Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-273

6 Az országgyűlés képviselőházának 273. ülése 1929 április 9-én, kedden. (Peidl Gyula: Konkretizálják! — Farkas István: Igen, mert az ki van sajátítva minden gonoszságra! — Zaj a jobboldalon.) En nem vállalkozom ennek magyarázására. (Farkas István: Ez a baj! — Jánossy Gábor: Ezt érezni kell! — Farkas István: Minden gazságot ezzel akarnak leplezni! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék az ilyen megjegyzésektől tartózkodni! (Helyeslés jobbfelöl.) Csák Károly előadó: Nem vállalkozom erre azért, mert igaza van Jánossy Gábor igen t. képviselőtársamnak: aki érzi, annak felesleges magyarázni, aki pedig nem érzi, annak hiábavaló magvarázni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha felvetném azt a kérdést, hogy mi a demokrácia... (Peidl Gyula: Négyszeres fizetést felvenni az államkasszából, az például hazafiság! — Farkas István: A hatosos napszám: hazafiság! — Zaj.) Üres a zsebem és tiszta a lelkiismeretem is nem tudok róla. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Rothenstein Mór: A rendszerről van szó!) Csendet kérek, képviselő úr. Csák Károly előadó: Akkor én ennek a rendszernek nem vagyok részese. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha felvetném azt a kérdést, hogy mi hát a demokrácia, egész joggal kaphatnám rá ugyanezt a választ. Aki érzi, — nemcsak érzi, hanem az életével és a cselekedeteivel is bizonyítja, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) annak nem kell magyarázni. Aki pedig nem érzi és a cselekedeteivel nem bizonyítja, az csak hamis jelszót használ. (Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Akik a kartelleket és ringeket védik, akik a drágaságot csinálják, azok a jó hazafiak. — Kuna P. András: Beszéljen a pártádóról! — Farkas István: Akik a túlsóoldalon bent ülnek a bankokban, a trösztökben, azok jó hazafiak, azokra hallgat ön, azoknak a cselédje Kuna P. bácsi.— Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Rothenstein Mór: Hát az a pártadó, amit az egységespártba fizetnek?) A képviselő urakat figyelmeztetem, hogy szíveskedjenek a közbeszólásoktól tartózkodni, mert kénytelen leszek erősebb rendszabályokhoz nyúlni. Az előadó urat pedig ne méltóztassanak az előadásában zavarni, mert ezt a házszabályok nem engedik meg. Csák Károly előadó: Egyébként, t. Képviselőház, minden fogalomnak tartalma koronként, helyenként és időnként változik. Ügy tudom, hogy éppen egy magyar tudós tűzött ki évekkel ezelőtt pályadíjat — így hallottam — annak kifejtésére, hogy koronként mi a demokrácia, mit jelent a demokrácia? (Bródy Ernő: Jelenleg 90 százalékban meg van valósítva. — Zaj.) Ügy tudom, a díjat máig sem lehetett kiadni, mert Amerikában — méltóztatnak tudni — Rockefeller, Astor és mások, akik csinálták a nagy demokratapártot és a demokratikus politikát, Rolls Roys kocsikból dirigálták a demokratikus^ irányzatot s ne tagadjuk: tömegeket nyomorítottak el azért, hogy a maguk trösztjei útján a munkások véres verejtékével milliárdokat keressenek. Ez a demokrácia, pedig ők demokratáknak nevezték magukat. (Farkas István: Most pedig Minervakocsikból dirigálják a demokráciát! — Bródy Ernő: Csendes részvét kéretik. — Zaj.) Elnök: Es csend is! (Derültség.) Csák Károly előadó: Apponyi Albert gróf igen t. képviselőtársunk azt mondta, — tökéletesen aláírom — hogy a gyakorlati nolitikus elméletekkel nem sokra megy, hanem próbáljuk meg: gyakorlati kivonatot csinálni abból, hogy tulajdonképpen mit értünk demokrácia ' alatt. Azt hiszem, azt a meghatározást, amelyet Apponyi Albert gróf mondott, ennek a Háznak minden tagja magáévá teszi, mert azt mondta: az az igazi demokrácia, ha mindenki arra törekszik, hogy minden embernek meglegyen a maga emberi méltóságához mért egzisztenciája. (Farkas István: Es mindenkinek egyforma jogot adni, nem pedig a vagyonhoz kötni a jogokat.) Erről nagyon sokat lehetne beszélni, t. Ház! (Farkas István: Nem nagyon sokat lehetne beszélni, mert ez elemi, alapkérdés. — Zaj.) A jog kétélű fegyver. Az elvi alapkérdés természetes dolog, azonban az abszolút jogegyenlőséget nem merték megvalósítani még a vallásalapítók sem. Abszolút jogegyenlőség nincsen. Minden ember, aki kötelességét teljesíti, jogot érdemel; minden ember, aki jogával élni tud, annak meg kell adni a jogot. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tehát?) Ez elméleti disztinkció, s most következik az, hogy ki érdemli meg, ki szolgált rá, ki teljesíti kötelességét, való-e neki a jog, tud-e élni a jogával? (Farkas István: Tud élni! —• Györki Imre: Próbálják meg! — Farkas István: Ha valakinek sok vagyona van, de írni-olvasni nem tud, mégis élhet a jogával! — Bródy Ernő: Ki lehet próbálni! — Peidl Gyula: Szavaztassák meg a népet! — Folytonos zaj.) Egészen bátran, igenis meg lehet szavaztatni a népet, de agitáció nélkül! (Peidl Gyula: Szolgabírói felügyelet alatt! — Farkas István: Ez is Apponyi demokráciája?) Ez is. Az agitáció és a rábeszélés, meggyőzés, felvilágosítás között nagy különbség van. (Farkas István: Szóval gondolkozni nem szabad!) Ha elolvassa t. képviselőtársam Gustav le Bon-nak sok tekintetben már elavult könyvét, ő majd meg fogja képviselőtársamat győzni. (Farkas István: Ismerjük! — Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem, képviselő urak, az előadó úr egy hosszú vita eredményével kíván foglalkozni, nem méltányos tehát, ha a képviselő urak állandóan közbeszólásaikkal zavarják gondolatmenetét. Méltóztassanak csendben lenni. (Rothenstein Mór: De ha provokál! — Folytonos zaj.) Az előadó urat kérem, tessék folytatni ! Csák Károly előadó: Én megszoktam a gondos lelkiismeretvizsgálatot és minden argumentumot meghallgatok; magammal szemben is gyanakszom, magamat is vizsgálatnak szoktam alávetni. Én igenis, megvizsgáltam a multamat, megvizsgáltam gondolkodásmódomat, tényleg olyan reakcionárius vagy antidemokratikus vagyok-e, aki egész életemet a nép között töltöttem és soha egyebet nem tettem, mint kiszolgáltam a népet, amiért a nép engem szeret is. (Farkas István: Most erről a javaslatról van szó!) Bocsánatot kérek, ha kénytölen vagyok szubjektivitásokat hangoztatni, de 'ha egyszer ezzel a javaslattal, legalább is alapirányával és céljával azonosítottam magam és vállaltam az előadói tisztet, akkor belevittem egyéniségemet is (Ügy van! jobbfelől.) és ha egyéniségemnek, elvi meggyőződésemnek ez nem felelne meg, akkor furcsa színben tűnhetném fel a t. Ház előtt, hogy ezt a szerepet mégis vállaltam. (Peidl Gyula: Ilyen csodákat sokszor láttunk!) Engedelmet kérek, hogy még egy kis kitérést engedjek meg magamnak. A lelkiismeretvizsgálat alatt jutott eszembe életem egyik jelentéktelen epizódja, amely azonban keserves órákat okozott nekem. Annakidején egy nagy uradalmat parcelláztak állami égisz alatt, sőt egészen hivatalos befolyásra és akkor vidéki lapokban hirdettem, hogy provízióról van szó, nem egészen önzetlen a parcellázási művelet és így tovább. Feljelentettek akkor egy igen