Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-276
Àz országgyűlés képviselőházának 2 tassanak behozni, amellyel nyilvánvalólag biztosíttassák legalább az, hogy az örökösjogú tagok választásánál a kijelölés alkalmával a politikai funkciókat betöltő főispán által politikai szolgálatok jutalmazására alkalmas jelölési rendszer ne legyen. Erre vonatkozólag benyújtottam módosító indítványomat, hogy amennyiben ilyen módon méltóztatnak határozott ellenzésünk dacára az örökösjogú tagok rendszerét elfogadni, legalább a kijelölésnél méltóztassanak a bizottságokat mellőzni és a kijelölés jogát a törvényhatósági bizottsági tagok 7 3 részének ajánlásához fűzni. Elnök : Szólásra következik Î Héjj Imre jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső : T. Képviselőház ! Az örökös tagok gondolata, mint előttem szólott t. képviselőtársam már kifejtette, tulajdonképpen nem új. Én magát az elgondolást alapjában véve helyeslem, mert a vármegyei szolgálat kontinuitása tekintetében lényeges intézkedést látok benne, főleg abban a vonatkozásban, hogy miután az élethossziglan választott törvényhatósági tisztviselőknek a kontinuitás biztosítása tekintetében a vármegyei szolgálatban a törvényhatósági életben megvan a maguk súlya és befolyása, akkor legalább a válasz tóközönség részéről is legyenek olyanok, akik ezt a kontinuitást a maguk részéről szintén képviselik. Az örökös tagok megválasztását ebből a szempontból helyeslem, hiszen ez az elgondolás, minden kétségen felülállóan nem jelent mást, mint a közéleti munkában hosszú ideig érdemeket szerzett egyének megbecsülését. Ez a megbecsülés kétségtelenül serkentőleg hat az egyébként is ellankadt törvényhatósági életre és jelenti azt, hogy a törvényhatóság életében kialakulnak fix pontok, amelyek körül a törvényhatósági élet a folytonossággal megfelelő elintézést nyer. Az örökös tagok megválasztása tekintetében azonban nem tudok a törvényjavaslattal egyetérteni. Az örökös tagok megválasztása tulajdonképpen olyan ingerencia alá kerül, amely megítélésem szerint nem megfelelő. Egy kijelölőbizottság fogja a jelölést végezni, amelynek elnöke a főispán, tagjai pedig háromszor két tagból rekrutálódnak akként, hogy két tagot a főispán, kettőt az alispán jelöl ki, kettőt pedig a választott bizottsági tagok közül maga a törvényhatóság közgyűlése választ meg. Ebben az összetételben ab ovo biztosítva van a főispán túlsúlya. Ha azon az állásponton vagyok, amelyen a t. belügyminiszter úr is van, hogy ez a javaslat tulajdonképpen az autonómia megerősítését célozza, vagyis a javaslat nem fog, miként egy ideig fgondoltuk, a centralizmus felé hajlani, hanem ellenkezőleg, az autonómiát kívánja kidomborítani, akkor a jelölőbizottságnak ebben az összetételében abszolúte nem fedezem fel az autonómia honorálását. Nem fedezem fel azért, mert pl. a főispáni elnöklést sem tartom az autonómia szempontjából ebben a kérdésben megfelelőnek, hiszen a főispánt magát ellenőrző szervnek kontempláljuk, gondoljuk, a törvényjavaslat maga is annak szánta, én tehát egy ilyen, hogy úgy mondjam, nagy tiszteletet adományozó tagságnál a főispán döntő szerepét nem tartom kívánatosnak, mert az örökös tagsággal a törvényhatóság összetételében tulajdonképpen a független elemek számát kívántuk szaporítani, még pedig olyan értelemben, amely ténylegesen megfelel ennek az elgondolásnak. Hiszen nem egyszer találkozunk azzal a megítéléssel, hogy a virilisták is tulajdonképpen a független elemet képviselik a törvényhatóságban. Sajnos, nem így van. Vagyonuknál, tekintélyüknél fogva képviselhetnék, azonban a gyakorlatban és a tapasztalatban nem ezt látjuk. A virilistákat rendesen a mindenkori kormány oldalán találjuk ?. ülése 1929 április 12-én, pénteken. 117 (Petrovácz Gyula: Az üzlet!) és valóban kialakult bennünk az a gyakorlati tapasztalat, hogy a virilisták nem képviselik a független elemet Ha tehát én az örökös tagok intézményét elfogadom, a magam részéről azt szeretném, hogy valóban független elemek legyenek ott képviselve. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyon nehéz!) Egyébként is a javaslat szerint csak öt percent fog bekerülni a vármegyei törvényhatóság közgyűlésébe ilyen címen, — nem tudom, hogy a törvényhatósági jogú városokban ez-e az arány — szóval döntő jelentőséggel nem bírnak ezek. De legalább meg kell őrizniök maguknak a szabad véleménynyilvánítás tekintetében azt a súlyt, amely súllyal az örökös tagsággal bíró egyének bekerülhetnek a törvényhatóságba Én a magam részéről az autonómia szempontjából megnyugtatónak azt tartanám, ha ennek a kijelölő bizottságnak elnöke a törvényhatóságnak, az autonómiának első tisztviselője, tehát az alispán és nem a főispán volna Tagjait ; zonban nem ilyen különös módon kívánnám összeállítani. Semmiképpen sem idegenkedem attól, hogyha már egyszer lefolytattak egy szelekciót és megalakították a törvényhatósági bizottságot, ez a törvényhatósági bizottság maga jelölje ki a kijelölő bizottság tagjait, vagyis ne legyenek ennek a kijelölő bizottságnak kinevezett tagjai, hanem csak a törvényhatósági közgyűlés által választott tagjai Ilyen értelemben voltam bátor indítványt is beterjeszteni, amely indítványnak lényege az, a hogy kijelölő bizottság elnöke az alispán legyen, tagjait pedig ne kinevezzék, hanem a törvényhatóság közgyűlése maga válassza meg. Kérem indítványom elfogadását. Elnök : Az előadó úr kíván szólni. Csák Károly előadó : T. Képviselőház ! A vita során nagyon sokszor felhangzott az a tétel, az a kívánság, hogy a törvényhatósági bizottságokat függő elemekkel ne tömjük túl, vagyis törekedjünk arra, hogy minél több független elem legyen a törvényhatósági bizottságban. Az egyik álláspont szerint az örökös tagok lesznek a legfüggetlenebb elemek. (Derültség és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza : Láttuk ! — Zaj. — Elnök csenget.) Van olyan felfogás, amely szerint csak az ellenzéki ember független. Mihelyt a kormány oldalán látja valaki egyik vagy másik embert, vagy lát egy egész társadalmi osztályt, vagy a viriliseket, az mind már függő elem 1 Ez pedig nem azt jelenti még, mert valaki lehet független és saját elhatározásából és meggyőződéséből lehet kormánypárti. {Ellenmondások a szélsöbalóldalon. ~ Fábián Béla : Nagyon nehéz ! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! (Farkas István : Majd ha titkosan választják a kormánypárti képviselőket.) Csák Károly előadó : Amikor a független ellenzéki emberek többségbe kerülnek, azok nem függetlenek ? (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Egyébként ez nem tartozik a tárgyhoz (Malasits Géza : Vicces az előadó úr !) s én csak arra akarok rámutatni... (Rothenstein Mór : Jó kedve van!) Van, hála Istennek. (Derültség.)' Csak arra akarok rámutatni, hogy vannak például az országgyűlésnek, a képviselőháznak is tagjai, akik feltétlenül függetlenek. Igenis óhajtandó és kívánatos, hogy a törvényhatósági bizottság ezeket is megválaszthassa Örökös tagokká. (Malasits Géza : A főispán kegyelméből !) Tehát az örökös tagok választását túlontúl ne korlátozzuk. De arról van szó, hogy függetlenségüket biztosítsuk, vagy legalább is biztosítjuk azt, hogy a lehetőség legszélső határáig független elemekből kerüljenek ki az örökös tagok.
