Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-277
Az országgyűlés képviselőházának 277. ülése 1929 április 16-án, kedden. 149 Nagyon kérem az igen t. miniszter urat, tegye ezt lehetővé. Nem 'hiszem, hogy ez pártkérdés lenne, hiszen a párt prograimnjában egyébként is benne van a nőkre is kiterjedő választójog. Azt hiszem sem a párthűség, sem a programm ellen nem vétek, ha ezt az álláspontomat nyíltan leszegezem, Annak idején meg is indokoltam, miért nem voltam híve a nők választójogának. Azért, mert a • Vázsonyi-féle választójogi tervezet úgyszólván kizárólag csak a fővárosi és a nagyobb vidéki városokban lakó nőknek akarta megadni a választójogot és teljesen ki akarta rekeszteni belőle a falusi asszonyokat. Akkor Nagyatádi Szabó István, boldogult vezérem, képviselőtársunk és később miniszter felszólalt és tiltakozott ez ellen. Tiltakoztam én is, azt mondván: ha egyáltalában bárkinek megadjuk a női választójogot, akkor nem szabad kihagynunk azokat a 'becsületes falusi asszonyokat, akik tisztességgel, 'becsülettel végezték a legnehezebb munkát a világháború alatt, s helyettesítették férjüket, ^hiszen nem egy asszonyt láttam kinn a mezőn, aki szántott-vetett és a legnehezebb férfimunkát végezte. Ma tehát az a felfogásom, hogy mérjünk egyforma mértékkel és ha a városi asszonyoknak megadjuk a szavazati jogot, akkor nem zárhatunk ki abból senkit, aki becsülettel végzi a maga kötelességét. Megjegyzem, szerény felfogásom az, hogy a politikára a nők mindenesetre csak üdvös befolyást fognak gyakorolni. Szentül meg vagyok győződve, ihogyha egyik-másik temperamentumosa bb képviselőtársam mellett egy-egy képviselőnő ülne, egy kissé moderálná magát és nem ragadtatná el magát esetleg olyan kijelentésekre, mint amilyenek ma napirenden vannak a Házban. Ezeket kívántam elmondani és kérem a t. Házat ilyen értelemben való állásfoglalásra, Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Képviselőház! Nagyon sokan szólaltak fel ma már a női választójog kérdésében. Ezért nagyon röviden akarok hozzászólni ehhez a kérdéshez, mert kötelezettnek érzem magamat, hogy amikor a női választhatósás: kérdése az ország házában szóba kerül, azon tapasztalatok hatása alatt, amelyeket ezen a téren gyűjteni szerencsém volt, figyelmeztessem a mélyen t. Házat, hogy nagy mulasztást követne el a nemzeti gondolat szempontjából, ha ezt a kérdést nemlegesen intézné el. Megismételhetném kissé variálva Széchenyi István mondását: nem vagyunk olyan gazdagok, hosry lemondhatnánk arról az erkölcsi értékről a közügyek művelésénél, amelyet a női nem munkája az országra nézve jelent. (Éri Márton: Nem kell azért lemondani!) Nagyon helyeslem a miniszter úrnak ab ovo álláspontját, amelv az ideális, familiáris szempontból indult ki. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem abból indultam ki, bocsánatot kérek!) Legalább is a bizottságban a miniszter úr azzal indokolta állásfoglalását, hogy elsősorban a családi r élet részére kívánja biztosítani a női munkát, biztosítani kívánja a társadalmi munkában, szociális vonatkozásban, de meg akarja kímélni a politikai munkától a női nemet és nem. akarja a nőket bevinni azokba a küzdelmekbe, amelyeket a politikai élet sokszor nem is' ideális vonatkozásban jelent. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Mellékargumentum!) Mellékargumentum. A főargumentum az volt, hogy csak a társadalmi munkában méltóztatik kívánni alkalmazni és nem a politikai munkában. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tessék az itt elmondott beszédemre ^hivatkozni!) Én a miniszter úrnak a bizottságán tett nyilatkozatára is emlékszem. Ettől függetlenül azonban én most nem a miniszter úr argumentációja alapján állok, hanem a magam tapasztalatai alapján, amikor ezt a kérdést a konzekvencia szempontjából is csak egy módon találom megoldhatónak. Külföldön a parlamentarizmus válságával kapcsolatban nagyon sokat beszéltek a női választójogról, és mi nagyon szeretünk hivatkozni a külföldi példákra. Ha tehát a külföldi példákat tekintem, megállapíthatom, hoffy az általános fejlődés ebben a kérdésben a nők passzív és aktív választójogának megadása felé halad. Kétségtelen, hogy a legdemokratikusabb nagy nyugati államok ebben a kérdésben nem a negatív, hanem a pozitív álláspontra helyezkedtek. Es ha mi a parlamentarizmus kérdéseiben állandóan angol példára hivatkozunk és valóban mondhatjuk, hogy az alkotmánynak egyik legkiválóbb példányképe lehet a magyar alkotmány mellett az angol alkotmányjogi berendezkedés, akkor igazán arra is hivatkozhatom, hogy a meglehetősen konzervatív angol alkotmányjogi irányzat is a női választójog kérdésében ráhelyezkedett az igenlő megoldásra, és a női választójogot megadta. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Szüksége volt rá!) Bocsánatot kérek, én azon az állásponton állok, hogy minden nemzetnek szüksége van rá. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Jó tartalékolni!) Éppen ebben van a különbség. En a nemzeti munka szempontjából nem tartom nélkülözhetőnek a női nemet a választójogban, nemcsak az aktív, hanem a passzív választójogban is. Rezervoárokat. mélyen t. miniszter úr, mi nem állíthatunk fel a női nem kérdésében való nemleges állásfoglalással, mert végre is kritikusabb helyzetét a magyar nemzetnek nem tudom elképzelni, mint ezt a trianoni állapotot. Ha nem akarok minden erőt idénybevenni, igazán helyesen cselekszem a nemzeti jövőt illetlen. (Éri Márton: Más formában is megtörténhetik!) Lesz talán még súlyosabb ideje is ennek a nemzetnek, hogy tartalékoljunk ilyen erkölcsi erőket? Súlyosabb időt, mint a trianoni Magyarország, nem tudok elképzelni. (Ügy van! a baloldalon.) Ebben a súlyos időben én a női nemnek áldozatkészségét, romlatlan lelkületét a politikai közéletben is igénybe kívánom venni és őket a legmesszebbmenőén kívánom honorálni a választójog kérdésében. El lehet mondani, hogy abban a demokratikus államban, melyre szintén szeretünk hivatkozni, Amerikában döntő súllyal és befolyással bírnak a nők. Ugyanez fog Anglia közéletében is bekövetkezni, mert hiszen Angliában a nők — a választójogi összeírásokat véve alapul — többségben vannak.^ Kétségtelen dolog tehát, hogy a nők Anglia életében is nagy szerepet fognak játszani az államélet fejlődése tekintetében. Ugyanez van Amerikában, ugyanez van a nagy nyugati államokban mindenütt. Szerintem a logika törvénye is csak egyet mond. Ha az aktív választójogot megadom a nőknek, akkor lehetetlenség, hogy a passzív választójog kérdésében elzárkózzam. Ott koncedálok vitalehetőséget, hogy megadjam-e a nőknek az aktív választójogot, igen, vagy sem- Rendszerint az evolúciós haladás is itt kezdődik, hogy meditálnak, megadják-e a nőknek a választójogot. De ha megadták az aktív választójogot, igazán nem tudom logikai szempontból akceptálni azt a megoldást, hogy az aktív választójogot megadom a nőknek, ellenben a passzív választójogtól eltiltom őket. Ez nem konzekvens megoldás. Én csak <?zt 22*
