Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-276
Az országgyűlés képviselőházának 276. ülése 1929. évi április hó 12-én, pénteken, Almásy László és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak a 4 §-íioz : Csik József, Gál Jenő, báró Kray István, Fábián Béla, Eassay Károly, Bródy Ernő, Csák Károly előadó, Propper Sándor, Pakots József, Scitovszky Bóla belügyminiszter, Csák Károly előadó ; az ő. §-hoz : Hegyraegi Kiss Pál, Buday Dezső, Csák Károly előadó, Petrovácz Gyula, Farkas István, Bródy Ernő. — A külügyi, közgazdasági ós közlekedésügyi bizottságok benyújtják jelentéseiket a Szerb-Horvát-Szlovén Királysággal kötött kereskedelmi szerződés kiegészítéseképen aláirt pótjegyzőkönyv becikkelyezéséről szóló, a Longyel Köztársasággal kötött kereskedelmi egyezmény kiegészítéseképen aláírt pótjegyzőkönyv becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyában ; továbbá az Albániával való kereskedelmi viszonyaink rendezésére, a Litvániával való kereskedelmi viszonyaink rendezésére, végül a Japánnal való kereskedelmi viszonyaink rendezésére vonatkozó miniszteri jelentések tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az, ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak : gr. Bethlen István, Vass József, Scitovszky Béla, Mayer János. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 3 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Héjj Imre jegyző iúr; a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző úr; a javaslatok ellen felszólalókat pedig Urbanics Kálmán jegyző úr. Napirendünk szerint következik a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 592, 717) részletes tárgyalásának folytatása. Soron van a 4. § folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Csik József! Csik József: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A4. § a szakszerűség képviseletéről, a vallásfelekezetek képviseletéről és az érdekképviseletről szól. Távol áll tőlem az a gondolat, hogy ennek a szakasznak jogosultságát kétségbevonjam, (Farkas István: De én igenis kétségbevonom!) mert hiszen a mai időkben a kormányzati elv mindig lehetőséget ad arra nézve,^ hogy egyesek szakszerűség vagy bizonyos érdekeltség alapján kerüljenek be a törvényalkotó munkába, nem értve ezt természetesen a parlamentre. Nagyon sajnálom azonban azt a körülményt, hogy ez a paragrafus a választott tagok száma kárára került ebbe a törvényjavaslatba. Ugyanis, amint Hegymegi Kiss Pál igen t. képviselőtársam megállapította, ez a mostani rendelkezés a választott tagok számát illetőleg bizonyos hátrányban van az előző törvénnyel szemben, amely 50% -ban állapította meg a választott tagok számát, míg itt a szakszerűség és érdekeltség, valamint a vallásfeleILÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XIX. kezetek képviselete a választott tagok számának kárára történik.! Mélyen t. Képviselőház! Csak nagy általánosságban jelzem, mint ahogy azt az általános vita során elhangzott beszédemben is említettem, hogy ez a felfogás nem felel meg a mai kor demokratikus felfogásának, és hogy nekünk nem hátrafelé, hanem előre kell törekednünk haladni a törvényhozás tekintetében is. (Rothenstein Mór: Pedig folyton hátrafelé megyünk!) Ami az egyes rendelkezéseket illeti, ez a szakasz kihagyja, amint már előttem szólott t. képviselőtársaim is említették, a tanítók képviseletét. (Jánossy Gábor: :Bevesszük őket! • — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha tényleg realizálást nyerne ez a közbeszólás, akkor mindjárt elállnék attól, amit mondandó vagyok. (Jánossy Gábor: Ha rajtam áll, bevesszük őket! — Farkas István: Ez nem magától, hanem a minisztertől függ! A miniszter mondja meg, hogy beveszik-e Őket! — Jánossy Gábor: A Ház mondja meg azt, nem a miniszter! — Farkas István: A miniszter! Mi ez a Ház a miniszterhez képest?!) A tanítók az ország magvetői, ők érlelik azt a magot, amelyből a nemzet jövő reménysége fog kifejlődni. (Ügy van! a jobboldalon.) Ha ilyen nagy szociális és nemzeti munkát végez a tanítóság, (Ügy van! a jobboldalon.) akkor illő, hogy ennek a nemzetnek első tényezői, maguk a minisztériumok is kellő respektussal és megértéssel viseltessenek a tanítóságnak eme nagy nemzeti és szociális munkássága iránt. (Helyeslés a jobboldalon.) Az volt a hiba a múltban is, hogy a tanítóságot a nemzeti adminisztráció másodrangú tényezőjének tekintettek. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Talán ez a körülmény okozta azt, hogy a kommunizmus ideje alatt a tanítóságnak egy nagyon *kis rétege szimpatizált azzal az irányzattal, ismétlem, annak a bizonyos fokú lenézésnek és nyomorúságnak, de főleg lenézésnek következtében, amellyel az ország vezető tényezői 15
