Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-276

118 Àz országgyűlés képviselőházának Vagyok bátor módosító indítványt betérj esz teni (Halljuk ! Halljuk ! — Olvassa) : «Tényleges szolgálatban álló miniszterek» — ez az 5. bekezdés átszövegezése — «államtitkárok, főispánok és olyan köztisztviselők, akik szakszerűség képviselete címén vagy hivatali állásuknál fogva tagjai a törvényhatósági bizottságnak, nem választhatók meg Örökös tagokul.» (Felkiálltások a szélsőbaloldalon : Óriási ! Nagyszerű ! — Bródy Ernő : Mi lesz a főtanácsosokkal ? — Zaj. — Bródy Ernő : Az al- és főtanácsosokkal 1 — Meskó Zoltán : Azok adják tovább a tanácsot ! Bródyt is ki kell nevezni főtanácsosnak !) Elnök : Szólásra következik : Héjj Imre jegyző : Petrovácz Gyula ! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! E beterjesztett előadói módosítás folytán egyik módosításom, amelyet én a köztisztviselők kérdésében tettem, tárgytalanná vált és éppen ezért ezt a módosításomat kérem a továbbiakban tárgytalannak tekinteni, t. i. tárgytalannak kérem tekinteni második módosításom második bekezdését, mert az a cél, amelyet ezzel el akartam érni, hogy tisztán csak a bizantinizmus elé tétessék akadály ebben a szakaszban, abban a vonatkozásban, hogy a törvényhatóság szolgálatában álló tényleges köztisztviselők ne legyenek örökös taggá választhatók, ezzel az előadói módosítással teljesen honorálva van. Ez a szakasz t. i. ebben a szövegezésben, amelyben van, általában sértette volna a köztisztviselői státust, amikor kizárta volna annak lehetőségét, hogy valakit azért, mert köztisztviselő, örökös taggá megválasztani lehessen. Én tehát ezt a módosítást örömmel elfogadom az előadó úr szövegezésében is. Mélyen i Ház! Az örökös tagságot, mint az állandóság, a kontinuitás egyik intézményét, a független elem egyik erösbítését a magam részéről helyeslem. En ezt polgári becsületrendnek tartom, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) és sokkal többre értékelem a törvényhatósági bizottság többségének szavazata által létrejött ilyen kitüntetést, minden kegytől függő más kitüntetésnél. (Ügy van! a jobboldalon.) Közéleti embernek nem lehet nagyobb kitüntetése, mint az, ha polgártársai tüntetik ki. (Ügy van! a jobboldalon.) A magam részéről tehát így fogom fel az örökös tagság intézményét. (Helyeslés a jobboldalon.) Helyeslem azt, hogy korlátozva van 5%-ra helyeslem azt, hogy a bizantinizmus elé gát tétetik és helyeslem azt is, hogy ez az örököstagsági intézmény bizonyos szelekció elé van állítva. Szeretném, ha a szelekció módját abban az értelemben lehetne reformálni, amint azt Buday Dezső igen t. képviselőtársam előterjesztette, hogy tényleg árnyéka se merülhessen fel annak a gondolatnak, hogy itten a hatalom protekciója játszhatik közre. Nagyon szeretném, ha ezt a polgári becsületrendet minden mellékkörülménytől mentesen, egyedül a törvényhatósági bizottság akarata adhatná. Én tehát ebben a tekintetben, ha lehet valami korrekciót csinálni, azt a magam részéről szívesen üdvözölném, hogy elessenek azok a vádak, amelyek^ ezt az egyébként szerintem nagyon helyes intézményt bizonyos gyanúsításoknak teszik ki. De amiért tulajdonképpen felszólalok és amire vonatkozóan két módosító javaslatom van, az az, hogy a szövegben túlontúl ki van élezve ez a szó, hogy «férfiak», már pedig a bizottsági tárgyalások során oda jutottunk, hogy legalább a törvényhatóságok egy részében bizonyos feltételek mellett választhatókká lettek nemcsak a férfiak, hanem a nők is. Ha általában nem is, de bizonyos ese276. ülése 1929 április 12-én, pénteken. tekben választhatók, akkor bántóíag hat ebben a kérdésben a «férfiak» szónak előtérbe való tolása. Ha van lehetősége annak, hogy nő egyáltalán választható, akkor már nem lehet gátat emelni annak, hogy egy törvényhatóság életében szerzett érdemeiért viszont ezzel a polgári becsületrenddel csak azért, mert nő, kitüntethető ne legyen. Hiszen vannak a magyar történelemnek fényes női nevei, Zrínyi Ilona, Lorántffy Zsuzsanna; (MeskóZoltán : A konyhában szerezzenek érdemeket!) vannak Veress Pálnék, akik egy kommunitás, egy vármegye életében, a közügyek vitelében, esetleg rendkívüli módon, intenzíven vesznek részt, vagy akik az ő nagy áldozatkészségükkel, esetleg nagy adományokkal egy-egy nagy vármegyei, vagy városi közhasznú intézmény létesítéséhez hozzájárulnak, vagy ázt lehetővé teszik. Logikátlanságot látnék tehát abban, hogy a nőket általában nem zárva ki a választhatóságból, éppen ennél a szakasznál az örökös taggá való megválaszthatóságból kizárnánk őket. Mivel szabadkezet kell hagyni a törvényhatósági bizottság akaratának és nem tudhatjuk, hogy idővel mint elvétett ritka eset nem fordul-e majd elő az, hogy valamelyik város törvényhatósági életében egy-egy nő szerez ilyen rendkívüli érdemeket, ezért nem tartanám okosnak, hogy kizárjuk ezt a lehetőséget és ennek a nagyon ritkán, 100 évben talán csak egyszer előfordulható eventualitásnak a törvényben gátat vessünk. Szerintem nincs- semmi szükség arra, hogy ebben a szakaszban a «férfi» szó oly erőteljesen kidomboríttassék, amikor a választhatóságban már amúgy is túlon-túl ki van emelve. Mély tisztelettel kérem tehát, hogy itt a «férfi» szót hagyjuk el és helyette az «egyén» vagy a «törvényhatósági bizottsági tag» szót válasszuk, ami által senkin sérelem nem esik, viszont kiküszöböljük azt a lehetőséget, hogy valaha egyszer csak azért, mert az illető a női nemhez tartozik, akadálya legyen annak, hogy valakit ilyen polgári becsületrenddel kitüntessenek. Mély tisztelettel kérem e módosítás elfogadását. Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Farkas István ! Farkas István: T. Képviselőház! A miniszter úr tegnap az ellen a vád ellen hadakozott, hogy ő osztályszempontokat képvisel. Ennek a törvényjavaslatnak eddig elfogadott szakaszai kifejezetten a nép ellen szólnak, kifejezetten egy célt szolgálnak, azt, hogy a vagyonnak előjogokat, privilégiumokat biztosítsanak. Az összes korrektívumok, amelyek itt szerepelnek, mind azt a célt szolgálják, hogy a népnek valahogy ne legyen befolyása a törvényhatóságokban. Ezt akarják elősegíteni, ezt akarják megvédeni. Láttuk, hogy a virilizmussal szemben van általános választás és az általános választás alapján ugyanannyi tagot választanak, mint ahányan a virilizmus alapján kerülnek be a bizottságba Itt már szemben áll a nagy tömeg, a kevés gazdag emberrel. Aztán jön a szakszerűség, az érdekképviselet, most pedig elérkeztünk még az örökös tagokhoz is. Ha lehetne a házszabályok szerint most indítványt tenni, azt indítványoznám, hogy az egész bizottságot örökös tagokból nevezzék ki, (Meskó Zoltán: Lehetőleg szakszervezeti tagokból! — Esztergályos János: Egységespárti képviselőkből!) mert ez semmi mást nem jelent, mint fikciót és élénk bizonyítéka annak, hogy a kormány milyen mesterséges, milyen raffinait módon képviseli az osztály érdekeket, a nagy vagyonnak kiváltságát, amely nagy vagyon nem forrott össze a néppel, amelynek az a nagy szeretete, amely ott Erdélyben volt, azt eredményezte, hogy eloláhosították