Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-276

98 Az országgyűlés képviselőházának lyen t. belügyminiszter úrra. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Kíváncsi vagyok! — Jánossy Gábor: Felel érte a miniszter a parlamentnek! — Fábián Béla: Ugyan, ugyan! Le fogják sza­vazni? — Jánossy Gábor: Lehet! — Zaj.) Elnök: Kérem a szóváltások beszüntetését. Gál Jenő: Azt mondja a 4. § utolsóelőtti be­kezdése, hogy (olvassa): «Az érdekképviseleti tagok választási (kiküldési) módjának ebben a §-ban nem szabályozott irányelveit a belügy­miniszter — az érdekelt miniszterekkel egyet­értve — rendelettel i akként szabályozza...» Soha életemben ilyen konstrukciót nem láttam, nem hallottam. Sehol a civilizált világon a tör­vényhozásban az nincs, hogy olyan irányelvek­ről lenne szó, amelyet a törvény nem szabályoz. Hiszen elsősorban az a feladata egy törvény­nek, hogy azokat az irányelveket, amelyeket megszab, valósítsa meg. Es itt kiírja a minisz­ter úr azt, hogy azokat az irányelveket, ame­lyeket nem szabályoz a törvény, a belügymi­niszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve rendelettel szabályozza. (Bródy Ernő: Itt aránylagos képviselet lesz? Mi lesz? — Zaj.) A mélyen t. előadó urat egyik képviselőtársunk megkérdezte erre vonatkozólag a tegnapi na­pon, ő maga sem tudott teljes felvilágosítást adni arra nézve, hogy mi is ez. (Fábián Béla: Majd csak később fogja megtudni! — Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem Fábián Béla kép­viselő urat, hogy saját pártjának szónokát ne zavarja! Méltóztassék a közbeszólásoktól tar­tózkodni! (Fábián Béla: Zavarlak? — Derült­ség.) Gál Jenő: Ha a kormány meghirdeti a maga javaslatában, hogy az a szándéka, hogy a többi miniszterekkel egyetértésben majd al­kosson egy rendeletet, amely megmutatja, hogy mik az irányelvek, akkor ez elíátyolozása a kormány igazi szándékának, amelyet ez a ja­vaslat nem tükröztet vissza éppúgy, mint az a tegnapi kijelentése a mélyen t. belügyminisz­ter úrnak, amellyel engem számtani müvele­tekre igyekezett kioktatni és magát, mint nagy­szerű fejszámolót mutattta be. Itt újra csak előveszem az ő paragrafusát, amely azt mondja, hogy a törvényhatósági bizottság tag­jainak száma vármegyében annyi, hogy mint­egy 750 lakosra esik egy. Számítsa ki akkor az ő metódusa szerint, hogy Pest megyében, ha 750-et számít egyre, hány törvényhatósági bi­zottsági tag lesz. Számítsa ezt ki a mólyen t. miniszter úr, ha ezt így kell értelmezni, mint aJhogy ő értelmezi. Mert remélem, hogy amit velem szemben, mint érvelést alkalmazott, azt önmagára is alkalmazza. (Scitovszky Béla bel­ügyminiszter: Maximálva van!) Igen, maxi­málva, de a számot nem lehet félremagyarázni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tessék to­vább olvasni!) Itt 750-ről, vagy mondjuk 749­ről, vagy 748-ról van szó; mindenesetre e körül mozog. Számítsa ki a miniszter úr, hogy akkor Pest vármegye törvényhatósága e szerint 1600 tagra van tervezve. (Scitovszky Béla belügy­miniszter: A 3. §-t tessék elolvasni!) A 3. §-t egybe kell vetni a 4. § utolsó bekezdésével, s majd külön rá fogok mutatni arra, hogy meny­nyire laza, mennyire értelmetlen és ellenmondó az, ami ebben a két szakaszban van. Itt elé­gedjünk meg egyelőre azzal, hogy a miniszter úr azt mondotta, hogy ő összébb akarja szorí­tani a számokat, nem akarja, hogy ilyen mammut-testületek legyenek. (Scitovszky Béla belügyminiszter: 2400-at semmi esetre sem!) Hát 1600-at igen? (Scitovszky Béla belügymi­niszter: Azt sem!) Akkor tessék megmagya­rázni, vagy megmagyaráztam nekem, hogyha 276. ülése 1929 április l2-en, pénteken. • 750-et vesz alapul, hogyan jön ki kevesebb. Én kiszámítottam tegnap, hogy e szerint a teória szerint, amelyet felvett... (Scitovszky Béla belügyminiszter: A 3. § első bekezdése szerint 450-nél több nem lehet! Miért magyarázzam meg?) Bocsánatot kérek, akkor ugyanez áll az én számvetésemre is, amelyet irányadó elvül jelöltem meg (Zaj a középen.) annak a szakasz­nak értelmében és szellemében. Ezért nem kel­lett volna azt a dicsőséget keresni, amelyet a mélyen t. miniszter úr, mint nagyszerű szá­molóművész itt el akart érni. De a leglényegesebb az, hogy alig hagytuk el ezt a magyarázatot és ezt az utolsóelőtti be­kezdést, ha tovább olvassuk ezt a szakaszt, ak­korazt látjuk, hogy (olvassa): «A vallásfeleke­zetek képviselőinek számát és megoszlását a B) kimutatás, az érdekképviseleti tagok számát és érdekeltségi csoportonkint való megoszlásukat a C) kimutatás tünteti fel. A 3. § 2. bekezdésé­ben» — ez az a törvényhely, amelyre utalni tet­szett — «említett esetben az érdekképviseleti tagok számát és arányát a belügyminiszter rendelettel helyesbbíti.» Előre be van tehát harangozva és be van jelentve az, hogyha akár az arányszám tekin­tetében, akár az érdekképviseleti csoportok te­kintetében szükségét látja, akkor egyszerűen mindaz az irányelv, amelyet itt kiolvasni pró­báltunk, semmi, azt ön rendelettel fogja sza­bályozni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem! Magyarul van írva!) Akkor mondja ki a miniszter úr, hogy nem akar ilyen kérdést rendelettel szabályozni, vagy pedig illessze be a törvénybe, mint végleges eredményt. (Neubauer Ferenc: Éppen azért, mert szükséges, hogy ne legyen egyötödnél több!) Higyje meg a miniszter úr, nem elég az, ha az ember hanggal győzi, (Scitovszky Béla belügyminiszter a homlokára mutat.) nem elég az, bizonyos fölénnyel meghirdetni... Nem tudom, miért méltóztatik ezt a mozdulatot tenni? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem akartam hanggal győzni! — Derültség jobb­felől.) Engedje meg a miniszter úr, az a kritika, amelyet erről a helyről az érdekképviseleti rendszerrel szemben gyakorlunk, semmi egyéb, mint egy nagy alkotmányvédelmi akció, semmi egyéb, mint: nem szóval, hanem cselekedettel védeni azokat a tradiciókat, amelyek a vár­megyékben és városokban éltek. Ügy megrefor­málni a magyar vármegyét és a magyar várost, hogy arra mint magyar vármegyére és magyar városra ráismerni ne lehessen; úgy megrefor­málni, hogy a törvényhatósági bizottságot egy centralisztikus törekvés előőrseivé tegyük meg; úgy megreformálni, hogy annak társadalmi képe olyan legyen, mint amilyen képe a kor­mányzatnak van; (Jánossy Gábor: Óriási té­vedés!) úgy megreformálni, hogy ott minden institúciót és minden embert a saját képükre teremtenek meg — higyjék meg, t. Képviselő­ház, hamar fogják tapasztalni, hogy ez: na­gyon is ideiglenes. Elnök: Kérem a képviselő urat, miután be­szédideje lejárt, méltóztassék beszédét befe­jezni. • Gál Jenő: Két mondat az egész. T. Képviselőház! Az érdekképviseletek nem politikai természetű és nem politikai jellegű alakulatok. Amikor a miniszterelnök úr azt mondotta, hogy ezzel az institúcióval bizonyos politika vonul be a közgyűlési termekbe, akkor maga elismeri, hogy ez a kísérlet politikai je­lentőséggel is^ bír. Politikai bírálatnak is kell tehát a nyomában járni, s én azt mondom, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom