Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-275
Àz országgyűlés képviselőházának 27 zésre jutott nehézmény megszüntethessék. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik. Perlaki György jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr a mai ülés folyamán közel egyórás védőbeszédet mondott a szakszerűség képviselete és az érdekképviseleti tagoknak a törvényhatósági bizottságban való helyfoglalása mellett. Amikor a szakszerűség és érdekképviselet mellett a miniszterelnök úr a maga indokoló beszédét felépítette, hivatkozott arra is, hogy azért van szükség korrektívumokra, — a korrektívumokat ebben látja — mert a múltban a magyar törvényhatóságokban . .. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, Györki Imre :... politikai pártállások szerint nem oszlott meg sem a városok, sem a vármegye közönsége. A miniszterelnök úrnak ez a megállapítása valósággal történelemhamisítás. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Aki figyelemmel kisérte a múltban akár a városi, akár a vármegyei önkormányzati életet, az igenis nagyon jól tudja és látja, hogy a városokban és a vármegyei közületekben eddig is különféle politikai pártállású bizottsági tagok foglaltak helyet s legfeljebb csak egyet nem lehetett elmondani ezekre a különféle politikai pártállású bizottsági tagokra, azt, hogy osztálykülönbség lett volna közöttük. Amikor tehát a miniszterelnök úr a jövőre vonatkozólag korrektívumokat kíván a törvénybe belevinni és ezeket azért kívánja belevinni, mert fél az egyes önkormányzati testületeknek politikai pártállások szerint való megoszlásától, akkor ezzel tulajdonképpen azt akarja kifejezni, hogy azért akar korrektivumokat és azért visz bele korrektívumokat, mert a jövőben elkerülhetetlen lesz, hogy szociáldemokrata párti bizottsági tagok is bekerüljenek a városi és vármegyei törvényhatósági bizottsági tagok közé. Ez az, ami a miniszterelnök urat valósággal lúdbőrözteti és ami valósággal félővé teszi, hogy ott esetleg még fog nyilvánulni a dolgozó nép igazi akarata és felfogásának majd hangot ad a városi és vármegyei önkormányzati életben. Sokkal helyesebb és őszintébb lett volna a miniszterelnök úr részéről, ha megmondotta volna, hogy azért van szükség a választók igazi akaratának meghamisítására, mert a jövőben ... Elnök : A képviselő urat ezért a sértő kifejezésért rendreutasítom. (Farkas István : Nem is sértő !) Györki Imre : Kit sértettem meg ? Elnök : A képviselő úr azt mondotta, hogy a választók akaratát meghamisítják. Ezért a kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom, mert ezáltal közhatóságokat sért. Györki Imre : Nem látom a közhatóságokat ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : A képviselő uraknak nincs joguk az elnöki rendreutasítást és megállapítást kritika tárgyává ten ai. (Farkas István : A törvény az, amely ezt lehetővé teszi Î — Bródy Ernő: Kinevezett elemekkel !) Györki Imre : A választók akaratának korrekciója fog bekövetkezni azokkal a rendelkezésekkel, amelyek a javaslatban vannak és ez a korrekció nem alkalmas arra, hogy a nép igazi akaratát ott megnyilvánítsa. Ha a miniszterelnök úrnak, vagy a belügyminiszter úrnak az lenne a felfogása, hogy azok a képviseleti tagok, akiknek szakszerűség, vallásfelekezet, vagy érdekképviselet alapján helyet kíván biztosítani az egyes Önkormányzati testületekben, szaktudásukkal, magasabb képzettségükkel útmutatást adjanak a városi és vármegyei életben és megmutassák az. utat és módot i. ülése 1929 április 11-én, csütörtökön. 91 abban a tekintetben, hogy a városi vagy vármegyei közéletet hogyan kell helyes irányba terelni, erre elegendő lett volna ha képviseleti tagságot biztosít nekik a nélkül, hogy részükre a szavazati jogot megadta volna. (Bródy Ernő : De az a fontos ! A szavazat a fontos !) Én eddig azt hittem, legalább is a közigazgatási bizottság tárgyalása alkalmával a belügyminiszter úr is azzal indokolta álláspontját, de ezenkívül a törvényjavaslatnak a törvényhozás elé beterjesztetett indokolása is azt mondja, hogy szükség van ezekre az érdekképviseleti tagokra és a szakszerűség képviseletére azért, hogy ezek a maguk szaktudását a városi és vármegyei önkormányzatokban érvényesítsék. Én már megmondottam, hogy mennyire érvényesítik ezek az emberek szaktudásokat a főváros önkormányzatában. (Bródy Ernő: HoH Csak a szavazásnál !) Elnök: Bródy Ernő képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közbe. Györki Imre: A főváros életében is látjuk, hogy bár több, mint négy esztendeje bent ülnek ezek az urak a főváros önkormányzatában, nem volt még alkalom arra, hogy a maguk nagy tudását a város, a város nagy közönsége érdekében megmutatták volna és megjelölték volna azt a helyes utat, amelyet követniök kell a választott önkormányzati bizottsági tagoknak. (Rassay Károly : Néha-néha szavaznak !) De hiszen nem is ez a cél, hanem az, amit Bródy Ernő képviselőtársam közbeszólás alakjában mondott, hogy egyensúlyozzák ezeknek a delegátusoknak szavazatával azoknak szavazatát, akik mandátumukat a választóközönségtől nyerték. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt tehát meg kell mondania a t. belügyminiszter úrnak, hogy ez a helyzet és ha ez a helyzet, akkor tisztán áll előttünk az a cél, amely a t. miniszterelnök urat vezeti, különösen a mai beszéd elhangzása után, amelyben elénk festett egy érdekképviseleti rendszeren felépülő jövőbeli parlamentet. (Rassay Károly : Ahhoz nem lesz o elég erős !) Hiszen, aki meghallgatta a miniszterelnök úr mai beszédét, tisztán kivehette azt, hogy ő nem akar megállni azon az úton, amelyre eddig lépett, és nemcsak az önkormányzati testületekbe kívánja bevinni az érdekképviselők rendszerét, hanem kitűnt beszédéből, hogy ebben a rendszerben tovább akar menni és a parlamenti képviseletet is erre a rendszerre kívánja átalakítani. (Kassay Károly : Pedig itt már elég érdek van képviselve !) Én a miniszterelnök úr beszédének ezzel a részével ezúttal nem kívánok foglalkozni. Azért nem, mert fenntartom magamnak azt a jogot, hogy ezzel a kérdéssel más alkalommal foglalkozzam. Igenis foglalkozni kell a miniszterelnök úr beszédének ezzel a részével, mert ez a kérdés közelről érinti még ezt a parlamentet is, amelyet a miniszterelnök úr, úgy látszik, még mindig nem tart alkalmasnak az Ő céljainak megvalósítására, még egy más képviseleti rendszeren felépülő parlamentet akar, hogy diktatórikus hatalmát és szándékát valóban érvényesítse. Súlyosan hibáztatom ennek a szakasznak azt a rendelkezését, amely a vallásfelekezetek képviselőinek helyet ad az egyes törvényhatósági bizottságokban. A bizottsági ülések alkalmával már rámutattam arra, hogy a vallásfelekezeteknek azokat a lelkészeit, akik egyébként is foglalkozni szoktak közügyekkel, foglalkozni szoktak a községi képviselőtestületi ügyekkel vagy városi és megyei önkormányzati kérdésekkel, mint választott vagy pedig mint virilis bizottsági tagokat a mai rendszer mellett is ott látjuk a vármegyei és a városi életben, tehát semmi szükség sincs arra, hogy az ezekről külön gondoskodjunk, hiszen ezekről való gondoskodás már eddig is
