Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-276

98 Az országgyűlés képviselőházának lyen t. belügyminiszter úrra. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Kíváncsi vagyok! — Jánossy Gábor: Felel érte a miniszter a parlamentnek! — Fábián Béla: Ugyan, ugyan! Le fogják szavazni? — Jánossy Gábor: Lehet! — Zaj.) Elnök: Kérem a szóváltások beszüntetését. Gál Jenő: Azt mondja a 4. § utolsóelőtti bekezdése, hogy (olvassa): «Az érdekképviseleti tagok választási (kiküldési) módjának ebben a §-ban nem szabályozott irányelveit a belügyminiszter — az érdekelt miniszterekkel egyetértve — rendelettel i akként szabályozza...» Soha életemben ilyen konstrukciót nem láttam, nem hallottam. Sehol a civilizált világon a törvényhozásban az nincs, hogy olyan irányelvekről lenne szó, amelyet a törvény nem szabályoz. Hiszen elsősorban az a feladata egy törvénynek, hogy azokat az irányelveket, amelyeket megszab, valósítsa meg. Es itt kiírja a miniszter úr azt, hogy azokat az irányelveket, amelyeket nem szabályoz a törvény, a belügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve rendelettel szabályozza. (Bródy Ernő: Itt aránylagos képviselet lesz? Mi lesz? — Zaj.) A mélyen t. előadó urat egyik képviselőtársunk megkérdezte erre vonatkozólag a tegnapi napon, ő maga sem tudott teljes felvilágosítást adni arra nézve, hogy mi is ez. (Fábián Béla: Majd csak később fogja megtudni! — Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem Fábián Béla képviselő urat, hogy saját pártjának szónokát ne zavarja! Méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! (Fábián Béla: Zavarlak? — Derültség.) Gál Jenő: Ha a kormány meghirdeti a maga javaslatában, hogy az a szándéka, hogy a többi miniszterekkel egyetértésben majd alkosson egy rendeletet, amely megmutatja, hogy mik az irányelvek, akkor ez elíátyolozása a kormány igazi szándékának, amelyet ez a javaslat nem tükröztet vissza éppúgy, mint az a tegnapi kijelentése a mélyen t. belügyminiszter úrnak, amellyel engem számtani müveletekre igyekezett kioktatni és magát, mint nagyszerű fejszámolót mutattta be. Itt újra csak előveszem az ő paragrafusát, amely azt mondja, hogy a törvényhatósági bizottság tagjainak száma vármegyében annyi, hogy mintegy 750 lakosra esik egy. Számítsa ki akkor az ő metódusa szerint, hogy Pest megyében, ha 750-et számít egyre, hány törvényhatósági bizottsági tag lesz. Számítsa ezt ki a mólyen t. miniszter úr, ha ezt így kell értelmezni, mint aJhogy ő értelmezi. Mert remélem, hogy amit velem szemben, mint érvelést alkalmazott, azt önmagára is alkalmazza. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Maximálva van!) Igen, maximálva, de a számot nem lehet félremagyarázni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tessék tovább olvasni!) Itt 750-ről, vagy mondjuk 749ről, vagy 748-ról van szó; mindenesetre e körül mozog. Számítsa ki a miniszter úr, hogy akkor Pest vármegye törvényhatósága e szerint 1600 tagra van tervezve. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A 3. §-t tessék elolvasni!) A 3. §-t egybe kell vetni a 4. § utolsó bekezdésével, s majd külön rá fogok mutatni arra, hogy menynyire laza, mennyire értelmetlen és ellenmondó az, ami ebben a két szakaszban van. Itt elégedjünk meg egyelőre azzal, hogy a miniszter úr azt mondotta, hogy ő összébb akarja szorítani a számokat, nem akarja, hogy ilyen mammut-testületek legyenek. (Scitovszky Béla belügyminiszter: 2400-at semmi esetre sem!) Hát 1600-at igen? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Azt sem!) Akkor tessék megmagyarázni, vagy megmagyaráztam nekem, hogyha 276. ülése 1929 április l2-en, pénteken. • 750-et vesz alapul, hogyan jön ki kevesebb. Én kiszámítottam tegnap, hogy e szerint a teória szerint, amelyet felvett... (Scitovszky Béla belügyminiszter: A 3. § első bekezdése szerint 450-nél több nem lehet! Miért magyarázzam meg?) Bocsánatot kérek, akkor ugyanez áll az én számvetésemre is, amelyet irányadó elvül jelöltem meg (Zaj a középen.) annak a szakasznak értelmében és szellemében. Ezért nem kellett volna azt a dicsőséget keresni, amelyet a mélyen t. miniszter úr, mint nagyszerű számolóművész itt el akart érni. De a leglényegesebb az, hogy alig hagytuk el ezt a magyarázatot és ezt az utolsóelőtti bekezdést, ha tovább olvassuk ezt a szakaszt, akkorazt látjuk, hogy (olvassa): «A vallásfelekezetek képviselőinek számát és megoszlását a B) kimutatás, az érdekképviseleti tagok számát és érdekeltségi csoportonkint való megoszlásukat a C) kimutatás tünteti fel. A 3. § 2. bekezdésében» — ez az a törvényhely, amelyre utalni tetszett — «említett esetben az érdekképviseleti tagok számát és arányát a belügyminiszter rendelettel helyesbbíti.» Előre be van tehát harangozva és be van jelentve az, hogyha akár az arányszám tekintetében, akár az érdekképviseleti csoportok tekintetében szükségét látja, akkor egyszerűen mindaz az irányelv, amelyet itt kiolvasni próbáltunk, semmi, azt ön rendelettel fogja szabályozni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem! Magyarul van írva!) Akkor mondja ki a miniszter úr, hogy nem akar ilyen kérdést rendelettel szabályozni, vagy pedig illessze be a törvénybe, mint végleges eredményt. (Neubauer Ferenc: Éppen azért, mert szükséges, hogy ne legyen egyötödnél több!) Higyje meg a miniszter úr, nem elég az, ha az ember hanggal győzi, (Scitovszky Béla belügyminiszter a homlokára mutat.) nem elég az, bizonyos fölénnyel meghirdetni... Nem tudom, miért méltóztatik ezt a mozdulatot tenni? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem akartam hanggal győzni! — Derültség jobbfelől.) Engedje meg a miniszter úr, az a kritika, amelyet erről a helyről az érdekképviseleti rendszerrel szemben gyakorlunk, semmi egyéb, mint egy nagy alkotmányvédelmi akció, semmi egyéb, mint: nem szóval, hanem cselekedettel védeni azokat a tradiciókat, amelyek a vármegyékben és városokban éltek. Ügy megreformálni a magyar vármegyét és a magyar várost, hogy arra mint magyar vármegyére és magyar városra ráismerni ne lehessen; úgy megreformálni, hogy a törvényhatósági bizottságot egy centralisztikus törekvés előőrseivé tegyük meg; úgy megreformálni, hogy annak társadalmi képe olyan legyen, mint amilyen képe a kormányzatnak van; (Jánossy Gábor: Óriási tévedés!) úgy megreformálni, hogy ott minden institúciót és minden embert a saját képükre teremtenek meg — higyjék meg, t. Képviselőház, hamar fogják tapasztalni, hogy ez: nagyon is ideiglenes. Elnök: Kérem a képviselő urat, miután beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. • Gál Jenő: Két mondat az egész. T. Képviselőház! Az érdekképviseletek nem politikai természetű és nem politikai jellegű alakulatok. Amikor a miniszterelnök úr azt mondotta, hogy ezzel az institúcióval bizonyos politika vonul be a közgyűlési termekbe, akkor maga elismeri, hogy ez a kísérlet politikai jelentőséggel is^ bír. Politikai bírálatnak is kell tehát a nyomában járni, s én azt mondom, hogy