Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-257

66 Az országgyűlés képviselőházának 257. ülése 1929 február 22-én, pénteken. háborún átmenő mostani áldozatokat problémák: és az emberek megnőtt igényei, a hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák és a háború által ideadott matériák eltartásával felmerült szükségletek; ha, a mi nekünk szükséges, azt a többtermelésből nem bírjuk előállítani, akkor nagyon természetes, hogy a legközelebb újból jelentkező problémák által követett áldozatokat nem is fogjuk kibírni. Ismétlem, nálunk eddig, azt mondhatnám, az volt a termelési jelszó, az volt az emberek mentalitása - és felfogása, — tekintet nélkül arra, hogy az illető kisgazda volt-e, vagy nagygazda — hogy: sok föld. Ott pedig, ahol az organizáció már megtörtént s ahol részben a kényszerhelyzet, — tudniillik a népesedés nagysága, vagyis a kevés föld — belevitte szükségből az embereket, ott «kevés föld és nagy termés» a jelszó, mert hiszen a «kevés föld és nagy termés» nemcsak a jövedelmét szaporítja az egyénnek, hanem nagy szociális problémát is megold a több munkás kar alkalmazásával. Szerény nézetem szerint eltávolodtunk már attól az időtől, amikor még Magyarországon is és különösen itt nálunk, ahol a nép még nem olyan sűrűségű és aránylag elég sok föld jut egyénenként az emberekre, az lehetett a felfogás, hogy ugaroljunk. Ma, a traktorok világában, valamint a kialakult problémák feltornyosulása idejében egészen más gazdálkodást kell folytatni, hiszen ma adva van nemcsak a többtermelés, hanem adva van, igenis a kétszeri termelés ezükségessége is. Mert úgy látom én, — aki sajnálattal ugyan, de 30—35 év óta — gazdálkodom de nagyon szeretnék még csak azért is megfiatalodni, hogy újra kezdhetném (Derültséff és felkiáltások jobbfelől: Helyes!) és hozzá simulhatnék a közgazdasági élet igényeihez, — a többtermelés munkájában, hogy maholnap az átalakult világtechnikában nemcsak többtermelés, hanem két termelésről is szó' lesz. Hiszen a feltornyosuló világproblémák azt fogják megkívánni az egész világon, — de különösen nálunk is, — hogy a földet, majdnem azt mondhatnám, megfordítsuk s míg az egyik terem alulról, addig a másikat munkáljuk felülről. De meg lehet azt csinálni minden fordítás nélkül is. Természetes, eddig nem csinálták meg az emberek, mert nem volt rá szükségük, viszont most a kényszerhelyzet hajtja az embereket, hiszen kényszerhelyzet idézte fel a technika fejlődését és óriási haladását. Emberi természet különben, hogyha az embernek jól megy a dolga, akkor lehetőleg keveset szeret dolgozni, vagyis nem dolgozik annyit, mint amennyit rosszul menő időben a szükség megkíván tőle. Mondom, ma a traktorok világában, a műtrágyák alkalmazásának 'idejében ndmhogy zöldelő tarlókat lehetne látni, hanem a kézzel dolgozó aratók nem tudnak jó gazdánál eléggé előre menni, hogy a nyomukban haladó gépek már is meg ne kezdjék a munkát. Ez nálunk is óriási hatással lesz majd, habár még ez az egy-két év ezt nem bizonyította be eléggé, a magyar gazdálkodásnak két csapása van, amellyel állandóan küzdenie kell: az egyik a szárazság, a másik az esőzés folytán beálló földcserepesedés. Én szerény véleményem szerint ezt a két dolgot látom a legnagyobb csapásnak, amely ellen küzdeni kell és küzdeni lehet. Az első, vagyis a szárazság ellen már nagyon szépen lehet küzdeni a traktorok munkájával, náhéz azonban küzdeni a föld cserepesedése ellen, mert éppen a magyar föld kiváló jó minősége és fekvése, valamint a klíma okozza azt, hogy a nyári áldásthozó jó ' esőzéskor az eső után nyomban kisütő meleg nap hatása alatt három, négy óra múlva — a föld cserepes lévén — a hajcsövesség legnagyobb mértékben előáll s az előbb kapott vizet viszi a levegőbe. Éppen ezért felhívom a t. földmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmét, aki egyébként is nagyon fogékony minden, a mezőgazdaságot érintő dolog iránt, arra, hogy hajlandó volna-e éppen a mi speciális viszonyainkra való tekintettel — mert hiszen az északi és déli államokban ez a cserepesedés kevésbbé van meg az ő klímájuknál és a földek minőségénél fogva, azért a cserepesedés ellen a felső ipari államok nem dolgoznak annyira a géptechnikával, — nem volna-e jó pályadíjat kitűzni s ezzel ösztönözni a mi fiatal géptechnikusainkat, mezőgazdasági technikusainkat arra, hogy magyar gyártmány útján, magyar gondolattal, magyar agyból fejlődő gondolattal foglalkozzanak ezen pályadíjak alapján ezzel a rendkívül veszélyes problémával, a föld cserepesedésének megszüntetésével akár gépek által, akár más úton. Ezzel kapcsolatban felhívom a földmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmét, hogy mikor olvasom azt, hogy a budapesti vásárcsarnokba vagonszámra érkeznek külföldről a káposzta, karfiol és egyéb termények, akkor rögtön agyamba ötlik az a gondolat, hogy hogyan lehet ennek megtörténni Magyarországon, mikor itt van az óriási Duna-árterünk, Tiszaárterünk, itt vannak a folyók mentén fekvő jó földjeink, amelyeken lehetne annyi terményt termelni, hogy a külfölddel nemcsak állni tudnók a versenyt, hanem a behozatalt teljesen meg tudnók szüntetni, sőt óriási kivitelt tudnánk teremteni. Ajánlom, hogy pályadíjat kellene kitűzni az olcsó és legalkalmasabb öntözőgépekre, vagy egyéb irányban megfejtett öntözési módszerre a mezőgazdaság terén. Ez olyan probléma, amelyet valóban minden irányban feltétlenül ki kell használni. Szerintem az a legjobb gazda, aki a novemberi vizet el tudja tenni június közepéig, mert, aki ezt meg tudja csinálni, aki nem sajnálja a fáradságot és az áldozatot, az katasztrofális terméstől nem félhet, csak a jégtől, de aszálytól nem, mert én gyakorlatból tudom azt, hogyha a földet novemberben, vagyis abban az időben, amikor az ideje itt van, jól megműveljük, azt június végéig szorgalmas munkával, jó fizikai állapotban való tartással, a hajcsövesség megszüntetésével naaryon szépen lehet olyan állapotba tartani, hogy kifejlődhessék a benne lévő termény. Igen t. Képviselőház! Nem egyéb célzattal, de kuriózumból mégis elmondom, hogy az én pátriámban és különösen kerületemben, amely 12 földművelő községből áll, ahol képviselő vagyok és gazdálkodom, köztük forogván nagyon sok módom van őket bizonyos tekintetben tanítani minden alkalommal, amikor arra módom nyílik. Az bizonyos, hogy a most dolgozó generációt az elemi iskolában kibővített tanrendekkel már átalakítani nem lehet. A fiatal gyermekeket, akik csak később fognak a magyar nemzet és a termelés szolgálatába állni, lehet, de a mait tanítani, a mostani konok öregeket nagyon nehéz meggyőzni abban az irányban, miként kell a termelési munkálatokat végezni. En már sok év óta két dologra helyeztem különösen súlyt: a Herrmann-féle kukoricaművelésre, és a tarlóknak őszi felszántására, mert hiszen ezen munkák alapfeltételei a többtermelésnek. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, szíveskedjék elmondandóit közelebbi kapcso-