Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-277
142 Az országgyűlés képviselőházának a községi irnok, az, aljegyző és a községi bakter is megválasztható törvényhatósági bizott sági tagnak, amennyiben a törvényes kellékek megvannak, nem látom tehát indokát annak, hogy éppen a körjegyző vagy községi jegyző kimaradjon. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) Az 1925: XXVI. tcikk taxatíve felsorolja 9. és 11. §-ában a képviselők választására vonatkozó rendelkezéseket és sehol nem zár ki egy társadalmi osztályt a megválaszthatásból; ez a rendelkezés tehát a községi és körjegyzőkre nézve súlyosan sértő és megbélyegző. Ha már fizetési többletet nem tndunk nekik adni, legalább jogaiktól ne fosszuk meg* őket. Kérem indítványom elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Jókai-Ihász Miklós! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, indítványa töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Gr. Szapáry Lajos! Gr. Szapáry Lajos: T. Ház! A javaslat 7. %-a, a passzív választói jog kellékét igen helyesen, többi között az egy törvényhatóság területén való lakáshoz és a községi adófizetéshez köti. Ez nézetem szerint igen helyes, mert ha valaki a törvényhatóság területén él és lakik s a törvényhatóság terheihez hozzájárul, hivatva lehet arra, hogy a törvényhatóságban aktív vezetőszerephez jusson, ennek a paragrafusnak azonban a 6. pontja egy kivételt alkot, amennyiben az országgyűlési képviselőket ezen két kellék alól felmenti. Ennek az intézkedésnek azt hiszem, indító oka az lehetett, hogy lehetnek talán egyes képviselők, akik kénytelenek voltak képviselői hivatásuk teljesítése érdekében a törvényhatóság területéről Budapestre költözködni s ez által előbbeni lakhelyükön lakásukat feladták és az adófizetést is megszűntették. Mondom, lehetséges, hogy van egy-két ilyen képviselőtársunk, de egy-két ilyen eset miatt nem tartanám helyesnek, ha a képviselőknek általánosságban ilyen privilégiumot adnánk. A magam részéről ethikai szempontból helytelenítem ezt, mert nem tartom helyesnek, ha saját magunk részére olyan privilégiumot szavazunk meg, amely senki mást nem illet. T. Ház! A képviselőnek nézetem szerint egy privilégiumra van joga, ez a privilégium pedig az lehet, hogy képviselői hivatását függetlenül, saját lelkiismerete szerint teljesíthesse. Ehhez pedig nézetem szerint nincs szüksége arra, hogy a törvényhatósági bizottságnak tagja legyen. Különösen, ha az illető nem lakik ott és annak a törvényhatóságnak a terheihez sem járul hozzá. A törvényhatóság szempontjából sem látom különös hasznát annak, ha egy képviselő, akinek semmiféle más kapcsolata nincs esetleg azzal a törvényhatósággal, mint az, hogy ő lett a törvényhatóság egyik kerületében országgyűlési képviselő, aki tehát a törvényhatóság terheihez sem járul hozzá, az ottani lakosokkal szemben terheket szavazhasson meg és terheket rakhasson rájuk. Különben is én a paragrafusnak ezt a pontját bizonyos fokig félrendszabálynak tartom, mert vagy közérdek az, hogy a képviselő a törvényhatósági bizottság életében részt vegyen, s akkor a szakszerűség alapján eo ipso be kellett volna őket oda venni, vagy nem közérdek, és akkor a képviselőknek semmiféle privilégiumot sem adnék ezen a téren. Mindezek alapján tisztelettel kérem javaslatom elfogadását, mely szerint a 7. § hatodik 277. ülése 1929 április 16-án, kedden. pontja teljes egészében töröltessék. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Ebben a szakaszban van szó a nők választhatóságának kérdéséről és ennél a szakasznál kell eldőlnie annak a vitának, amely arról folyik, hogy vájjon a nők választhatóságának általánosságban és elvileg vannak-e különösebb akadályai a magyar parlamentben. En, az élet fejlődését figyelve, már azt kell hogy megállapítsam, hogy a nők az ország gazdasági életében is, társadalmi életében is a férfiakkal csaknem egyenrangú pozíciókat foglaltak el, úgyhogy ebből kifolyólag a magyar kultúrának munkásai között nőket nagy számban találunk. A magyar művészetek körében a nők szerepe a férfiakéval csaknem egyenrangú. ' A magyar ipar és kereskedelem terén a női cégek és a női alkalmazottak a férfiakkal minden tekintetben egyenrangúan szerepelnek. A magyar gazdasági életben, sőt a pénzügyi életben is a nőknek megvan a maguk szerepe és jelentősége. Ennek következtében nem tudom, mi indoka van még annak, hogy most egy sorompót állítsunk a nők választhatósága elé, amikor azoknak a választójogot már megadtuk. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) En elvben, politikai szempontból a férfi és a női választói és választhatósági kritériumok abszolút egyenlősége mellett vagyok. (Gr. Hunyady Ferenc: Helyes!) Az én felfogásom szerint a nem nem lehet különbség az állampolgárok jogai tekintetében. A nemi különbségnek ma már a modern törvényhozási munkánál nem szabad szóba kerülnie. Engem bánt minden szakasznál, amikor a férfi szó annyira előtérbe van tolva és nem általánosságban állampolgárokról intézkedik ez a törvényjavaslat, hanem speciel férfiakról. A női választójog terén a modern fejlődés körülbelül minden nemzetnél megtalálta azt az utat, amelyet hiába döngetnek az angol suffragettek és hiába döngetnek máshol is a feministák. Megtalálták ezek döngető munkája nélkül maguknak a törvényhozóknak élettapasztalatok által kiszűrődött véleményei folytán. Önként és minden kényszertől mentesen adta meg minden törvényhozás most már a nőknek a választójogot. Igaz, hogy egyik-másik törvényhozás korlátokkal és korlátozásokkal látta ezt el, de általában a női választójog már áttörte az azelőtt megvolt korlátokat. A női választhatóság kérdésében is dőlnek lefelé a korlátok. Amikor ennek a törvényjavaslatnak bizottsági tárgyalása során ezek hangsúlyozása mellett a bizottság többsége áttörte a javaslatnak eredeti, teljes negációt tartalmazó álláspontját és legalább a törvényhatósági városok törvényhatósági bizottságában helyt adott a nőknek bizonyos iskolai kvalifikáció feltételezése mellett, akkor azt kell mondanunk, hogy az elvi rész már át van törve, ennek az áttörésnek csak némi kiszélesítése még az, ami kívánatos és amivel mi a demokratikus fejlődés útján egy lépést tehetünk még előre. Mélyen t. Képviselőház! A belügyminiszter úr az általános vitában elmondott argumentumokkal szemben egyetlenegy argumentummal válaszolt valamennyiünknek, — lehet, hogy az idő rövidsége volt az az ok, amely miatt csak ezt az egy argumentumot fejtette ki — s ez az argumentum^ az volt, hogy nincs szükség a nők választhatóságára a megyei és egyéb törvényhatóságokban. Ezzel szemben a női társadalom egyik illusztris alakja gróf Apponyi Albertné az Uj Nemzedék egy vezércikkében a következő replikával válaszol a belügyminiszter úrnak.
