szempontjából nem károsak, hanem előnyösek voltak. Hivatkoztam e tekintetben arra, hogy a magyar acéltermelés, különösen vállalatom acéltermelése, amely békében 2*7 millió mázsa volt, és 1926-ban még mindig csak 1*9 millió mázsa volt, ezen nemzetközi egyezmény következtében 1927-ben 31-re, 1928-ban 3'2-re és most 3*6 millió mázsára emelkedett. Hivatkoztam arra, hogy vállalatoknak ez a 33%-os termelésemelkedése a magyar összacéltermelésre vonatkozólag úgy jelentkezik, hogy az már 10%-kal haladja meg a békebeli termelést akkor, amikor a diósgyőri acélgyár a békebeli termelésnek csak 60%-át állítja elő. Hivatkoztam arra, hogy az ország kivitele szempontjából a helyzet az, hogy amíg 1924-ben csak 4*8 millió volt a kivitel s 1926-ban 9*9 millió, ez 1927-ben nemzetközi megállapodás következtében 13'9-re, 1928-ban pedig 28*2 millióra emelkedettHivatkoztam arra, hogy a belföldi behozatal, a felesleges behozatal 1924-tol 1927-ig még mindig évente nő, 1924-től kezdve 4 millióról egészen 1927-ig több, mint 8 millióra és hogy ezen, általam létesített nemzetközi egyezmény következtében volt az 1928-as esztendő az első olyan év, amikor ez a felesleges behozatal megint másfél millióval csökkent, úgyhogy 1928-ban a helyzet már az volt, hogy a háború előtti állandó külkereskedelmi passzivitás helyett a vastermelő ipar kereskedelmi mérlegünkben már 12 milliós aktivitást mutat. Hivatkoztam arra is, hogy ezen egyezmények következménye nem az volt, hogy itt az árakat mértéktelenül emelték volna, és adatokkal igazoltam be, hogy a magyar vasárak a békéhez viszonyítva körülbelül 11—18%-kal drágábbak; a drótárak, amelyekre méltóztatott hivatkozni, csak 3%-kal, a szegárak csak 1%-kal, a vasgerenda ára csak 4%-kal, tehát mélyen alatta vannak annak az áremelkedésnek, amelyet az ország általános árszínvonala tekintetében tapasztalunk, legyen akár ipari termékekről szó, akár mezőgazdasági termékekről. (Egy hang a jobboldalon: A mezőgazdasági termék lejjebb van, az nem drágább!) Méltóztassék a statisztikai hivatallal vitába bocsátkozni, és méltóztassék attól kérni számon, hogy miért mutatja ki a mezőgazdasági árnivóul a 137-es számot! Ne velem, hanem a *. ülése 1Ù29 április 16-án, kedden. 151 statisztikai hivatallal méltóztassék vitatkozni. (Kun Béla: Azt csak nem lehet mondani, hogy a mezőgazdáknak jól megy a soruk! — Rassay Károly: Nem arról van szó!) Ha méltóztatott volna figyelembe venni előző felszólalásomat, akkor méltóztatott volna tudni, hogy abból indultam ki, hogy milyen nehéz gazdasági helyzetben vagyunk, különösen a mezőgazdaságnak kedvezőtlen, pillanatnyi konjunkturális helyzete miatt. Ahhoz, amiket itt mondottam, még azt is . bátor vagyok hozzáfűzni, — miután sokan vannak itt igen t. képviselőtársaim közül, akik előbbi felszólalásom alkalmával nem voltak itt, — hogy Sándor Pál képviselő úrnak azon legnagyobb vádja tekintetében, amely a legnagyobb izgalmakat keltette itt a Házban, a bojkott és a bojkottal való fenyegetés tekintetében felolvastam a magyar vas- és nagykereskedelem legmérvadóbb képviselőjének, Heinrich Dezső felsőházi tag úrnak, az igen t. képviselő úr Omke-beli elnöktársának hozzám intézett levelét, amelyben kereken tagadásba veszi azt, mint hogyha itt bojkottfenyegetés lett volna, illetőleg az csak egyetlen esetre szoritkozott. Méltóztassék megengedni, hogy ehhez, mielőtt konklúzióimat levonnám, csak még néhány adatot szolgáltassak. Ez pedig a dolog szociális része. E tekintetben azt mondhatom, hogy ezek az egyezmények tették lehetővé azt, hogy az utolsó kéthárom esztendőben sikerült 2400 új munkás részére munkaalkalmat teremteni. Vállalatom üzemeiben 1914 júliusában 8750 dolgozó munkás kapott munkaalkalmat. Ma 11.140 munkás dolgozik, ami a munkások létszámában 27%-os emelkedést jelent. tPeyer Károly: Akkor miért kellett Borsodnádasdon a húszéves munkásokat kidobni H) Felszólalásom rövid idejéből nem jut idő arra, hogy az igen t. képviselő úrral most polemizálhassak. (Zaj a székőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, Peyer képviselő úr! Biró Pál : 1913/14-ben a kifizetett munkabér 11 és félmillió pengőre rúgott — az aranykoronát pengőre átszámítva —, az 1927/28. gazdasági évben 18*1 millió pengő volt. A kifizetett munkabérekben így az emelkedés 6*6 millió pengő, azaz 58%. A munkások átlag keresete az 1913/14. gazdasági évben 1311 pengő volt fejenként (Egy hang a szélsőbaloldalon : Az üzemvezetőket is beleértve !), az 1927/28. gazdasági évben pedig 1631 pengő, az emelkedés tehát 24%. (Malasits Géza : Ez nagyon kevés !) Már előzőleg voltam bátor az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat felkérni, hogy összes adataimat, ezeket is, meg a reggel mondottakat is hivatalos közegeivel ellenőriztesse. Az ózdi járás, amelyet ón ebben a Házban képviselek, a trianoni szerződés területi határozmányai szerint halálra volt Ítélve. Ott ma e munka eredményeképpen munkanélküliségről szó sincs. (Malasits Géza : Csak Borsodnádasdon !) Az Alföldről szívjuk fel oda a munkanélkülieket. Északhevesmegyei t. képviselőtársaim tudják, hogy arról a vidékről, amely vidéknek munkássága az elszanított felsőnógrádi és alsógömöri erdőségekben talált munkát, a munkátlanok közül több mint ezer embert felszívtam az ózdi gyár munkásságába. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék elhinni, hogy nekem ez egyedül olyan lelki elégtételül szolgál, hogy én egyéb elégtételre sem a képviselő úrtól, sem más részéről nem reflektálok. (Helyeslés jóbbfelől.) Még csak egyre szeretnék kitérni és ez a nagykereskedelem kérdése. Azt hiszem, méltóztatik mégis csak gondolni, hogy a vastermelő ipar elsősorban a maga áraiért felelős és csak másodsorban a kereskedelmi