Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-273

Az országgyűlés képviselőházának 273. illése 1929 április 9-én, kedden. 5 urakat. Minden oldalra szól ez a figyelmeztetés. Csendet kérek. Csák Károly előadó: T. Képviselőház! A közvélemény nem születik magától, a közvélemény bizonyos szellemi tevékenységek eredője, tehát agitációé a sajtóban (Bródy Ernő: Sajtószabadság!) — arra is leszek bátor rátérni ' — gyűléseken, apróbb társaságokban. A közvélemény ennek az eredője. Azt már nagyon nehéz megkeresni, hogy micsoda erőknek, micsoda akcióknak és agitációknak összetételéből alakul ki egy közvélemény. Elhiszem, hogy a külföldön megvan ez a közvélemény, hanem azt, hogy nem a külföldön született, szintén elhiszem és feltételezem, és azt talán itt-ott bizonyítani is lehetne. Ügy vagyunk ezzel a külföldi hanggal (Zaj a baloldalon.), mint a gyümölcsökkel, amit Kecskemétről exportálunk és visszakaptuk, mint konzervet külföldi vignettával. (Bródy Ernő: Nem kell a külföld, csak 48! Térjünk vissza 48-ra! — Zaj. Elnök csenget.) Várnai Dániel igen t. képviselőtársam is azt mondotta, hogy a revízió gondolatának árt ez a reform. Bocsánatot kérek a kifejezésért, de nem tudok más kifejezést használni, minthogy ezt naivitásnak tartom. A revizió kérdése ettől a reformtól és ennek mikénti végrehajtásától teljesen független. A revizió kérdését sajnos mi a magunk erejéből nem fogjuk eldönteni. A magunk erkölcsi ereje talán kifeszegeti majd a határokat, ehhez azonban még nagyon sok külföldi erőre, külső erőre és nagyon sok támogatásra van szükségünk. A revizió gondolata nem tartozván ennek a javaslatnak keretébe, én csak a magam részéről azt vagyok bátor leszögezni, hogy nem hiszem el, hogy a revizió gondolata ezzel a kérdéssel és a belső életformák, berendezkedés! formák meghatározásával és megállapításával akármilyen néven nevezendő összeköttetésben lenne. Az időszerűség kérdésében is — méltóztassanak megengedni ezt a merész kijelentést — megegyeztünk volna tehát, mert hiszen senkitől sem hallottam azt, hogy a közigazgatást javítani, reformálni nem akarná és ezt a reformot nem tartaná időszerűnek. A harmadik dolog, amely nagyon fontos vívmány Magyarország közéletében, az, hogy vitán felülkerekedett az önkormányzati alapelv. Most már tagadhatatlan, hogy valamenynyien autonómisták vagyunk, és- pedig autonómisták vagvunk még világnézeti különbségekre való tekintet nélkül is. (Bródy Ernő: De nem örökös tagokkal, kinevezettekkel, virilistákkal!) A centralizáció túlhaladott álláspontot jelent. Az önkormányzati jog lényege lehet vitás, lehet vitatkozni a felett, hogy mi annak kiindulási pontja, mik legyenek a keretei, mi legyen a tartalma és mik 1egyenek a korlátai, mihelyt azonban leszegezzük azt, hogy mi igenis önkormányzati alapon akarunk berendezkedni, önkormányzati közigazgatást akarunk létesíteni, illetve fenntartani, akkor leszegeztük azt is, hogy a jövő fejlődés irányának is ebben a vonalban kell haladnia. Én nem tagadom azt, hogy a mostani törvények alapján valóságos önkormányzati élet nincs. Én nem tagadhatom ezt, hiszen 35 évig szolgáltam a közigazgatásnál, én ismerem — bocsánat a merész kijelentésért — a közigazgatást, a vármegyei közigazgatási életet már a magam vármegyéjében és a három négy szomszédos vármegyében az alfától az ómegáig, de azt, hogy ez a javaslat még az 1886-os törvények által teremtett állapotot is visszafejlesztené,— bocsánatot kérek — nem ismerem el, sőt vannak egyes intézkedései, amelyek határozottan előbbreviszik a közigazgatást. De ha egyebet nem tettünk, mint leszegeztük azt magában a törvény egyes intézkedéseiben, miniszterek kijelentéseiben, bizottsági álláspontokban, hogy igenis, mi elejtjük a centralizáció elvét, mi autonómisták vagyunk, már nagy szolgálatot tettünk a köznek azért, mert a jövő fejlődése, iránya más vonalat és más utat magának nem kereshet. Igen t. Ház! A régi vármegyét Fábián Béla igen t. képviselőtársunk el is akarta temetni. Mi nem funerálunk. Ne avassanak bennünket funerátorokká. A vármegyéknek és az önkormányzatoknak nincs szükségük siratókra. Nemcsak, hogy nem akarjuk az önkormányzatot és az önkormányzati jogot temetni ( és a kormány mindenhatóságának kiszolgáltatni, (Jánossy Gábor: Akkor az országot is temethetjük!) hanem az a célunk és programmunk, hogy az önkormányzati jogot, amelyét az 1867 utáni törvényhozási elhomályosított, a maga tisztaságában, természetesen a parlamentáris rendszerrel való összeegyeztetés, az idők követelményeinek respektálása mellett, visszaállítsuk. Nem ragaszkodunk a vármegyei hajdútarsolyához és pity kéj éhez, mi modernizálni és demokratikus irányban fejlődni akarunk, de divatos jelszavaknak, vakmerő kísérleteknek hagyományainkat áldozatul nem dobjuk. (Bródy Ernő: Kormányhivatalnokokkal! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezt a célt és programmot egy csapásra, egy novellával megvalósítani nem tudjuk, az indokolásra nem szorul. (Ügy van! a jobboldalon.) Lehet, hogy nem is mi csináljuk meg, de az a hitünk, hogy a kérdés megoldását elindítottuk és jó irányban indítottuk el. Hacsak az is az eredmény, hogy a törvényhozás hitvallást tesz az önkormányzati jog fenntartása, az önkormányzati igazgatási berendezkedés szükségessége és azon elv mellett, hogy a hatalom megosztása, mint alkotmánybiztosíték a parlamentáris rendszer mellett is feltétlenül szükséges, fenntartandó és fenntartható rendszer, már ezzel is nagy eredményt értünk el, mert megtört egy félszeg irány és gondolat, az, hogy a municipializmus veszélyezteti az egységet és az önkormányzatok kiszélesítései gyengíti az állam erejét és partikalarizmushoz vezet. T. Ház! Tulajdonképpen az általános vitának mi volt az aláfestése? Az aláfestése az volt, hogy ez a javaslat nem demokratikus, sőt antidemokratikus, sőt reakcionárius. Régi kénviselŐ urak ezt a hangot már megszokták. En első igénytelen felszólalásomban védekeztem egy ilyen vád ellen, amely a magyar intellektuális középosztályt érintette. Talán egy kicsit érzékeny voltam. Gaal Gaston t. képviselőtársam azt a megjegyzést tette, hogv én még túlságosan csiklandós vagyok. Hát igen, én még ezek iránt a vádak iránt csiklandós vagyok, (Jánossy Gábor: Tehetséges kezdő! — Derültség.) mert rendszereket lehet csinálni, elvek alapján lehet dolgozni, de az olyan gyanúsításra, hogy egy egész osztály — még a kifejezést sem nagyon szeretem — mondjuk, egv egész társadalmi réteg korrumnált és szolgalelkű, azok az emberek, akik egész életükben nem tettek egyebet, mint becsületes munkával száraz kenyeret kerestek, bizony nem csoda, ha egy kissé csiklandósakká válnak. (Ügy van! jobbfelöl.) Peidl igen t. képviselő úr, — úgy emlékszem — Fáy István igen t. képviselőtársam beszéde alkalmával közbeszólt; Fáy István ugyanis a nemzeti gondolatot emlegette s akkor Peidl képviselő úr azt mondta: mi az a nemzeti gondolat, magyarázzák meg már egyszer!