Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-257

Az országgyűlés képviselőházának 257. zönség alig kap érte valamit, mégis túlzottan drága, mert túlmagas az adó. Itt rá kell mutatnom egy körülményre. Napok óta vitatkozunk azon, hogyan lehetne a gazdaközönségen segíteni. Én rá fogok mutatni arra, hogyha nem is lehet gyökeresen segíteni, mégis mi kép lehet valamikép a bajt enyhíteni. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy van az országban a kormány mellett egy másik nagyhatalom is, ez a szeszkartell, ennek egyik ága az ecetkartell, amely nemrég alakult meg, országos szervezettel bír, sőt találtak egy díszgójt, egy grófot is a vállalkozás élére. Ez a kartell már berendezkedett és egyelőre az ecet ára 40 fillér literenként kicsinyben, de biztosíthatom az urakat, hogy nagyon hamarosan több lesz literje. A gazda boldog, ha az úgynevezett ipari borért, Zalában és egyéb bortermelő területeken a 4—5—6—8 Maligan-fokos borért a pincében kap literenként 15 fillért, (Forster Elek: No! No!) 20 fillért, mindenesetre lényegesen kevesebbet kap. (Meskó Zoltán: Nem veszik meg, nincs vevő rá!), mint amennyit a gazdának kell fizetnie az, ecetért. (Forster Elek: Az bizonyos!) A helyzet tehát az, hogy ma egyes bortermelő vidékeken kifizeti magát az, ha a borból ecetet csinálnak, mert hiszen a bor lényegesen olcsóbb, mint az ecet, és ecetté átváltoztatva, még mindig olcsóbb, mint a spirituszból készült ecet. Azonban ezt a szeszkartell megakadályozza egyszerűen az

által, hogy azt mondja: minden gazdának, aki borkereskedéssel foglalkozik, jogában áll borából ecetet csinálni, ellenben a borfogyasztásiadót természetesen meg kell fizetni; csak az csinálhat a borból ecetet, akinek erre külön engedélye van és akinek azt a mennyiséget, amelyet ecetté akar átváltoztatni, denaturálják. E tekintetben a szeszkartell rendelkezik. Ha a szeszkartellnek nem volna akkora befolyása és minden borkereskedőnek, minden bortermelő gazdának módjában állana könnyebb, nehezen eladható, rosszízű borából ecetet csinálni. . . . (Forster Elek: Rossz borból nincs ecet, nincs eladlható ecet! — Meskó Zoltán: Rossz bor egyáltalában nincs, ott kezdődik, — Derültség.) Olyan borból, amelyet meginni borzalom, a technika mai állása mellett igen zamatos borecetet lehet csinálni, tessék meggyőződve lenni, tapasztalatból mondhatom. Megkóstoltam azt a bort, amelyet borzalom volt meginni és csináltak belőle nagyon jó zamatos ecetet. A technika mai állása mellett ez egyáltalában nem lehetetlen. Még csak arról van szó, hogy rámutassak egy körülményre. Amíg ugyanis a gazda, ha nagyban adja el borát a pincében legfeljebb 16—16 fillért kap ezért az úgynevezett iparborért, többet semmi esetre sem, — mondjuk maximum 20 fillért — addig, ha kis lányát vagy kis fiát elküldi a boltba ecetért, ott legalább 40 fillért kell fizetnie. Módot kellene tehát adni arra, hogy a gyengébb minőségű borokból, amelyek fogyasztásra nem alkalmasak, amelyek fanyarok, vagy amelyeknek egyéb apró hibájuk van, ecetet csináljanak. Végre egyszer csak kellene a kormánynak annyi bátorságot venni magának, mint amennyi bátorságot velünk szemben tanúsít. Velünk szemben rendkívül bátor, rendkívül erélyes. Minden bérmozgalomnál, minden megmozdulásunknál tapasztaljuk ezt. A földmunkások 1928-ban a miniszter úrnál voltak, elsírták bánatukat, elmondották, hogy nem lehet szervezkedni és mert nem lehet szervezkedni, azért alacsonyak a bérek. A miniszter úr jóakaratát kilátásba helyezte, de az állapotok egy millimétert sem változtak, ma is í KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XVIII. ülése 1929 február 22-én, pénteken. 63 éppen olyan elnyomott, szegény pária az a magyar földmunkás, mint volt harminc esztendővel ezelőtt. A kormány tehát velünk szemben az agrárérdekek, illetőleg a gazdák zsebeinek érdeke megvédésében velünk szemben rendkívül bátor, a szeszkartellel szemben ellenben rögtön megszűnt a bátorság és az a mord zsandárarc rögtön mosolvo-ó arccá válik és dörzsölik az urak a kezeiket. (Strausz István: Mi ennek az oka?) Tessék bátran fellépni a szeszkartell ellen is, tessék a szeszkar telit arra szorítani, hogy amikor a bortermelés, a szőlőgazdaság válságban van, ne a kenyérből, az életből, a rozsból, a búzából, az árpából, a kukoricából égetett spirituszból csináljon ecetet, hanem hozzon hazafias áldozatot és csináljon az olcsó borból is ecetet, vagyis tegye lehetővé, hogy a borecet konkurálhasson a spirituszból készített ecettel. Ez nem mondom, hogy sokat, de valamennyit mindjárt segítene. (Meskó Zoltán: Szintén hozzájárulok.) Ezzel kapcsolatban itt sok szó esett a gyümölcstermelésről. Itt is aposztrofálnom kell Meskó i képviselőtársamat, aki egy Reb Menachem Ciceszbeiszerlhoz hasonló átkot mondott azokra, akik banánt, kaliforniai barackot, gránát almát esznek. (Meskó Zoltán: Bár a torkukon akadna!) Minket, és azt a társadalmi réteget, amelyet mi képviselünk, ez az egyházi átok (Derültség.) nem érint, mert nyugodt lélekkel és bizonyos rezignáció val merem mondani, hogy a munkásosztálynak nem telik sem kaliforniai almára, sem grafruitre, sem a kitűnő banánra, az boldog, ha kilencven fillérért egyszer egy héten tud magának egy kiló narancsot venni a szövetkezetben, ahol most véletlenül kapható. Ezekre tehát ez az egyházi átok nem vonatkozik. A többi urak ezzel az egyházi átokkal egyáltalában nem törődnek. Méltóztassanak elmenni a csemegeüzletekbe, ott találhatják a legkülönfélébb válfajokat. Hatalmas uborkákat látni, amelyek Olaszország kék ege alatt termettek! Ott látni ma gyönyörű szép epreket és egyéb dolgokat. Ha az ember a legelőkelőbb éttermekben elmegy, látja, hogy ott árulják az amerikai almát. (Meskó Zoltán: Elég szomorú!) Ezek az urak egyáltalában nem sokat törődnek azzal az átokkal, amelyet Meskó képviselő úr itt elmondott. (Meskó Zoltán: Az nem átok! — Rothenstein Mór: Meskó is eszi! *— Meskó Zoltán: Ilyent kedves képviselőtársam ne állítson, mert valótlant mondott. — Zaj.) Nem kutatom azt, hogy a képviselő úr eszik-e vagy nem. (Rothenstein Mór: De eszik Meskó! — Meskó Zoltán: Az étlapot magának nem mutatom! Sóletet nem eszem, az bizonyos! — Derültség.) Elnök: Meskó képviselő urat kérem, hogy közbeszólásait méltóztassék csökkenteni. Mala sits Géza: Ezzel csak azt akartam mondani, hogy morális eszközökkel, szörnyű szitkokkal és átkokkal a közönséget megjavítani nem lehet. Aki almát akar enni, vagy akinek életszükséglet az alma- vagy körteevés, az meg fogja venni és nem törődik azzal, hogy Kaliforniából vagy akárhonnan is jött az. (Meskó Zoltán: Szomorú, hogy behozzák!) Tessék ilyent idehaza termelni és akkor nem fogják a kaliforniai almát behozni. Igen egyszerű a dolog. Elvégre nem lehet Magyarország körül magas kínai falat építeni és azt mondani, hogy ami ezenkívül terem, az számunka semmi, az egyházi átok alá esik, csak ami a faluban terem, az kell. (Meskó Zoltán: Hát az Altalános Fogyasztásiban miért árulnak banánt és külföldi gyümölcsöt?) Mert keresik. (Meskó Zoltán: Kicsoda? Grófok járnak oda, vagy munkások?) 10