Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-276

114 Az országgyűlés képviselőházának ként azonban ez a javaslat a mai állapothoz képesf minden vonatkozásban decentralizálni óhajt s ez csak az első lépés a további decentralizációhoz. Csak rámutatok a törvényjavaslat második részére, — nem merem feltételezni, hogy képviselőtársam odáig még nem jutott el, de én abban a meggyőződésben vagyok, hogy még az elsőhöz sem jutott el, (Derültség jobbfelöl.) mert mindig olyanokat állít, amelyek homlokegyenest ellenkeznek mindazzal, ami ebben a törvényjavaslatban foglaltatik. Itt megint olyan állítást tett, amelyben mint kuriózumot említi, hogy a 4. § utolsó bekezdésében az foglaltatik, hogy a belügyminiszter felhatalmazást kap arra. hogy az arányszámokat és a megállapított létszámokat rendeleti úton tízévenkint felforgathatja. Az első kritérium, hogy ezt nem teheti meg, csak akkor, ha akár lefelé tíz százalékkal, akár felfelé tíz százalékkal a népszámlálásbeli adatok változnak. Akkor a belügyminiszter természetszerűleg megkapja a törvényes felhatalmazást, hogy ennek megfelelően a b) kimutatást, c) kimutatást és a választott tagok számát is helyesbítheti, mégpedig a törvényben megállapított arányoknak megfelelően. Ebben a tekintetben tehát a belügyminiszternek szabad kezet ad. Mint szörnyűséget állítja be ezt és azt mondja, hogy ilyen még nem létezett. Az 1926 : XXII. te. a felsőházról szól. (Hegymegi Kiss Pá! : Akkor még nem volt képviselő !) Akkor bocsánatot kérek. Abban a törvényben is a kormány megkapja a felhatalmazást arra, hogy rendelettel állapítja meg az érdekképviseletek választását is. Ez tehát nem olyan lehetetlen felhatalmazás, amelyet eddig a törvényhozás nem akceptált és nem adott volna meg. Ezekben voltam bátor az összes felszólalásokra a magam észrevételeit megtenni. Még egyszer kérem az igén t. Házat, méltóztassék az előadó úr módosító indítványát, Kálmán Jenő és vitéz Görgey József t. képviselőtársam indítványait elfogadni, a többi indítványokat pedig méltóztassanak elutasítani és a törvényjavaslat 4. §-ának vonatkozó bekezdéseit eredeti szövegükben elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az előadó úr kíván szólni. Csák Károly előadó : T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk !) A téma kimerült, annak érdemi részéhez reflexiókat fűzni nem is kívánok, méltóztassék azonban megengedni, hogy a vitának egyenesen hozzám adresszált egy-két részére reflektálhassak. (Halljuk ! Halljuk !) Gál Jenő igen t. képviselőtársam a 4. § 7. bekezdésére vonatkozólag azt mondja, hogy valaki hozzám fordult, adjak felvilágosítást ennek a bekezdésnek az értelmére nézve, és én nem tudtam erre kielégítő választ adni. Ez a bekezdés a következőképen szól (olvassa) : «Az érdekképviseleti tagok választási kiküldési módjának ebben a §-ban nem szabályozott irányelveit a belügyminiszter — az érdekelt miniszterekkel egyetértve — rendelettel szabályozza.» Az kétségtelen dolog, hogy arra nézve, hogy az a rendelet mit fog tartalmazni, felvilágosítást adni nem tudok; de hogy ennek a rendeletnek, vagy ennek a rendelkezésnek mi az értelme és mi a célja, tehát hogy annak a rendeletnek mit kell tartalmaznia, arra nézve igenis, felvilágosítással tudok szolgálni annál is inkább, mert hiszen valami részem van abban, hogy ez a rendelkezés ide belekerült. (Halljuk! Halljuk!) Amint méltóztatik látni, a törvényjavaslat kétféle kifejezést használ: az egyik a választás, a másik a kiküldés, vagyis pro foro interno választást jelent az, ha valamely érdekképviseleti csoport megválasztja azokat, akiket kiküld a törvényhatósági bizottságba, a törvényhatósági bizottsággal szemben és kifelé pedig ez kiküldést jelent. 276. ülése 1929 április 12-én, pénteken. Felvettetett a közigazgatási bizottságban az a kérdés, hogy ha valaki a törvényhatósági bizottságban megjelenik és azt mondja, hogy: én vagyok a Soproni Kereskedelmi és Iparkamarának a kiküldöttje, — vájjon őt ezzel egyszerre legalizáltnak kell-e tekinteni, vagy hogyan és mikép történjék a választás és kiküldés. Ennek bizonyos formákat kell adni, és pedig az illető érdekképviseleti csoportok belső ügyrendjének érintetlenül hagyása mellett. Nem lehetett tehát mást felvenni, mint azt, hogy a belügyminiszterre bízatik ezeknek az elveknek a megállapítása. (Bródy Ernő : Titkosan szavaznak le 1) Bocsánatot kérek, leszek bátor erre a 16. §-nál utalni. Ha a 16. § 1. bekezdését méltóztatik elolvasni, azt méltóztatik látni, az korrespondeál ezzel a szakasszal. Ott leszek bátor erre a kérdésre visszatérni. Ennek az értelme és magyarázata az, hogy a belügyminiszternek szabályoznia kell azt a kérdést, miként, hogyan, milyen jegyzőkönyvek^ felvételével, milyen iratok csatolásával, milyen értesítéssel történjék az, hogy legalizálhassa magát az illető érdekképviseleti csoportból a törvényhatósági bizottságba kiküldött, ott bent megválasztott tag. Ennek a rendeletnek tehát erre kell vonatkoznia, ennek a rendeletnek ezt kell tartalmaznia. Hogy a rendelet a részletekben mit fog tartalmazni, erre nézve természetesen felvilágosítást nem tudtam és nem is tudok adni. Azt hiszem, nincs ebben a Házban senki, aki a rendeletekkel való kormányzást helyeselné és azt alátámasztani igyekeznék. A keret-törvények hozatala ugyan ma már hovatovább mindinkább kiterjed, mind szélesebb mesgyén talál alkalmazást, éspedig azért, mert az állami funkciók folytonos szaporodása és az élet átalakulása miatt minden szabályt törvényben lefektetni nem lehet. Ha azonban valahol nincs helye keret-törvények hozatalának, akkor éppen szervezési kérdésekben nincs helye. A közigazgatási bizottság is igyekezett tehát mindenütt eliminálni a rendeletek kibocsátására vonatkozó felhatalmazást. Vannak azonban olyan kérdések, amelyek elől kitérni nem lehet. A belügyminiszter úr már utalt arra, hogy hét helyen van felhatalmazás rendeletek kibocsátására. Mindez azonban csak a modus procedendire és kisebb jelentőségű kérdésekre vonatkozó felhatalmazás. Egyetlenegy sincs közöttük, amely alkotmányjogi alapelvet csak távolról is érinthetne. T. Ház ! Tegnap szóval egy indítványt tettem, amelyet írásban nem terjesztettem be. Méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozólag pár szót szóljak. (Halljuk! Halljuk!) A mai lapok szerint ugyanis a házszabályokat nem tudom és ennek a nemtudásnak a következménye lett volna az, hogy írásban indítványomat be nem terjesztettem. Az sem volna nagy csoda, ha a házszabályokat nem tudnám, hiszen sokkal nagyobb kapacitások sem tudják, de véletlenül ezeket a rendelkezéseket tudom, mert hiszen résztvettem a házszabályok letárgyalására kiküldött bizottságban. Csak azt akarom ezzel mondani, hogy azt a gondolatot, amelyet a miniszterelnök úr itt felvetett, hogy t. i. az autonómiák jogkörének kiterjesztése céljából az állami igazgatósági ágak főnökei bizonyos felelőséggel jöjjenek be oda a törvényhatósági bizottságba és válaszolni legyenek kötelesek, sőt bizonyos felelősséget is viselni legyenek kötelesek a törvényhatósági bizottsággal szemben, ezt nem ejtette el ti 55 3» tény, hogy a 4. §-nál ez kikapcsolódott, mert a 4. §-nál én az első pillanatban úgy gondoltam, hogy ez odavaló, azonban kétségtelen, hogy a 28. §-ba, vagyis a «Tanácskozás és határozathozatal» címmel bíró szakaszba való ez a rendelkezés. Ennélfogva méltóztassék tudomásul venni, hogy az erre vonatkozó módosítást majd a 28. § kap-