Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-275

92 Az országgyűlés képviselőházának lehetővé vált. Lehetővé vált akképpen, hogy a választóközönség éppen azért, mert a lelkészek egyrésze foglalkozott a közügyekkel, ezeket megválasztotta bizottsági tagoknak. Ugyanezt kell elmondanom azokról a szakszerűségi vagy érdekképviseleti tagokról, akiknek a miniszter úr helyet kíván biztosítani. Akár az ügyvédi kamara, akár az orvosi testület érdemes tagjai nem kell, hogy hivatalból tagjai legyenek a törvényhatósági bizottságnak, mert hiszen akármelyik vármegyei vagy városi törvényhatósági bizottságot vesszük figyelembe, látjuk, hogy az ügyvédeknek ott vannak a maguk képviselői. Ha nem is hivatalból képviselik az ügyvédséget, de mégis mint ügyvédek vannak bent ezekben a testületekben és csak mint értékes ügyvédi és orvosi tagok szerepelnek a városi és vármegyei életben. A nélkül, hogy a szakszerűség címét külön kellene érvényesítenünk, megválasztja a választóközönség ezeket azért, mert közügyekkel érdemlegesen foglalkoznak, mert bizalmát veti beléjük, mert azt az érdeket, amelynek képviselőjéül bent ülnek a törvényhatósági bizottságban, a maguk tudásának, szakszerűségének és a választóközönség érdekeinek megfelelően eddig is képviselték. A lelkészek képviseltetése nemcsak azért helytelen, mert hiszen, mint előttem szóló képviselőtársaim már kimutatták, bizonyos tekintetben alkotmányjogi érdekeket is sért a törvényjavaslatnak ez az intézkedése, ahogy a miniszter úr ezt a kérdést meg kívánja oldani, hanem azért is, mert azáltal, hogy a vallásfelekezetek képviseletét beviszi az egyes önkormányzatokba, lehetővé teszi azt, hogy a vallásfelekezetek tagjai egymás között különféle politikai pártállás szerint villongásnak legyenek kitéve, ami nem célja az egyháznak, és csak a felekezeti békétlenséget és egyenetlenséget teremti meg. Kálmán Jenő t. képviselőtársam indítványt terjesztett elő. amely indítványban azt kívánja, hogy a közjegyzői kamaráknak is megfelelő képviseletet biztosítsanak a törvényjavaslat szerint. Én eltekintve attól, hogy teljes mértékben ellene vagyok az érdekképviseletnek, kénytelen vagyok ellenezni a közjegyzőknek, mint érdekképviseletnek törvényhatósági bizottsági képviseletét is. Teljesen helytelen szerintem az az út, amelyet ő megjelölt és amelyet indokolásában kifejtett, abban az esetben, ha ezeknek helyet kíván biztosítani olyképpen, hogy a Társadalombiztosító Intézetnek taglétszámával, vagy delegátusainak terhére kívánja ezt érvényesíteni, akkor, amikor ez az egyetlen lehetőség és egyetlen mód arra, hogy a törvényhatóságba a munkásság képviselői legalább mint érdekképviseleti tagok bekerülhessenek. Én, mint mondottam, teljesen ellene vagyok annak, hogy érdekképviselet címén a munkások, annak képviselői bekerüljenek, mert az a felfogásom, hogy a munkások, amennyiben képviseleti tagságról gondolkodni kívánnak, ennek a gondoskodásnak csak egy lehetősége van, az, hogy a választás útján kerüljenek be a munkásság képviselői. Mi semmiféle korrektívumra nem szorulunk, semmiféle korrekciót nem akarunk. A munkásság a maga számarányának képviseletét szerezze meg szavazás útján, ha nem tudja úgy megszerezni, akkor semmiféle korrekcióra szükség nincs. (Ügy van! a baloldalon.) De hallottuk az igen t. belügyminiszter úr részéről, különösen akkor, amikor a javaslatot a bizottság előtt tárgyaltuk, hogy azért kívánja a munkásság képviseletét a Társadalombiztosító Intézet útján biztosítani, mert biszen a munkásságnak nincs olyan törvényesen megállapított szerve, amelynek révén delegátusait a törvényhatóság önkormányzati testületébe beküldhetné. A belügyminiszter úrnak *5. ülése 1929 április 11-én, csütörtökön. ez a megállapítása is helytelen, amint helytelen egyébként idevonatkozó észrevételeinek másik része is. Azért helytelen, mert ugyanakkor, amikor a munkássággal szemben azt mondta, hogy nincs törvényes érdekképviselete, amelynek sorából delegálhatná, vagy kiválaszthatná a maga érdekképviseletét, ugyanakkor azt látom a törvényjavaslat ezen rendelkezésében, hogy az Országos Orvosszövetség beküldi a maga tagjait, a Községi és Körjegyzői Egyesület kiküldöttei is helyet kapnak érdekképviselet címén a törvényhatóságban, holott ezek a testületek nem egyebek, mint a legjobb esetben csak belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabállyal rendelkező testületek, tehát ugyanolyanok, mint amilyen szervezettel, mint amilyen egyesülettel maga a munkásság is rendelkezik, tekintettel arra, hogy a munkások milyen pártállás szerint csoportosulnak. Minthogy én az egész elgondolást, amely ebben a törvényszakaszban bennfoglaltatik, olyannak tartom, amely korrekciója a nép és a választóközönség igaz akaratának, azt felfogásommal nem tudom azonosítani és azért a magam részéről is csatlakozom ahhoz a javaslathoz, amelyet Farkas ístván t. képviselőtársam beterjesztett és amely azt célozza, hogy ez az egész 4. § töröltessék, minthogy erre semmiféle szükség nincs. Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző: Szilágyi Lajos ! Szilágyi Lajos : T. Ház ! Az új házszabályok nyomba ennél a paragrafusnál csattannak rajtam. Az a helyzet, hogy Berki Gyula képviselőtársam nincs jelen, az új házszabályok értelmében nem szavazhatok az Ő indítványára. Ez engem egészen különös ferde helyzetbe hoz. (Farkas István : A magáévá lehet tenni.) Az új házszabályok értelmében nem tehetem magamévá. Azzal kellene beszédemet kezdenem, hogy elfogadom Berki képviselő úrnak azt az indítványát, hogy a 4. §-nak az a bekezdése, amely a vallásfelekezetekről szól, egész terjedelmében kihagyassék. Mivel a képviselő úr, nyilván nyomós okok következtében — a világért sem akarnám őt hanyagsággal vádolni — (Farkas István: Biztosan valahova lépni akar.) távol van, erre az indítványra nem szavazhatok, pedig ha nem tudtam volna, hogy ilyen indítvány van, ilyen indítványt tettem volna. Azt hiszem ugyanis, igen sokan vannak itt a Képviselőházban, akik azon a véleményen vannak, hogy nem fogadhatják el Farkas képviselő urnák azt az indítványát, hogy az egész 4. § töröltessék, (Farkas István: Pedig ez volna a helyes dolog!) viszont azonban sokan vagyunk, akik a vallásfelekezetekre vonatkozó részt szívesen kihagynék. A házszabályok azonban ezt lehetetlenné teszik; ime itt az első kiabáló példa arra, hogy a házszabályok módosítását nem valami szerencsés kézzel vitték keresztül. (Bródy Ernő: Nem ez az első példa. — Rassay Károly : Hát tegnap az interpellációknál 1 Az egész Ház lehetetlen helyzetben volt!) Ebben a kényszerhelyzetemben, hogy színt vallják, elfogadom másodsorban Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársamnak azt az indítványát, hogy a vallásfelekezetek képviseltetésének módját az egyes egyházak alkotmányára figyelemmel az illetékes egyházi főhatóságok meghallgatása után a belügyminiszter rendeletben szabályozza. Valami jobbat várok, mert én a belügyminiszter urat ennek a szakasznak tárgyalásánál olyan valakinek tekintem, aki azt, amit most képvisel, nem akarta és nem akarhatta. Az a szöveg, amelyet a belügyminiszter most képvisel, egy agyonmódosított szöveg, kompromisszumok eredményét jelentő szöveg, amely kompromisszumokat a belügyminiszter úr nem is a vele szemben álló pártok részéről elhangzott követelések folytán fogadta el,