Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-273
Az országgyűlés képviselőházának nagy úrnál, mert tisztviselő voltam és összeültek a nép vénei. Azt hirdettem, hogy Magyarországon agrárreformot csak önzetlen parcellázási politikával... Elnök: Kérem előadó úr, méltóztassék a tárgynál maradni. (Derültség.) Csák Károly előadó: Ez teljesen a tárgyhoz tartozik. (Zaj.) Csak arra akartam utalni, hogy akkor is azt hirdettem, amit ma és akkor szocialistának neveztek, ma pedig reákciónáriusnak neveznek. így változnak az idők és így változnak az emberek! (Peidl Gyula: En szívesen hallgattam volna az esetet! — Zaj) Elmondom ,vagy megírom majd esetleg másutt. Méltóztassék megengedni, hogy most már a javaslat egyes részletkérdéseire, olyan részletkérdéseire tett megjegyzésekre utaljak, amelyek az alapelvi kérdéseket is érintik. Az kétségtelen, hogy a javaslat gerince a törvényhatósági bizottságok összetétele, vagyis az a bizonyos 2. <§>, amely az eddigi jogállapottal szemben egészen másképpen kívánja a törvényhatósági bizottságok struktúráját felállítani. Vártuk, természetesen joggal vártuk, hogy a virilizmus kritika tárgyává fog tétetni, hiszen azt senki sem tagadja, hogy a virilizmus intézménye sok kritikát hívott életre külföldön is, belföldön is és hogy ezekben a bírálatokban van sok megszívlelendő és van feltétlenül sok tagadhatatlan filozófiai és elméleti igazság. Roppant furcsa jelenséget láttunk azonban, t. Ház, mi. az állítólagos antidemokraták és reakciónáriusok, akik a nyers virilizmust nem is mertük volna fenntartani. (Hegymegi Kiss Pál: Az jobb!) Mi azt hittük, legalább én ma is azt hiszem, hogy ez a választással kombinált virilizmus közelebb fekszik a demokratikus haladáshoz. (Bródy Ernő: A virilizmus és a demokrácia összeférhetetlen!) Azt mondtam, t. képviselőtársam, hogy közelebb fekszik hozzá, mint a nyers virilizmus! Az a furcsa azonban, hogy éppen most a legradikálisabb párt, vagyis a szociáldemokratapárt vette védelmébe és azt mondja, hogyha már egyáltalában virilizmus van, akkor inkább maradjon a nyers virilizmus. (Peidl Gyula: Legyen őszinte! — Zaj a szélsőbaloldalon.) így méltóztatott mondani, hogyha már egyáltalában van, akkor inkább legyen a nyers virilizmus, mert az kevésbbé rossz! — (Peidl Gyula: Ügy van! Legyen őszinte! Ez áll a magyar parlamentarizmusomra is! — Kun Béla: A nyers virilizmus mellett az ellenzéki érzésűek mégis bejuthattak a törvényhatóságokba!) A vármegyék karakterét eddig tagadhatatlanul, különösen évtizedekkel ezelőtt, kétségtelenül a virilizmus adta meg, mert a virilisták voltak azok, akik a törvényhatósági bizottsági tagsággal járó terheket hajlandók voltak viselni és viselték is. Es az a furcsa, hogy a vármegyék legnagyobb része ellenzéki szellemű volt, tehát nem lehet azt mondani, hogy a nyers virilizmus alapján nem jutottak volna be ellenzéki emberek! (Hegymegi Kiss Pál: Ügy van! Ez igaz!) Most megfordítom a tételt. (Kun Béla: Most nem juthatnak be!) Bocsánatot kérek, miért ne juthatnának be, hiszen a többség ellenzéki gondolkozású, nemzeti gondolkozású, az nem fogja magából a reakcionárius kisebbséget megválasztani és kiküldeni. Ezt már feltételezni mégis csak lehetetlen. A vagyon kétségtelenül mindig függetlenséget biztosított, ez elvitathatatlan; nem kivétel nélküli ugyan, mert én láttam már vagyonos embert, aki a mégtöbb után való hajszában teljesen függővé vált, és láttam olyanokat is, Földnélküli Jano73. ülése 1929 április 9-én, kedden. 7 sokat, akik megtudták függetlenségüket oltalmazni egy garas vagyon nélkül is. Kivétel nélkül természetesen nincsen szabály, általában azonban bizonyos az, hogy a virilisták, akik legnagyobb részben még a régi tradicionális magyar középosztály leszármazói, független elemek voltak, akik megmerték mondani a maguk véleményét és meg is mondották, és hitem az, hogy meg fogják mondani a jövőben is. Az a véleményem ugyanis, hogyha 560 virilista közül választanak ki 160-at, akkor az a főispán nagyon erőskezű legyen, hogy azt az 560-at meg tudja szabályozni úgy, hogy azt a 160-at válassza ki, aki neki tetszik. Én a vármegyében éltem, én már láttam erőskezű főisnánt, hanem olyan vármegyét, amelyet a főispán a maga ^kottáiára tudott volna támoltatni, még nem láttam. Ezek a főispánokra vonatkozó általánosítások lehet, hogy a választásokból sarjadtak ki. Azt méltóztatik hinni, hogy esetleg egyik vagy másik főispán, aki a kormány érdekében a választásoknál valamit elkövetett, a törvényhatósági bizottságokban éppúgy tud dirigálni, mint odakint? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez lehetetlen. Az a kérdés, t. Képviselőház, hogy jogos és szükséges-e a virilizmus. Ha filozófiai alánon fejtegetem, ha az emberi egyenlőség alapián akarok magamnak igazságokat leszűrni, akkor elméleti alapon, a levegőben járva, talán én is eljutok odáig, hop*v az emberi egyenlőségből következtetve, a virilizmus nem jogosult. (Farkas István: Nem bizony!) De a politikai szempontok mások, a politikai szempont az: nemzeti államot fenntartani! A nacionalizmus sohasem volt olyan erős, mint ma, és a nemzeti állam és a virilizmus összefügg egymással, csak az a kérdés, melyik 1 társadalmi réteg tartja fenn. (Zaj a szélsőbaloldalon. Egy hang a baloldalon: Aki nem virilista, az nem, is tagja a nemzeti államnak 1 ?) Ezt egy szóval sem mondtam. (Zaj a báloldalon.) Elnök: Újból kérem és figyelmeztetem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól í tartózkodni. Egész dialógust méltóztatnak folytatni. {Zaj a szélsőbáloldalon. — Rothenstein Mór közbeszól.) Csendet kérek. Ne tessék közben beszélni, amikor az elnök beszél. Kérem, hogy az előadó urat ne zavarják a képviselő urak közbeszólásokkal. Olyan az előadása, hogy nyugalommal, higgadtsággal és türelemmel meg lehet hallgatni. Csák Károly: Méltóztassék arra az álláspontra helyezkedni, hogy a virilizmus nem jogosult. Akkor még mindig fenmarad az a kérdés, hogy Magyarország közviszonyai mellett szükséges-e. (Peidl Gyula: Most jön a különleges magyar viszonyokra való utalás. Ebbe minden belefér.) Bocsánatot kérek, vannak különleges magyar viszonyok. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A virilizmus nálunk nem messzemenő nemzeti tradiciókon alapuló intézmény. Hiszen Viczián István igen t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy Magvarországon a politikai jogok a nemesi jogok fennállása idejében sem voltak függővé téve a birtoktól, a birtok nagyságától, vagy a vagyontól. «Una eademquenobilitas!» Minden magyar nemes ember, akár a falu kanásza volt, akár latifundium birtokosa, tagja volt a Magyar Szent Koronának és mint ilyen jogokat gyakorolt. (Mozgás a baloldalon.) 1848-ban, amikor a nagy szervezeti átalakulás megtörtént, ez a rendszer megszűnt és 1870-ig nem tudták a kérdést rendezni. 1870. táján felébredt a tradíció, hogy a «jó birtokú nemesek», a «nobiles bene possidentes» f akik valamikor a
