Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-276

Az országgyűlés képviselőházának 276. ülése 1929 április 12-én, pénteken. 113 lásu kap egy lelkész-képviseletet, a másik vármegyében — kisebb lévén a vármegye — ennél sokkal kevesebb. Ez az aránytalanság minden egyes kategóriánál jelentkezik, mert ezt kiküszöbölni matematikai lehetetlenség és lehetetlenség az adott viszonyok és körülmények között, mert a területi beosztáson nem óhajtottunk változtatni. Az arányosítást tehát csak az egyes vármegyék területén belül lehet ügyelembe venni és ez az arányosítás természetesen a matematikának és a felhasznált kulcsnak teljes pontosságával történt meg. Éppen azért nem tudom honorálni Buday Dezső igen t. képviselőtársam módosító indítványát sem, amellyel Pest vármegyénél duplájára akarja emelni a lelkészek képviseltetési arányszámát. Ezt már abból a szempontból sem lehet megtenni, mivel t. képviselőtársam összes vonatkozásait mellőzte ennek a kérdésnek. Hiszen az összes képviseltetési arányszámok meg vannak állapítva. Ha most az egyik az arányszámokba már bearányosított számot duplájára emeljük, az összes érdekképviseleti kategóriákat ebben a tekintetben meg kellene változtatni és akkor beállna az aránytalanság a többi vármegyével szemben, akkor — mint igen t, képviselőtársam is szíves volt erre vonatkozó statisztikai adatokat felolvasni — az országos átlagban nagy eltolódás történnék. Éppen azért kérem igen t. képviselőtársaimat, méltóztassék ezt a megoldást abban a szisztémájában és azokban az arányszámaiban elfogadni, amelyekben azt a törvényjavaslat kontemplálja. Sajnálom, hogy majdnem minden felszólaló, aki ehhez a kérdéshez hozzászólott volt, azzal kezdte, vagy azzal végezte, hogy ő milyen vallású. Ez a kérdés nem a szerint oldandó meg, hogy ki milyen vallású. Én az összes vallásoknak vagyok a szolgája, az összes vallási érdekeket tartozom itt megvédeni és az összes vallási érdekeknek abban az arányban való képviseltetéséről gondoskodni, amely arányban azok ténylegesen vannak. Én azért vagyok miniszter és szolgája a közérdekeknek, hogy ebből a szempontból bíráljam el ezt a kérdést, tekintet nélkül arra, hogy a magam egyéni és vallási meggyőződése milyen. Éppen azért kérem is képviselőtársaimat, hogy ne a maguk egyéni és vallási szempontjából nézzék ezt. Itt országos érdekű szempontokat kell szem előtt tartani és csak egyetemes érdekű szempontokkal és szempontok mellett lehet ezt a kérdést dűlőre vinni és megfelelően meg is oldani. Éppen azért én kérem ebben a tekintetben a t. Házat, hogy Hegymegi Kiss Pál és Buday Dezső igen t. képviselőtársaimnak erre vonatkozó inditványait méltóztassanak elvetni. A másik kérdés, ami itt szóba jöhetett, az, hogy a képviseltetés ténylegesen a lelkészek milyen kategóriájából vétessék. (Halljuk! Halljuk!) Itt először gondoltunk arra, hogy ezek a képviselők az egyházközségek és a hitközségek legidősebb lelkészei legyenek, Ez ellen kifogás emeltetett, hogy azok talán kevébbé alkalmasak arra, hogy beutazgassanak ilyen ülésekre, tehát ettől eltekintettünk és vettünk megint egy olyan meg nem támadható objektiv bázist, hogy a legnépesebb egyházközségek lelkészei legyenek azok, akik a törvényhatósági bizottságokba az adott jogcím alapján bekerülhessenek- Abból a feltevésből indultunk ki, hogy ahol a hierarchia kinevezi a lelkészeit, ott a nagyobb lélekszámot számláló egyházközségekbe megfelelő lelkészeket tesz, ahol pedig autonómia útján maguk a hivők választják a lelkészeket, ott is nagyobb súlyt fektetnek arra, hogy a nagyobb, tekintélyesebb egyházközségek megfelelő tekintélyesebb lelkészek által képviseltessenek. Ezt a megoldást láttam mindenesetre a legalkalmasabbnak, mert a legkevésbbé érheti bármilyon szempontból is objektiv kritika. Már most felvetette — azt hiszem — Maróthy igen t. képviselőtársam,. azt a gondolatot, hogy nem lehetne-e a törvényhatósági bizottságba bekerülő lelkészeket választani. Ez már nehézségekbe ütközik, részben az egyházak autonómianélkülisége, részben autonómiája miatt és a miatt is, hogy maguk a lelkészségek, mint ilyenek szervezve nincsenek, egyesületeik nincsenek és az egyes törvényhatóságok területét több egyházmegye határai szelik, úgyhogy egy vármegye nem egy, hanem esetleg három, sőt talán négy egyházmegyéhez is tartozik. Ez az egyházak szerint természetesen különböző. Azért méltóztassanak itt is a törvényjavaslatban kifejezett elgondolást elfogadni ós Maróthy igen t. képviselőtársamnak erre vonatkozó indítványát elvetni. (Helyeslés a jobboldalon.) A tört-arányszámra vonatkozólag Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársamnak van módosító indítványa, amely szerint ott, ahol a törtszám nem éri el az 50%-ot, a nagyobb törtszám javára adassék a bizottsági tagság. Ezeket a törtszámokat használjuk fel arra a vármegyéknél, hogy a kisebbségi elv alapjára helyezkedhessünk és ott, ahol már a többségi elv érvényesült a maga számának megfelelőleg, a törtszámot mindig a kisebbségnek juttattuk, és ezáltal értük el, hogy az országos arányokat meg tudtuk tartani. Éppen azért kérem, hogy méltóztassanak Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársamnak indítványát is elvetni. Hasonló természetű indítványa van — azt hiszem — Kray István báró igen t. képviselőtársamnak, aki előnyben kívánja részesíteni a törvényhatóságok székhelyét, hogy t. i. minden körülmények között elsősorban azok lelkészei jöjjenek be. Ezt talán praktikussági szempontból meg lehetne indokolni, ellenben az általam kifejtettek alapján semmi esetre sem, mert ez is egy eltérést jelentene, mely felborítaná megint azt az elméletet, amelynek alapján ezt az egész kérdést a törvényjavaslatnak ebben a szakaszában rendeztem. Nem tudom honorálni Csik József igen t. képviselőtársamnak azt az óhajtásátsem, amely nem indítvány alakjában, csak kérés alakjában vetődött fel, hogy abban az esetben, ha az így képviseltetéshez jutott lelkészek közül valaki az egyházi hatósága révén eltiltatnék vagy más ok miatt nem tudná kötelességét teljesíteni, a végrehaj tási^utasítás

ban gondoskodás történjék esetleg a helyettesítéséről, vagy pedig a további fokozatosság beállításáról. A törvény világosan, kategorikusan kimondja, hogy csak a legnagyobb lélekszámmal bíró egyházközségek és hitközségek legyenek képviselve s nehogy az egyházi hatóságok olyan beavatkozáshoz juthassanak, amellyel esetleg kijátszanak ezt a rendelkezést, — amit nem tételezek fel, de a lehetőség mindenesetre megvan — azért állítottuk be ezt ilyen kategorikusan, hogy a kérdés teljesen objektive legyen megoldva. Ha az egyházak nem kívánják az illető lelkészel képviseltetni magukat, akkor ez a képviselet vakál, természetesen addig, amíg olyan egyén nem jut hozzá a képviseltetéshez, aki az egyházi hatóságoknak is megfelel. (Zaj balfelöl) Vissza kell térnem Gál Jenő igen t. képviselőtársam felszólalására. Úgy látszik, ez a mi polémiánk tengeri kígyóvá fajul el, de én sem hagyom magam. (Derültség jobbfelől.) Képviselőtársam mindig arra hivatkozik, hogy a törvényjavaslat teljesen centralisztikus alapokból indul ki és távol van minden decentralizációtól. Felhívtam képviselőtársamat, hogy adjon erre példát. Én tudok egyet, de csak egyetlenegyet, amely talán centralisztikus hajlamot árulna el, egyéb17*