Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-277
144 Az országgyűlés képviselőházának pedig maradjon meg a szöveg teljességben en nek az. egy szónak törlésével. így a női választhatóság kérdése generaliter és a magyar törvényhozás méltóságának, haladó irányának megfelelően el lenne intézve. Tisztelettel kérem, méltóztassék ebben az utolsó percben még meggondolni ezt a kérdést és méltótassék^ ezen meggondolás ntán az én szerény módosításomhoz hozzájárulni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Perlaki György jegyző: Tóth Pál! Tóth Pál: T. Ház! En teljes mértékben magamévá teszem az igen t. belügyminiszter úrnak azt az álláspontját, amely azt célozza, hogy a törvényhatósági bizottságban minél kevesebb legyen a községi jegyző. Ennek a célnak elérésére azonban a törvényjavaslat intézkedését, amely a jegyzőt passzív választójogától fosztja meg, már nem tudom helyeselni, egyedül abhól a szempontból, mert ezt magára a jegyzői karra sérelmesnek tartom. Minthogy indítványom ugyanaz, mint amelyet előbb Hajós Kálmán képviselőtársam megindokolt, így részletesebb indokolásába annak nem is kívánok belemenni. Kérem az igen t. belügyministzer urat, hogy annak a vitathatatlanul helyes álláspontjának, hogy a törvényhatósági bizottságot nem kell falusi jegyzőkkel megtölteni, ne ilyen módon szerezzen érvényt, mert példátlan jogfosztást jelentene, hogy a községi jegyzőnek ne legyen meg a passzív választójoga. Kérem in : dítványom elfogadását. (Helyeslés a közéven.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! En a nők kérdésével részletesebben foglalkozni nem kívánok. Amit Petrovácz képviselőtársam előadott, abban a magam részéről teljes mértékben osztozom és csak következetes maradok magamhoz, ha úgy mint a bizottságban, itt is a legteljesebb mértékben követelem a törvényhatósági választójog terén a nők egyenjogúsítását. Indítványom sincs ehhez a szakaszhoz, mégis itt vagyok kénytelen az igen t. Háznak és a belügyminiszter úrnak figyelmét felhívni egy olyan nagy hiányára ennek a törvényjavaslatnak, amelyről — meg vagyok győződve róla — mindnyájan megfeledkeztünk, mert bíztunk a szakemberekben abban a tekintetben, hogy a választójognak és a választásnak védelme tekintetében szükséges rendelkezéseket ebbe a törvényjavaslatba beiktatják. Mint méltóztatnak látni, ez a szakasz az 1925. évi XXVI. tcikkre, tehát az országgyűlési választójogi törvényre hivatkozik sok tekintetben, ennek a választójogi törvénynek alapján is áll. A választói jogosultság szempontjából tehát az összes szigorítások bekerülnek ebből a választójogi törvényből, a plakatírozás tekintetében is a választójogi törvényben benn lévő szabályokat mind beállították ebbe a törvényjavaslatba is, mint méltóztatik látni. Sőt tovább megyek. Az ajánlási rendelkezések is átalakított formában kerültek ebbe a törvényjavaslatba. A hitelesítés tekintetében is teljesen elfogadták a választójogi törvény rendelkezéseit. Ahol csak lehet, a hitelesítéssel a lakosságot macerálni, az pontosan be van iktatva ebbe a törvényjavaslatba mindenképpen. Azt következtettem, hogyha tehát a választójogi törvény szigorító és szerintünk reakciós rendelkezéseit beillesztjük ide, akkor a belügyminiszter úr gondoskodni fog arról, hogy annak a választójogig törvénynek azokat a rendelkezéseit is beállítsák a törvényhatósági választások277. ülése 1929 április 16-án, kedden. ról szóló törvényjavaslatba, amelyek nem reakciósak és nem szigorítok, hanem a r választás szabadságát, tisztességét és becsületét védik. Ezzel szemben meglep etessél^ konstatálom, hogy a választási törvény X. fejezetének rendelkezéseiről, — amelynek tekintetébenaz akkori belügyminiszter úr, amikor ezt tárgyaltuk, meglehetősen lojális álláspontot foglalt el és az akkori nemzetgyűlés ellenzékének legalább paragrafusba módjában volt beönteni azokat a rendelkezéseket, amelyek a választási gazságokkal szemben büntetőjogi védelmet biztosítanak — ebben a törvényben egyáltalában szó sincs. Szó sincs tehát arról, hogy aki a választói névjegyzéket meghamisítja, — akár a virilisekét, akár a másikat — azzal szemben minő szigorú az eljárás. Nincs szó arról, hogy a törvényhatósági választásokkal kapcsolatban az ajándékozás tilalmaztatik, nincs szó arról, hogy etetés és itatás törvényhatósági választások alkalmával nem lehetségesek. Nincs szó arról, hogy senkitől azért, mert választójogát szabadon gyakorolja, kenyerét elvenni, senkit megfélemlíteni, megfenyegetni nem szabad és ez súlyos büntetés alá esik. Nincs szó az álhírterjesztés eltiltásáról. A plakatírozást bölcsen betiltották, de az álhírek terjesztőivel szemben semminemű büntetőjogi védelmet nem nyújtanak. Ez így nem megy. Ha a belügyminiszter úr becsületes, erkölcsös, tiszta választást akar, akkor tessék a saját rezsimjük által az 1925 : XXVI. tc.-be ide 1 vonatkozólag rendelkezéseket beilleszteni; mert ezek a választások komoly választások lesznek annál is inkább, mert az autonómiában a lakosság képviselete szűkre zsugorodott. Tessék különösen a kocsmázás és az itatás megakadályozására vonatkozó tilalmakat beállítani, mert a választások e mellett a rendszer mellett borgőzös, aljas választások lesznek, amelyek nem valók másra, mint arra, hogy a lakoság szabadakaratától megfosztassék Ha erkölcsi és nemzeti alapon állunk, akkor tessék ezeket a tiltó rendelkezéseket mind beállítani és tessék erről a választási eljárásra vonatkozó szakasznál már most gondoskodni. Amint lehetett a választójogi törvénynek egyéb fogfosztó intézkedéseit egyszerűen beállítani, tessék itt is a választójogi törvény 10. fejezetét úgy, ahogy van, beállítani és lehetetlenné tenni azt. hogy a pártok kocsmákban, kocsmák mellett szervezkedjenek meg, kocsmákban folytassák le szavazásukat és ebben a kocsmai munkálkodásban köztisztviselők részt vegyenek. Tessék a belügyminiszter úrnak ebben a tekintetben a választás szabadságát, tisztaságát és becsületes voltát biztosítani. Ezt kérem én a belügyminiszter úrtól. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! Az a paragrafus még tovább megy azon a csapáson, mint a többi, és joggal állapíthatta meg róla — és azt hiszem, ennél súlyosabb kritikát a Bethlen-kormányról még nem mondottak — Petrovácz t. képviselőtársam, hogy visszafelé menést jelent, retográd irányzatú ennek a szakasznak egyes rendelkezése. Hiszen ez azt jelenti, hogy a kormány sokkal reakciósabb, mint a reakciós kereszténypárt, mert ha a^ kereszténypárt részéről Petrovácz képviselőtársam azt állapíthatja meg, hogy a kormánynak ez a lépése a nők választójoga tekintetében erős lépés visszafelé, ez azt jelenti, hogy olyan intézkedésről van szó, amely nemcsak szemben áll a modern kor követelményeivel, hanem szemben áll minden emberi felfogással és a logikával is. De egészen furcsa ez a rendelkezés.
