Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-277

Az országgyűlés képviselőházának k kodifikált 30 éves korhatárt bevárták volna, (Ügy van! a baloldalon.) és tudom, hogy nagyon sokan gyakoroltak hatalmat a 30 éves korhatár előtt, olyan hatalmat, amelyet nem lehet hasonlítani a törvényhatósági bizottsági tagok jogköréhez, vagy — horribile dictu — a magyar képviselőségi jogkörhöz sem. (Petrovácz Gyula: Főispán lehet már 24 éves korában!) De akkor, amikor módosító javaslatom elfogadását kérem a t. Háztól, kapcsolódni kívánok gróf Apponyi Albertnek azokhoz az megrázó szavaihoz, amelyeket az általános vita alkalmával mondott. Ö azt mondotta: «Urak, az Istenért, ne féljenek oly rettenetesen a magyar néptől.» Bethlen István gróf miniszterelnök úr a maga, államjogi szempontból igen érdekes fejtegetésében ezzel a kifejezéssel szemben foglalt állást és kijelentette, hogy ő és pártja nem fél a magyar néptől. En azonban ebből a szempontból kénytelen vagyok gróf Apponyi Albert r nézetét a magamévá tenni, mert az ezen »beszéd után következő szavazásban igenis, a bizalmatlanságnak adott kifejezést a magyar Képviselőházban az egységespárt, amennyiben elutasította még azokat a javaslatokat is, amelyek a korrektívumok minimális mértékére szorítkoztak. De nemcsak kapcsolódni akarok ezekhez a szavakhoz, még hozzá is akarok tenni valamit, azt akarom mondani: az Istenért, ne féljenek olyan rettenetesen a magyar fiatalságtól sem, mert ha egy irány, egy kormány fél attól a néptől vagy nem bízik abban a népben, amely állam jogilag alatta van és — ami még súlyosabb megítélés alá esik — nem bízik abban a fiatalságban, amely időbelileg mögötte van és amely a természet örök törvénye szerint vagy folytatni, vagy lerontani fogja annak az iránynak munkáját, akkor az az irányzat a történelem szempontjából saját maga felett kimondotta a halálos ítéletet. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Kérem a belügyminiszter urat, hogy saját becsületes törekvésének tudatában ezt az ítéletet ne mondja ki a saját iránya fölött és e nagyon szerény és csak kezdeményező módosító indítványhoz járuljon hozzá. Egyszersmind ki akarom emelni azt is, hogy e törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványok között mindazokat, amelyek a nők választójogára irányulnak, a magam részéről is támogatom és szavaztommal is támogatni fogom. A módosító indítvány elfogadását a t. Ház jóindulatába ajánlom. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Hajós Kálmán! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Hajós Kálmán: T. Képviselőház! A magam és társaim nevében indítványt adtam be a 7. § negyedik bekezdéséhez, s ez az indítványom akként szól, hogy törlését kérem ennek a mondatnak: «községi és körjegyző azonban a 4. § 1. és 2. bekezdésében foglalt kivételtől eltekintve nem lehet a törvényhatósági bizottság tagja.» (Helyeslés a középen.) Méltóztassék megengedni, hogy indítványomat röviden megindokolhassam. Sem a törvényjavaslat miniszteri indokolásában, sem pedig a közigazgatási bizottság jelentésében nem találok indokokat arra, hogy ilyen szigorú jogfosztó intézkedés iktattassék törvénybe. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Az igen t. előadó úr teljes tárgyilagossággal és objektivitással úgy pro, mint kontra előadta a tényállást, de nem foglalt állást. Az egyetlen alap, amely megindokolja ezt az intézkedést a belügyminiszter úrnak március 22-én mondott 7. ülése 1929 április 16-án, kedden. 141 beszéde, azonban ennek indokolásával a belügyminiszter úr iránt érzett mély tiszteletem ellenére sem tudok egyetérteni és ezt az indokolást alapul el nem fogadhatom. A belügyminiszter úr tudniillik három indokot hoz fel ennek az intézkedésnek megalapozására. Az egyik indok a jegyzők érdeke, a másik a magasabb etikai szempont, a harmadik pedig à függőségi helyzet. Bocsánatot kérek, ami a jegyzők érdekét illeti, azt hiszem, hogy a jegyzők érdekeinek megvédése elsősorban magukra a jegyzőkre tartozik. Bármilyen nemes is a miniszter úr intenciója, a jegyzők egyesülete, a vármegyei körjegyzők egyesülete a legélesebben állást foglalt ez ellen és megszégyenítőnek tartja azt. Különben is a községi és körjegyzői kar van olyan intelligens, hogy az meg tudja bírálni, hogy mi az érdeke és mi nem, és ha nem érdeke, nem vállalja a vármegyei bizottsági tagságot, ha pedig érdeke, akkor vállalja, de ez az ő egyéni joga. Ami a magasabb etikai szempontot illeti, ebben sem tudok a miniszter úrral egyetérteni, mert én elképzelhetem azt a magasabb etikai szempontot, ahogy a miniszter úr elgondolta, azonban nem hiszem, hogy egyedül a körjegyzők kizárásával ezt elérnénk, mert hiszen a vármegyei törvényhatósági bizottságban megmaradnak a közigazgatási tisztviselők és hozzájönnek az állami tisztviselők. Ennekf oly tán azt az etikai alapot, azt a teljes fügetlensép-et úgy sem fogják^ elérni. Ami a jegyzők függőségét illeti, én a jegyzőket függetlenebb embereknek tartom, mint a közigazgatási és állami, tisztviselőket, akik a törvényhatóságnak hivatalból tagjai. A körjegyzőket a képviselőtestületek életfogytiglan választják, és ha rendben van az illetőnek a szénája és nincs ellene kifogás, elmozdíthatatlan. (Ügy van! Ügy van! a balodalon és a középen.) Ennek folytán én ezt az indokot sem tarthatom elfogadhatónak. A belügyminiszter úr azonkívül felhozta azt, hogy vannak vármegyék, ahol 50—60 jegyző lesz a törvényhatósági bizottság tagja. Bocsánatot kérek, lehetséges, hogy a következő választásokon egyetlenegy sem kerül be, de különben is ez a választók joga. Azt hiszem, sértené az autonómiát, ha a választó nem azt választhatná, akit ő akar, hanem egy kategóriát állítanának fel, hogy ezt válassza. Amennyiben a belügyminiszter úr a közigazgatási és állami tisztviselőket is kivette volna a törvényhatósá-gi bizottság tagjai közül, készséggel megszavaztam volna, hogy a körjegyzőket és községi jegyzőket is kivegyék, de így stigmatizálni és deklasszifikálni ezt azt osztályt, sem méltányosnak, sem igazságosnak, sem jogosnak nem tartom. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon és a középen.) T. Ház! A községi és körjegyzőket fel kell emelni és rá kell szorítani a közszereplésre. Hálásan tudom üdvözölni a belügyminiszter úrnak azt a kijelentését, hogy a községi és körjegyzők kvalifikációját emelni fogja. (Elénk helyeslés.) Ez nagyon helyes és nagyon indokolt, (Felkiáltások: Ok maguk is kívánják!) de ezzel szemben nem méltányos őket emberi jogaiktól megfosztani. A községi és körjegyzők úgy a háborúban, mint a békében, teljesítették nehéz feladatukat, az újjáépítés nagy munkájából szintén kivették részüket. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Súlyos nehéz helyzetük van és azzal, ha mi a községi és körjegyzők tekintélyét leszállítjuk, azt hiszem, nem teszünk nagy szolg-álatokat az állami igazgatásnak, a községi jegyzők tekintélyét pedig veszélyeztetjük. Hisz 2L*