Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-276

116 Az országgyűlés képviselőházának méltóztatnak-e a hatodik bekezdést eredeti szövegezésében elfogadni, szemben Farkas István és társainak indítványával, igén vagy nem ? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanakfelállani. (Megtörténik,) Többség! A Ház az eredeti szöveget fogadta el, szemben Farkas István és társainak indítványával. A hetedik és nyolcadik bekezdést együttesen teszem fel szavazásra. Ezekkel szemben Farkas István képviselő úr és társai együttesen adtak be módosító indítványt. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a hetedik és nyolcadik bekezdésnek eredeti szövegét elfogadni, szemben Farkas István és társainak indítványával, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az eredeti szöveget fogadta el. Következik az 5. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 5. § szövegét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a paragrafust). Hegymegi Kiss Pál ! Hegymegi Kiss Pál : T. Képviselőház ! Az 5. § egy régi intézményt akar felújítani, nevezetesen az örökös tagok intézményét. Sajnálatomra meg kell állapítanom, hogy ez a szép gondolat, amely régi törvényeinkben már 1848 előtt megvolt a táblabírák intézményénél, ebben r a szakaszban és a régi törvényhatóságok hatáskörére vonatkozó szakaszban is annyira ki van csavarva, hogy én a magam részéről ezt a legnagyobb aggállyal látom, és hasonlatosnak kell találnom teljesen a szakaszt azzal az imént lefolyt eljárással, amikor egy előkelő egységespárti képviselő úrnak kívánságára a miniszter déferait a bizottságban történt állásfoglalásával szemben s a közjegyzőket hajlandó egyszerűen ismét beállítani kamarai képviselettel a törvényhatóságokba, holott például éppen az én városom, amely a legnépesebb vidéki városok egyike, csak három közjegyzőt tud felmutatni, akik amúgyis mind virilisek, mert a közjegyzői foglalkozással a legtöbb adófizetés teljesen egybe van kapcsolva és ugyanakkor a miniszter úr mégcsak figyelemmel sincs arra, hogy különösen a törvényhatósági városokban az iskoláknak és a tanító-intézeteknek meglegyen a képviselete. Ott vannak a középiskolák, ott van a tanítóság. Pedig a városnak az a feladata, hogy voltaképpen az iskoláztatás kérdését megoldja, tehát ezekre szükség van és ezeknek nem adnak képviseletet, de mivel itt tetszik egy pár képviselő úrnak, hogy hódoljon a közjegyzői karnak, ennélfogva ennek a kevés számú testületnek egyszerűen megadják a képviseletet, ellenben a tanítóktól és a középiskolai tanároktól elveszik ugyanakkor, amikor mindenkinek adnak. Tudatlanság ez, hogy annyira nem értenek a városok dolgaihoz, hogy javaslataikat át sem gondolják és itt pózolnak nekünk, hogy a munkásság képviseletére adnak biztosítékokat és akkor azoknak adnak négytagú képviseletet, de ha tetszik egy egységespárti képviselő úrnak, akkor három közjegyző javára elvesznek a munkásság képviseletéből. Kérem, én ezt nem tudom másként jellemezni, mint egyáltalán hozzá nem értésnek ebben a kérdésben. (Ügy van ! a szélsőbaloldalon. — Fáy István : Mindkét oldalon fennforog !) Mindkét oldalon fennforog 1 (Rubinek István : Ez a díszes feltevés !) Én a feltevésemet fenntartom, mert aki ismeri a városok közigazgatását, lehetetlen, hogy a tanítókat és a középiskolai tanárokat onnan kizárja akkor, amikor a vármegyében ezt a jogot megadja. Ha pedig a képviselő úrnak más az álláspontja, hogy e tekintetben a városi tanítóság és a középiskolák nem számítanak semmit, méltóztassék egy tanfolyamot megnyitni, szívesen beiratkozunk, hogy az idevonatkozó ejméle276. ülése 1929 április 12-én, pénteken. tekét megismerjük. (Farkas István : Ez az osztályképviselet Î Három embernek külön jogot adnak !) Az örökös tagok gondolatát illetőleg, ha az a 48 előtti szempontokból volna megvalósítva, hogy a közélet terén érdemeket szerzett egyéneket kivételképen s általános elismerés és általános helyeslés mellett beállíttassanak : erről a témáról lehetne tárgyalni. Én annál inkább szeretném, hogy ha ezt a gondolatot ilyen szempontból tárgyalnánk, mert ellene vagyok, hogy törvényhatósági közgyűléseken a kormány exponensei : a főispánok elnököljenek és magam részéről a mellett a gondolat mellett vagyok, hogy igenis az ilyen örökös tagsági jog alapján beállítot amolyan táblabírák — ez a gondolat már nem új a közigazgatásunkban, — (Bródy Ernő : Kicseppent kormánypárti kortesek jönnek be ! — Szilágyi Lajos : Remélhetőleg nem azok kerülnek be !) kerüljenek be a törvényhatósági bizottságba. De igaza van t. képviselőtársamnak, hogy e szerkezet mellett, amelyet az örökösjogú tagokra vonatkozólag a törvényjavaslat beállít, azok jönnek be, akik a mindenkori kormánynak használnak, szolgálatot tesznek, akiket másképpen a törvényhatóságba bevinni nem tudnak és akik ott nem a kontinuitást és nem az általános érdekeket, hanem egyedül és tisztára a pártpolitikai szempontokat szolgálják. Különösen rávall erre a kijelölőbizottság Összeállítása {Ügy van ! balfelől.), amely megint példája annak, hogyan lehet a legszebb kérdéseket elrontani és olyanokká tenni, hogy tisztára csak pártpolitikai szempontokat szolgáljanak. Az az örökös tag tehát, akit a törvényjavaslat közhelyeslésének kellene megválasztania, keresztülmegy egy retortán, először a főispán és az általa kiküldött két tag... (Bródy Ernő közbeszól.) — kérem, képviselő úr, tessék csak nyugodtan lenni ! — ... azután a törvényhatóság által kiküldött két tag— eddig \ még egyezik a kijelölőválasztmány szervezete, amelyet már tisztviselői választásoknál is kifogásolunk — jelöli ki. De itt ez még nem elégséges, hanem megcsinálják a mi közigazgatásunkban a fából vaskarikát és a törvényhatóság első tisztviselőjének még külön adnak jogot a kijelölésre, holott a törvényhatóság első tisztviselője a törvényhatósági bizottság akaratának végrehajtója, sehol a törvényhatóság szervezetében eddig külön hatáskörrel nem bírt, itt azonban be van állítva és külön hatáskörrel bír. {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hát méltóztassék elhinni nekem, hogy e rendszer mellett kijelölni igazán helytelen dolog és e rendszer mellett értékes embereket, akiknek gerincük és szabad véleményük van, csak nagyon, de nagyon ritka esetben tudnak a törvényhatóság örökösjogú tagjává megválasztani. (Bródy Ernő : Kormánypárti pótlék !) Először is én azt gondolom, hogy ha már örökösjogú tagokat választunk, egyedül a közhelyeslés lehet a választás módja, az érdemnek általános elismerése, ami nem történhetik máskép, mint hogy a törvényhatósági közgyűlésnek nagy többsége, abszolút többsége járuljon hozzá a választáshoz és a jelölés sem történhetik máskép, mint hogy a bizottsági tagoknak maguknak, mégpedig a tagok jelentős számának legyen joga kezdeményezni azt, kit tart a törvényhatóság lakosságának egy része arra érdemesnek, hogy örökös taggá választassák. Ennélfogva annak hangsúlyozása mellett, hogy az örökös tagságot ebben a formájában nem helyeslem, — mert egészen más szempontokat céloztak azok, akik az örökös tagság gondolatát valamely formában akceptálták — a magam részéről indítványt teszek, — mert hiszen tudnivaló dolog, hogy itt egyszerű nyers szavazással úgy méltóztatnak dönteni, amint jol esik — hogy legalább a jelölési rendszerrel egy olyan modust méltóz-