Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-257

62 Az országgyűlés "képviselőházának i san sok tehertől megszabaduljanak és ezáltal a jobb értékesítés számukra lehetővé váljék. Nagyon természetes, hogy én sem gondolhatok annak teljes megszűntetésére, hiszen a községeket, a városokat, amelyek a borfogyasztási adóból részesülnek, valami módon kártalanítani kellene. Még egy legutolsó szempontot kívánok most megjelölni, az újonnan alakuló pinceszövetkezetek szerepét erre a törvényjavaslatra vonatkozólag, amit abban látok kidomborodni, hogy ezeknek a pinceszövetkezeteknek rendkívül nagy szerep juthatna abban, hogy a sokszor és minden oldalról hangoztatott tipusboroknak megteremtése és termelése lehetővé tétessék. Itt ezeknél a pinceszövetkezeteknél kellene minden eréllyel odahatni, hogy ezekben a pinceszövetkezetekben csak olyan borok legyenek elhelyezhetők, amelyek a törvény rendelkezésének teljes mértékben megfelelnek. Ez mindenesetre egy olyan kényszerítő ok volna, amelynek eredménye lenne még a késedelmezőknél is, amilyenek mindenesetre mindig nagyon sokan lesznek, hiszen nagyon sokan vannak ma is, akik ennek a törvénynek létrehozását egyáltalában kifogásolják, ettől semmiféle eredményt nem várnak esnem remélnek. En azonban, mint bortermelő és mint bortermelő vidék képviselője is, ennek a törvényjavaslatnak rendkívüli fontosságot tulajdonítok, és azért szeretném, hogy ennek a törvénynek végrehajtásánál, ennek a törvénynek az életbe való átültetésénél az a fontos szerep, amellyel a pinceszövetkezetek munkája által befolyásolni lehet a termelést, minden téren, minden erővel érvényesüljön és a minisztérium bölcseségétől kérem azt, hogy találjanak ki valamely módot arra, hogy már a pinceszövetkezeti alapszabályokba bevétessenek olyan intézkedések, amelyek erre befolyással lehetnek. Ezek voltak röviden azok, amiket megjegyezni szükségesnek tartottam. Egyébként — amint beszédem elején is volt szerencsém kijelenteni — a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául^ örömmel fogadom el és annak megalkotásáért a miniszter urat szívélyesen üdvözlöm. (Éljenzés a jobb- és a balodalon. ~ A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki a következő szónok? Szabó Zoltán jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Az a roppant nagy érdeklődés, amelyet az igen t. túloldal tanúsít ezzel a törvényjavaslattal szemben, kényszerít engem arra, hogy felszólaljak. Meskó igen t. képviselőtársam már ismételten ós tegnap is kijelentette... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: Tizennégyen hallgatják most a kormánypárton. — Meskó Zoltán: Nem arról van szó! Mi a munkásság érdekében beszélünk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, ne méltóztassék párbeszédet folytatni. (Meskó Zoltán közbeszól.) Meskó képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Malasits Géza: Nem szándékozom Meskó képviselő ÚT tegnapi beszédével polemizálni, csak megállapítani kívánom, hogy Meskó képviselő úr rossz helyre adresszálta azt a megjegyzését, hogy mi szociáldemokraták ezzel az előttünk fekvő törvényjavaslattal nem foglalkozunk, holott 140.000 mezőgazdasági munkás, (Meskó Zoltán: Szőlőmunkás!) helyesebben szőlőmunkás van ebben érdekelve és a tisztelt túloldal szónokaitól már megszokott bájos iróniával azt mondta, hogy mi a munkásság képviselőjének tartjuk magunkat, és az ilyen fontos kérdésben nem szólalunk fel. (Mozgás.) Először is megkívánom állapítani, hogy 7. ülése 1929 február 22-én, pénteken. azt, hogy mi mely kérdésekhez szólaljunk fel, elsősorban mi magunk és a mi osztályérdekünk állapítja meg. (Meskó Zoltán: De a munkások is várják, hogy az ő érdekükben felszólaljanak!) Minden olyan kérdéshez, amely közérdekű és minden olyan kérdéshez... (Rothenstein Mór közbeszól. — Meskó Zoltán: Közelebb vagyok a szőlőmunkásokhoz, mint ön, képviselő úr! — Zai a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Meskó képviselő urat ismételten figyelmeztetem. Malasits Géza: Ismétlem, minden olyan törvényjavaslathoz, amely a munkásság érdekeit előrevinni alkalmas, minden olyan kérdéshez, amely valamennyire előreviszi a dolgozók helyzetét, hozzászólunk és igazán nem lehet az uraknak panaszuk, hogy mi nem tesszük meg ezen a téren a kötelességünket. Különben is, ha a kormány a t. Házat nem tudja javaslatokkal foglalkoztatni, mi erről nem tehetünk; mi nem vagyunk a kormány alkalmazottai, bennünket a kormány nem választatott meg. (Meskó Zoltán: Engem sem!) A kormány dolga a Házat foglalkoztatni. (Rothenstein Mór: Csak azért szólalnak fel... — Meskó Zoltán: Ne mondjon ilyent! — Zaj.) Elnök: Meskó képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Rothenstein Mór közbeszól. — Meskó Zoltán: Ismételje meg! — Zaj.) Rothenstein képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Nagy zaj. — Rothenstein Mór közbeszól.) Eothenstein képviselő urat ismételten figyelmeztetem. Malasits Géza: Mi tehát minden közérdekű javaslathoz felszólalunk, ellenben, ha a kormánynak nincsen témája a Képviselőház számára, mi nem vagyunk azt hajlandók fedezni, ez a túloldal kötelessége, nem pedig a mienk. Rátérve a javaslatra, mindenekelőtt megállapítom, hogy Meskó Zoltán t. képviselőtársam tegnap tévedett, (Rothenstein Mór: Nem először!) amikor úgy állította be a dolgot, hogy ez a javaslat valamit is segít a szőlőmunkásokon. Nem segít semmit. (Ellenmondások jobbfelől. — Meskó Zoltán: Ha jól megy a gazdának, jól megy a munkásnak is!) Nekem ez a felfogásom. Bár vannak a törvényjavaslatnak egyes szakaszai, amelyek látszólag használnak, de alapjában véve a javaslat az állapotokon nem sokat segít, mert a szőlőgazdaság bajai sokkal mélyebben feküsznek, semhogy ilyen javaslattal azokon segítene lehetne. Mindenekelőtt eígyet említek csak. Olyan országban, ahol a dolgozók, tehát a fogyasztók legtöbbje mélyen az életszinten alul keres, olyan országban, ahol a munkásságnak, a dolgozóknak háromnegyed része boldog, ha a kenyérrevalót megkeresi, nem is beszélve arról, hogy ruházkodni alig tud, olyan országban nincs fogyasztás; amely országban pedig fogyasztás nincs, ott nem is várható, hogy a szőlőgazdaság válsága valamelyest is enyhüljön. A városi lakosság számára, amely talán kevesebb bort fogyaszt, de az egészséges szőlőből szívesen igen sokat fogyasztana, a szőlő elviselhetetlenül drága. Annak ellenére, hogy a szőlő ára igenis alacsony ahhoz a munkához képest, amibe annak a szőlőnek kitermelése kerül és a gazdaközönségnek alig marad a szőlőből valami, mégis azt kell mondanom, hogy mire a szőlő a fővárosba jut és itt eladásra kerül, oly magas az ára részben a szállítási költségek, részbne az adók és egyéb' terhek folytán, hogy a városi lakosság túlzottan alacsony kereseténél fogva, a szőlőt alig tudja megvásárolni. Ez az egyik ïiâgy baj. A másik nagy baj az, hogy a bor dacára annak, hogy a gazdakö-