Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-277

146 Az országgyűlés képviselőházának rint bárhol fizet is keresetiadót az illető, ez a fizetett adó beszámíttassék neki, annál is inkább, hiszen a virilistáknál annyira mentek az urak, hogy nem kell a helybenlakás, nem kell fennforogni egyéb követelményeknek. Meg lehetne tenni taián annyit, hogy ennek a szakasznak az értelmezését precízirozzuk, hogy ne legyen kétséges a jövőben a szakasz, értelmezése, hogy legalább ezen a címen ne veszítse el az a nagyon csekély, nagyon kis százalék munkásember a maga választói jogosultságát. Ismételten kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Fáy István! Fáy István: T. Ház! Indítványozom, hogy a 7. § 3. bekezdésének 8. sorában az «és» szó helyett «vagy» szó vétessék fel. Indokolásul felihozom azt, hogy az «és» szó meghagyása esetén azok, akik csupán keresetiadót fizetnek, nem lennének a törvényhatósági bizottság tagjaiként megválaszthatok, ami nézetem szerint a törvényhozás intenciója nem lehet. Méltóztassék indítványomat elfogadni. Elnök: Szólásra következik! Szabó Zoltán jegyző: Bródy Ernő: Bródy Ernő: T. Képviselőház! A női választójog kérdésében elvi ügyről, elvi kérdésről van szó. Ezt az elvi kérdést a magyar törvényhozás már több alkalommal elintézte, kimondva, hogy a nőknek úgy aktív, mint passzív választójoguk van. Ez a törvényjavaslat az elvekről való teljes lecsúszást jelenti, mert meghagyja a nők aktív választójogát, a városi törvényhatóságokban bizonyos kautélák mellett meghagyja a passzív választójogot, ellenben bizonyos esetekben kizárja a megválaszthatóságot. Azért mondom, hogy ez teljes elvi lecsúszást jelent. Elképzelhető ugyanis olyan állapot, amely a nőket nem tartja alkalmasnak választójogra. Én nem vagyok híve ennek az állapotnak, én a teljes női egyenjogúságnak vagyok a híve. Ez azonban nemcsak elvi és elméleti kérdés, hanem olyan kérdés is, amely az élettel és a gyakorlattal a legszorosabban Összefügg. Utóvégre ma már megváltozott a nők helyzete, ma már a nők a férfiak oldalán, vagy a férfiak nélkül az élettel nem olyan viszonyban vannak, mint a régi, patriarchális korszakban, amikor csak anyák és feleségek voltak. Ma a nők kenyérkeresők, ma a nők a háztartás részesei, ma a nők sokszor önállóan viszik a maguk háztartását és helyezkednek el az életben. Akkor tehát, amikor a nőknek a terhek minden részéből és minden formájából kijut, amikor a terhek minden része reájuk szakad s ezt a súlyos keresztet egyformán viselik a férfiakkal, akkor a kötelességekkel szemben a jogok is egyformán járnak. Az nem lehetséges és nem helyes álláspont, ami ebben a törvényjavaslatban kifejezésre jut, hogy aktív választójogot adnak, de a választhatóságot nem engedik meg. Ez teljesen ellentétben áll minden méltányossággal, minden jogi felfogással. Milyen szempont lehet ugyanis az, amely valakinek megadja azt a jogot, hogy résztvegyen egy választásban, de kizárja őt abból, hogy választható legyen. Ez semmiesetre sem felel meg a modern felfogásnak, ez csak előítéletet iktat be egy törvénybe, ma pedig neni

f lehet előítéleteket törvényben kodifikálni. Az életben, az elméletben ennek semmiféle rezonanciája, visszhangja nincs, s azonkívül minek ez? Hiszen látjuk, hogy még a számarány szempontjából is a nők ma nagyobb számban vannak, mint a férfiak, a nőknek bizonyos túlaránya van. A nők, ha nekik a maguk természetes erejét megadják, hogy természetes szám277. ülése 1929 április 16-án, kedden. arányuk szerint érvényesüljenek, sokkal előnyösebb helyzetbe kerülnek, mint amilyenben vannak a férfiak, de semmi szükség sincs arra, hogy valakit a maga természetes érvényesülésétől elzárjuk. Miért félünk úgy a nőktől, micsoda baj lehet abból, ha a nők elfoglalják a helyet a törvényhatóságok termeiben? Hiszen a nők feladata és hatásköre az idők folyamán kibővült. Ma szociális kérdések vannak előtérben, ma olyan kérdések vannak előtérbe, amelyeket bizonyos vonatkozásokban csak a nők tudnak értékelni és érzékelni. Azok a kérdések, amelyek betegséggel függnek össze, amelyek az anya- és csecsemővédelemmel függnek össze, ezek a társadalmi súlyos kérdések mind női megítélésre várnak, nincs tehát semmiféle magyarázata és semmiféle értelme annak, hogy a nőket kizárjuk a passzív választójogból. Es miután a magyar törvényhozás a legmagasabb fokban megadta a nőknek úgy az aktív, mint a passzív választói jogot, a nők országgyűlési képviselők lehetnek, tehát a legmagasabb tanácskozó testületben, az országnak első tanácskozó testületében helyet foglalhatnak, micsoda értelme és micsoda magyarázata van annak, hogy egy kevésbbé magas fokon álló testületben ne vehessenek részt? Ez minden elméletnek folyománya. Ha a nők a legmagasabb, az ország legelső tanácskozó testületében részt vehetnek, ezzel belépti jegyet váltottak az ország valamenyi tanácskozó testületébe. (Ügy van! a baloldalon.) Ez elemi kérdés, e felől nem lehet vitatkozni. Azt mondottam — nem méltóztatott itt lenni a belügyminiszter úrnak — (Scitovszky Béla belügyminiszter: De itt voltam!) — Méltóztatott hallani, hogy ez nem más, mint az előítéletnek kodifikálása. Nem akarnak belehelyezkedni a mai viszonyokba. Nem látják a mai helyzetet. De ez nem változtat a helyzeten, igen t. Képviselőház, mert a nők a maguk életérvényesülésétől e törvényparagrafus folytán nem • fognak elzárkózni. A nők a maguk pályafutását be fogják végezni. Méltánytalan és igazságtalan a nőkkel szemben, hogy őket a választhatóságtól megfosszák akkor, amikor elismerik a választói jogosultságot, amikor a kérdésnek elvi része már el van intézve, ugyanakkor méltánytalan és igazságtalan, hogy őket a passzív választói jogtól megfosztják. Azért is állíthatom és mondhatom, hogy ez csak egy ideiglenes és rövid életű törvény lesz, mert az igazság; előbb vagy utóbb át fogja törni ezeket az előítéleteket, mert az élet nem tűri meg azt, hogy ilyen igazságtalanságokat elkövessenek. Es micsoda baj lehet abból, hogyha a nők belemennek a törvényhatósági gyülekezetekbe, a törvényhatósági testületekbe, ha megvan az a lehetőség? Ebből még nem is következik, hogy minden esetben bekövetkezik a nők megválasztása. De a lehetőséget, a módot nem szabad elzárni és nem szabad olyan különbségeket tenni. Általában^ ez a törvényjavaslat a differenciálódásnak és a jogegyenlőtlenségnek kodifikálása, (ügy van! a baloldalon.) Ez a törvényjavaslat a legkülönbözőbb kategóriákat állítja fel minden érv. minden indokolás nélkül, öszszekeveri és összekülönbözteti az egyes rétegeket, ahelyett, hogy egy gesztussal megadná a jogot és a lehetőségeket. E helyett kategorizál, különzár, kizár bizonyos rétegeket minden indok nélkül. (Zaj a baloldalon.) Ez az egyik rész tehát, amely vonatkozik a női választójogra. A másik rész, amely az én r indítványomban foglaltatik, a domieilium kérdésével kapcsolatos. Itt is súlyos visszaesés van az