Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-277

Az országgyűlés képviselőházának 277. ülése 1929 április 16-án, kedden. 145 A tömeg, a nép, a plebs megint ki. lesz semmizve, ki lesz nullázva, mások részére meg privilégiumokat teremtenek. És a belügyminiszter úr megint fej fog maid állni, hogy ez nem osztály érdek képviselet, hanem tisztán demokrácia. (Esztergályos János: Ez demokrácia a miniszter úr szerint!) Pedig nyilvánvaló, hogy az egész szakasz/ rendelkezése a nép ellen irányul, hogy a nép ne nőhessen át még ezen^ a szűk retortán, ezen a nagyon aprószemű rostán se, amelyet a törvény megállapít számára, hanem fennakadjon még mindig újabb és újabb rendelkezéseken. Nem kevesebbről van szó, mint a 30 éves életkorról, a hatévi. helybenlakásról és a nők speciális iskolai végzettségéről. Itt is tisztán osztályszempontok döntenek. Ezt a megkülönböztetést sehol a világon nem teszik meg, ahol a demokráciára is adnak valamit, csak ott, ahol irtóznak attól, hogy a nép szava, vágya, kívánsága valahol megjelenjék. Hát nem haladunk előre ? Nem elégséges itt is a kétévi helybenlakás, úgy, mint az országgyűlési képviselőválaszí ásóknál? Itt hatévi helybenlakás kell? Hiszen ez is csak a népre vonatkozik (Üny van! a szélsőbaloldalon.), mert a virilistáknál, az állami tisztviselőknél és nyugdíjasoknál nem kívánnak semmiféle helybenlakási időt. A legtöbb adót fizetők más helyen is választhatók. Ez. nem más, mint az ország lakosságának vagyon szerinti megkülönböztetése. Nem gondolják az urak, hogy ez nem idevaló?! A törvénynek olyan konstrukciója mellett, hogy az összesség csak annyit választhat, mint a legvagyonosabb emberek, még az ilyen tűszúrásszerű intézkedésektől sem tudnak eltekinteni

1

? Hiszen ezzel nem rosszabbítanak ezen a törvényen, de bántó és szégyene a törvénynek, hogy. ilyen rendelkezéseket belevesznek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ezt egy idegen ember lefordítja angolra vagy franciára, kétségbeesik azon, hogy Magyarországon hogyan lehet ilyen törvénykonstrukció mellett még külön is erőszakos rendszabályokat elővenni és megkülönböztetést tenni a szerint, hogy esetleg csak középiskolát végzett nő lesz beválasztható. (Baracs Marcell: A városban!) A megyében még ez sem. Nem gondolják az urak, hogy ez furcsa dolog

1

? Angliában, Németországban, Franciaországban képviselő lehet valaki 21—24 éves korában: csak nálunk kell ehhez 30 év. A nők választójogát ezekben az országokban nem kötik középiskolai végzettséghez. Miért nem maradnak meg az urak a mellett a meghatározás mellett, amely az 1925. évi választójogi törvényben van? Miért kell itt külön csak a városokat felvenni? A megyébe nem lehet a nőket beengedni? Az előadó úr azt mondotta, hogy nem ragaszkodnak a pitykés dolmányhoz. Ügy látszik azonban, hogy mégis ' a pitykés dolmány gombjai a döntők a törvényalkotásnál, s ezt a szellemet- viszik bele a törvénybe, a pitykés gombhoz fognak törvényhatósági jogosultságot fűzni. Azt látjuk, hogy a képviselők privilégiumot kannak- a választásnál; a képviselőnek sem kell a helybenlakás, csak a prolinál követelnek meg hatévi helybenlakást. A képviselőnél, akire esetleg szükség lesz, hogy^ a kormány álláspontját képviselje, nem kívánják meg az ottlakást. (Udvardy János: Ez önökre is vonatkozik.) A képviselőt is tessék ugyanolyan elbánásban részesíteni, mint akármelyik más polgárt, ne adjanak a képviselőnek se privilégiumot. A hatévi helybenlakás tisztán a munkások ellen, a nép ellen megy, azok ellen, akiket űz, hajt a sors, akik kénytelenek megélhetés szempontjából máshova menni. Ezért még külön megbüntetik Őket és kevesebb jogban részesítik, mint azt a jómódú embert, akit nem hajt a sors egyik helyről a másikra, mert vagyonából nyugodtan élhet. (Esztergályos János: A nép csak adófizetésre jó, jogokra nem!) Igen furcsa dolog ez, nagvon furcsa berendezkedés, nem is érdemes róla beszélni, hiszen láttuk a tárgyalás folyamán, hogy úgy sem győzünk meg senkit: a miniszter úr t

nem engedi; hiába beszélünk, hiába érvelünk, az érvek itt nem döntenek, a többség határoz a maga számszerű^ súlyánál fogva és a többség a miniszter úr álláspontjára helyezkedik és csinálja ezt az egyoldalú berendezkedést és ezt a törvényjavaslatot olyan rossz merev rendszerré fogja alakítani, amely kétségkívül megbosszulja magát. Javaslatom, a 7. § 1. bekezdésében a következő módosításokat (Olvassa): «A hatodik sorban «hat év óta lakik» helyett, «két^év óta lakik» és az utolsó sorban «lelkész» szó után «nyilvános számadásra kötelezett vállalat alkalmazottja» szavak iktattassanak.» Van még további javaslatom is, de meg kell jegyeznem — már az előttem szólott Hegymegi képviselőtársam is említette — azt, hogy a választójogi törvény egyes rendelkezéseit, amelyek garanciát nyújtanának bizonyos mértékben a választás tisztaságát illetőleg, nem foglalták bele ebbe a törvényjavaslatba, mert például a helybenlakás kérdését illetőleg a kedvezmény ^a választójogi törvényben nemcsak a nyugdíjasokra, tisztviselőkre, havidíjasokra és a lelkészekre vonatkozik, hanem a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok alkalmazottaira is. Ezt a rendelkezést sem vették át; átvették a katonai nyugdíjasokra vonatkozólag de a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok alkalmazottaira vonatkozó rendelkezéseit a választójogi törvénynek már nem vették ide át. Ez is azt bizonyítja, amit én állítok, hogy ez a törvényjavaslat egyoldalú, rideg osztályszempontból van Összeállítva. (Tovább olvassa, az indítványt): «Indítványozom továbbá, hogy a 7. § 3. bekezdése helyett a, következő szöveg iktattassék be : «A törvényhatósági bizottság tagjává lehet választani azt, akinek a választás időpontjában az 1. bekezdés értelmében választójoga van, ha életének 30. évét betöltötte, az ország területén bárhol, bármilyen vagyona, jövedelme, vagy keresete után állami, vagy községi adót fizet.» (Esztergályos János: Arra jók voltak az emberek, hogy 18 éves korukban háborúba menjenek, de szavazni csak 30 éves korukban lehet!) Ismételten megtörtént törvényhatósági bizottsági választásoknál, hogy a munkásoktól levont keresetiadót nem számították be. Ezt a kérdést tisztázni kell. Úgy tudom,, a bizottságban kijelentette a miniszter úr, de kijelentették szakemberek is, hogy a munkások által fizetett keresetiadó állami, vagy községiadónak számít, tehát beszámítandó a választói jogosultság szempontjából. Van azonban egy másik szempont, amely még nincs tisztázva, tudniillik az, hogy mi történik akkor, amikor a munkások nem ott laknak, ahol a munkaalkalmuk, kenyérkereső helyük, a gyár van. Itt van Budapest. Budapesten és környékén dolgozik csomó ember, akik messze a vidéken laknak, tehát nem ott, ahol a munkahelyük van, a keresetiadót azonban a munkaadó ott vonja le, ott' szolgáltatja be az állampénztárba, vagy a községi pénztárba, ahol a munkás dolgozik. Tisztázni kell ezt a kérdést, ezért javaslom az általam ajánlott szöveg elfogadását, amely sze-