Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-257
58 Az országgyűlés képviselőházának 257. ütése 1929 február 22-én, pénteken. házadó kulcsának újbóli megállapításáról szóló törvény, ebben a tekintetben már előrehaladást jelent, amennyiben kimondotta a törvény, hogy a községekből befolyó házadónak 15 millió pengőt meghaladó része azoknak a községeknek nyújtandó, amely nem képesek háztartási szükségleteiket az 50%-os pótadóból fedezni. Ez az összeg azonban a pénzügyminisztérium számítása szerint a következő költségvetési évben kétmillió, esetleg 2,500.000 pengőre becsülhető, tehát még csak csekély részét képezi annak a szükségletnek, amely elkerülhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a községek a borfogyasztási adóról lemondhassanak. En tehát felkérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a pénzügyminiszter úrral egyetértve igyekezzék valami megoldást találni, hogy a községek mentesíthetők legyenek borfogyasztási adóbevételeiktől. Azt hiszem, ho™" egy kis jóakarattal, talán a házadó nagyobb mértékű átengedésével, ezt a bevételi forrásukat nélkülözhetik. Ez a lépés, illetőleg a borfogyasztási adónak eltörlése mindenesetre olyan nagy jelentőségű lenne, hogy legalább is 20—25 százalékkal előbbre vinné a borfogyasztást már bent az országban is. Azok az alapelvek, amelyek ebben a törvényjavaslatban le vannak fektetve, hatalmas lépést jelentene arra nézve, hogy a szőlőgazdálkodást és a bortermelést előbbre vigyük. Azok a szervek, amelyeket a hegyközség felállításával a földmívelésügyi miniszter úr bevezetni kíván, mindenesetre hozzáértő, alkalmas ellenőrzőszervek lesznek és meg fogják gátolni azt, hogy ezen a téren elfajulások történjenek. A szakértők bevonása mindenesetre alkalmas lesz arra, hogy a mezőgazdaság, illetőleg a szőlőtermelés terén az egyöntetűséget — amely elkerülhetetlenül szükséges exportunk minél nagyobb mértékű kifejlődéséhez — keresztül vihessük. Ennek következtében ezt a törvényiavaslatot mint a magyar mezőgazdaság egy igen fontos kiegészítő részét Örömmel üdvözlöm és elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 ! Esztergályos János jegyző: Mattá Árpád! Matta Árpád: T. Képviselőház! A törvényjavaslatot örömmel üdvözlöm, mert a szőlőgazdálkodás terén olyan módust hoz be, amely rendet teremt. Eddig is voltak mindenféle rendeletek és törvények, de egésszé alakítva eddig még nem voltak. A szőlőgazdálkodás helyes alapelveit tartalmazza a törvény. Az 1. § tiltja azt, hogy bárki engedély nélkül szőlőt ültethessen. Ez nagyon helyes rendelkezés, mert tudomásom van arról, hogy különösen a régebbi időben, a háború előtt, például Torontálban a svábok beültették szőlővel búzatermő földeiket. (Egy hang a baloldalon: Nem kell olyan messzire menni! Hevesben is megláthatja!) Intenzíven kezelték, hajtatták, magasan metszették, egyszóval mindenféle trükkel arra törekedtek, hogy mennél több legyen a termés. Ezt csinálták öt-hat évig. amíg termett s amikor kiveszett a szőlő, akkor egyszerűen felszántották és bevetették búzával. Azon a jó földön voltak kis magyar holdanként 80—100 hektoliteres termések. Nekik maguknak talán volt belőle hasznuk is, az államgazdaság szempontjából azonban ez még sem volt helyes egyrészt azért, mert a borok árát ezzel a nagy tömeggel lenvomták és az értékesebb borok nem voltak értékesíthetők megfelelő módon, másrészt pedig azért, mert a földet elvonták rendes terményétől. Az 1. § védi azokat a területeket, amelyeken mást, mint szőlőt ültetni nem lehet. Ezek a futóhomok és a sziklás hegyitalajok. Nagyon sok visszaélést tapasztaltunk annak idején s maguk a szőlősgazdák is borzasztó károkat szenvedtek azáltal, hogy boldog-boldogtalan mindenféle szőlővesszőket kínált nagy hangon és a végén kisült, hogy nem értek semmit sem. Ezt most a 2. § megtiltja és egyenesen a földmívelésügyi miniszter engedélyéhez köti ezeknek árusítását. Igen bölcs a 3. § is, amely előírja, hogy az egyes borvidékeken milyen fajta szőlő ültetendő. Minden borvidéknek, Tokajnak, Badacsonynak, Somlónak és a többinek megvan a maga jellegzetes, karakterisztikus bora. Ennek fenntartása országos érdek. Megtették annakidején a gazdák mindenféle prospektusos és nagyhangú hirdetések következtében, hogy ettől eltértek és tiszta szőlőiket keverték mindenféle fajtával. Ezzel az az illető borvidék elvesztette azt a karakterét, amelyről éppen nevezetes volt. Ez most lehetetlenné van téve. Ennek védelmét célozza az az intézkedés is, amely nem engedi az amerikai direkttermő fajok ültetését és forgalombahozatalát, mert félti a magyar borok jó hírnevét. Itt egy percre meg kell állanunk, hiszen qui bene distinguit bene docet. Mi ennek a céljai Az, hogy a szénkénegezést megszüntessük, egyszóval a drága termelést olcsóbbítsuk és olyan fajokat produkáljunk, amelyek olcsóbbá teszik a termelést. Ha olyan fajokat tudunk termelni, amelyekkel a bornak minőségét is megtartjuk és az, a direkt termő amerikai szőlő éppen olyan jó bort fog adni, mint a nem direkttermő, vagy az európai, akkor azután nincs semmi akadálya annak, hogy ezt a szőlőfajt meghonosítsuk. Itt azonban nagyon vigyáznia kell a miniszter úrnak arra, hogy az erre vonatkozó kísérleteket csakis maga az állami kísérleti telep eszközölje, vagy legfeljebb olyan magánosok, akik ebben a tekintetben megbízhatók és éppen ezért nagyon is meg kell válogatni, hogy kit hatalmazunk fel ilyen kísérletek megtételére. Én egyenesen megtiltanám, hogy bárki ilyen kísérleteket végezhessen. Ennek jó oldala az lenne, hogy elmaradna a mindenféle szénkénegezés, a rezsi leszállana és boraink exportképesek lennének. Nagyon helyes a 4. §. is, amely annyira ellenőrzi a vesszőknek fajta- és minőség szerinti voltát, hogy az szinte a szőlővesszőknek állami márkázás számba jöhet. A 8. §. tiltja bármifélt védelmi szerek forgalombahozatalát, illetőleg ezt a miniszter úr engedélyétől teszi függővé. Itt mindenféle visszaélések voltak, amelyeket felesleges említeni azok előtt, akik szőlővel gazdálkodtak. Nagyon helyes intézkedések vannak a 9. §-ban is. Tudjuk, hogy igen sok visszaélés történt és tudjuk nagyon jól, ha véletlenül a búcsú valahol Szent Mihálynapra esett, akkorra már készen kellett lennie a murcinak, mikor kellett tehát akkor szüreteltek és képzelhetjük, milyen lehetett az a bor. A 12. §. erősen belenyúl a magánjogba, amikor azt mondja, hogy alapos gyanú esetén a hegyközség elrendelheti valamely borpince megvizsgálását is. Elismerem, hogy ez belenyúl a magánjogba, de minden magánjog felett áll a salue rei publicae. Ha gyanú merül fel arra vonatkozólag, hogy X. Y. úr — vagy nem is úr, mert ezáltal elvesztette erre való jogcímét — pancsol, tessék őt elővenni és megfelelően megbüntetni. A 16. §-nak az a rendelkezése, hogy el nem
