Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-276

Az országgyűlés képviselőházának 2 nek jobban megfelel, mint az, amely a törvény­javaslatban van és amely ellen éppen a kor­mánypárt részéről is több kifogás hangzott el. Én a magam részéről kérem a miniszter urat, szíveskedjék ezt az indítványt elfogadni. Meg vagyok győződve arról, hogy az egyes val­lásfelekezetek sem tesznek ez ellen kifogást, vi­szont az osztóigazságnak jobban megfelel ennek az indítványnak az elfogadása, mint — ismét­lem — az, ami a törvényjavaslatban van lefek­tetve. Ebben az értelemben és szellemben fogadom el a 4. §-t. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Ez a 4. § a teg­napi napon megszólaltatta a kormány elnökét, és úgy látszott, mintha villámlanék, pedig a lapok mai híradása szerint csak egy kis tűzi­játék volt az, amit a mélyen t. miniszterelnök úr rendezett. (Fábián Béla: Kis jobbágyfelsza­badítás előtti tűzijáték!) Valahogy úgy néz ki a dolog, mint amikor a sakkozónak nem sikerül a vezércsele és akkor megpróbálja ezt a dolgot parasztlépéssel vagy futólépéssel elleplezni. Lehetetlenség az, hogy a törvényhatósági berendezkedés alkalmát használja fel a minisz­terelnök úr arra, hogy ilyen nagyvonalú politi­kának kontúrjait idevetítse. Hiszen csak nem képzelhető, hogy az ő közjogi tudása mellett az a parallela komoly legyen, amelyet a törvény­hozás másik háza és a törvényhatósági közgyű­lések között vont. Az a korrektívum, amelyet ő ekképpen nevez, a világ egyetlen közjogában sincs meg, nemcsak a magyar tradicionális közjogban, de az angol közjogban sincsen sehol az, hogy a Felsőházat egy korrigáló testületnek tartanák. (Fábián Béla: Mit korrigálnak itt, az Isten szerelméért? Ezt a parlamentet kell megkorrigálni? — Farkas István: Ezt kellene! — Zaj. — Elnök csenget.) Az egész parlament­nek, a demokratikus népképviseletnek alapja az, hogy a súlypont az alsóházon fekszik, és azért, amit a felsőház, mint csiszoló, kiegészítő, egy társadalmi felületet tükröztető testület vé­gez, azt soha senki, akinek érzéke van a de­mokratikus állami berendezkedés és demokra­tikus népképviseleti rendszer iránt, korrigáló testületnek nem tartja, annak működését senki így nem magyarázza. Mármost ha itt annyit emlegetik újabban a kossuthi gondolatot, (Bródy Ernő: Csak emle­getik, de nem gyakorolják!) akkor méltóztassa­nak Kossuthhoz viszatérni és elővenni azt a szomorú, de egyúttal lelkesítő írást, amelyet úgy hívnak: «Irataim az emigráció korszaká­ból.» (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne za­varják a szónokot! Gál Jenő: Ott megtalálják a mélyreható tanulmányt, ; amely egyszersmindenkorra és mondhatnám, minden nemzet irányában leszö­gezi azt az axiómát, hogy elveszíti az országot egy olyan kormányzat, amely patronázst gya­korol az önkormányzatok felett. ? (Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Azt a túltengést, amelyet a centralizáció révén a kormány tanúsít, soha, de soha ebben az országban nem tapasztaltuk. A felügyeleti jognak olyan kiterjesztése, amilyet például a belügyminiszter úr a törvény­hatóságokkal szemben gyakorol, az egy olyan túltengés és egy olyan messzemenő felügyeleti jog, amelynek sem a régi magyar törvényhozá­sokban, sem az újabb jogfejlődésben igazi alap­jait meg nem találjuk. Az az arrogálás, amely­lyel itt a mélyen t. miniszterelnök úr is e sza­kasz révén illette a közigazgatási feladatokat, 6. ülése 1929 április 12~én, pénteken. 97 azt jelenti... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Hol?) Hol? Idézzem talán azokat a kitételeket, amelyekben az érdekképviseleti rendszer bevo­násának mintegy regeneráló alapként való meg­jelölését adta a miniszterelnök úr és a belügy­miniszter úr is? Ne méltóztassanak a miniszter urak rossz néven venni, ha az ember azután fel­szisszen és észleli azt, hogy tulajdonképpen hova tendálnak. (Fábián Béla: Már rég elértek oda, a hova tendáltak!) A miniszterelnök úrnak erre a tegnapi kijelentésére következő hatás, engedjék meg semmi más, mint egy szeizmo­gráfszerű tünet a nemzet és a Képviselőház el­lenzéke részéről, amely, ha az alkotmány ellen valami csak készül, már a saját testén és a sa­ját érzékeivel megérzi azt és visszautasítja. Ha a kormányhoz legközelebb álló újság azt mon­dotta a tegnapi napon a miniszterelnök beszéde után, hogy ez a legrejtettebb gondolatait tük­rözte vissza, akkor nem ér semmit a félhivata­los, vagy egész hivatalos cáfolat másnap reg­gelre. Igenis, a miniszterelnök úr tegnap — fel­tételezem, hogy tudatosan — megpróbálta itt a Ház előtt azt a ballon d'essai-t felengedni, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) vájjon maga a gondolat, amely ezt a centralisztikus törekvést ilyen módon külföldi mintára meg­próbálja, milyen hatást kelt. (Zaj a szélsőbal­oldalon,) T. Képviselőház! Nem sikerülnek az ilyenek és nem szabad sikerülniök. (Fábián Béla: Az egységespárt ezt is megszavazza. — Strausz István: Nem hiszem! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, tartóz­kodjanak a közbeszólásoktól. Gál Jenő: Nem szabad kísérletezni a nemzet legféltettebb kincseivel, mélyen t. többség, s ha van alkotmányos érzéke és azt a régi tradicio­nális vármegyét és a városi törvényhatóságot becsüli, akkor tudja, hogy ez az önkormányzati erő felfelé is épúgy gravitál és a maga önálló­ságában és szervezettségében mégis csak a né­pet kell hogy jelentse és nem a kiválasztottak­nak, hanem a megválasztottaknak, a szabadon és függetlenül megválasztottaknak képvisele­téből kellene hogy álljon. E mellett a konstrukció mellett, amely itt van, engedje meg a mélyen t. belügyminiszter úr, hogy most újra figyelmébe ajánljam, hogy én igen jól választottam meg az általános vitá­nál azt az adresszt, — kétségbe vonta a minisz­ter úr — amidőn azt mondtam, hogy itt a súly­pont a rendeleteken fog feküdni, nem pedig a törvényen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalol­dalon.) íme, alig érünk a negyedik szakaszhoz és már másodszor mutatok rá ilyenre. (Sci­tovszky Béla belügyminiszter: En rámutattam magam, hogy hét van! — Pakots József: A go­nosz hét rendelet!) A miniszter úr, aki engem azzal vádolt meg tegnap ... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Magamagát vádolta meg!) Bocsásson meg a miniszter úr, akkor magam is védem meg magamat és elég jól. (Scitovszky Béla belügyminiszter: önmagával szemben!) Ebben bíróul a mélyen t. miniszter urat igazán el nem ismerem. Hiszen, t. Képviselőház, a tények mégis csak jobban beszélnek, mint bármilyen hangos érve­lés. Ha a tények ezt mutatják és ezt olvasom itt ki, engedje meg a miniszter úr, hogy azt mond­jam, veszélyesebb közjogi cselekedetet nem kép­zelhetek, mint azt, ha egy kerettörvénynél is egy miniszter önmagának tartja fenn a lénye­ges intézkedést. Azok alkalmasak arra, hogy még azokat az irányelveket is kiforgassák, ame­lyek különben felfedezhetők volnának a tör­vényjavaslatban. Mindjárt rá is olvasom a mé­»•

Next

/
Oldalképek
Tartalom