Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-256
] Az országgyűlés képviselőházának 256. nagyon kérem, hasson oda, hogy ne használják ki a kisgazdákat. Nemcsak joga, hanem kötelessége is a kormányzatnak, hogy a kisgazdákat a kiuzsorázás ellen megvédje. A gyümölcstermelés kérdéséhez hozzászólva bátor vagyok rámutatni arra, hogy ez nálunk, a hegyi szőlők körül nem dívik olyan nagy mértékben, mert hiszen a talaj és a klíma erre nem alkalmas; a fák gyorsan tönkremennek és ennek következtében mi gyümölcsöt alig tudnánk nagyobb mennyiségben és előnyösebben termelni. De az ország szempontjából, mint magyar ember csatlakozom azokhoz, akik ezt a témát felszínen tartják és szigorúan kívánják annak a többtermelésnek és telepítésnek lehetőségét, mert nagyon kívánatos, hogy a magyar gyümölccsel a külföldi banánnak és más nem. kívánatos gyümölcsnek kiküszöbölését biztosítsuk a jövőben. Ez nemcsak a magyar kisgazdának, nagygazdának, a termelő közönségnek biztosít bizonyos mértékig jövedelmet, megélhetési forrsát, hanem biztosítja az ország- pénzének stabilitását is, mert hiszen ezáltal külföldi mérlegünk nem romlik anynyira, mint az ilyeneknek behozatala mellett. T. Ház! A törvényjavaslat enyhíteni kíván a gazdaközönségnek, különösen a szőlőtermelő, bortermelő közönségnek helyzetén minden körülmények között. Hogy ez így legyen, én nagyon kívánatosnak tartom, hogy nemcsak az elnök legyen tiszteletbeli állásban köteles végezni feladatait- hanem a hegybíró is, mert ha segíteni akarunk ezen a túlterhelt és nagyon is válságát élő bortermelésen, akkor azt újabb terhekkel megterhelnünk nem szabad. En tudom, hogy ma túlprodukció van nálunk, mint mondják szellemi tekintetben. Tudom, hogy az elhelyezkedés nemcsak nehéz, hanem lehetetlen. Kívánatosnak tartanám, hogy mindenki el tudjon helyezkedni, de ez itt nem lehet alkalom arra, hogy a termelés rovására újabb állásokat kreáljunk, és ha mégis tiszteletdíjjal fog járni ez az állás, nagyon kérem a mélyen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy ez a díj meg legyen állapítva, mint ahogy megállapítjuk, hogy mennyi lehet a vármegyei hegyközségi tanácsnak holdankint járó összeg. Lehetne esetleg olyan tiszteletdíj, amely a községi bíróéval azonos. De hogy kisebb községeknél olyan Összeget jelentsen, amellyel szakembert lehet odavinni, akinek ez kimondottan kenyérkereset legyen, hogy nagyobb Összeget, mint fizetést kapjon, ezt a termelők rovására cselekedni nem szabad. Annak reményében, hogy a törvényjavaslat a célt szolgálni kívánja és fogja, hogy a termelő közönségen segíteni akar és tud, és mindent el fognak követni^ hogy így legyen, annak reményében, hogy az általam és mások által hangoztatott kívánságokat és talán előnyös bizonyos változtatásokat a földmívelésügyi miniszter úr magáévá fogja tenni, és a gazdaközönségnek, a termelő közönségnek előnyeit biztosítani fogj í'U ci törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Griger Miklós jegyző: Kuna P. András! Kuna P. András: Mélyen t. Képviselőház! Mint más törvényjavaslat, úgy ez a törvényjavaslat is csak azért hozzattatik, hogy a polgárságnak javára legyen, és ezért nagyon üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot és csatlakozom előttem szólt képviselőtársamnak ahhoz a kijelentéséhez, hogy amennyire a hegybírónak és az elnöknek szerepéről van szó, az elnök és a hegybíró — az én véleményem szerint — egyet jelenthessen. Eddig is minálunk, ahol ezerholllése 1929 február 21-én, csütörtökön. 43 dak vannak és minden 200—300 holdon hegyközségek vannak, a legelső gazda, aki abban a hegyközségben van, az volt mindig a hegybíró és díjtalanul végezte szerepét és valószínű, hogyha már vagyoni helyzeténél fogva is külön megválasztják, akkor is csak a többiek között kiváló egyéniség lehet, aki kicsit jobban ért a szőlőtermeléshez. Amennyire ezt lehetne kivinni, és nagyon óhajtanám. Tudom, hogy a szakmunkás nagyon szükséges. De azt is tudom jól, hogy mifelénk egy-két-három holdon laknak kisemberek, munkásemberek stb. akik mindennapi kenyerüket is alig bírják megkeresni, hiszen kis termésüket alig lehet eladni. Éppen ezért lehetetlenség még újabb teherrel megrónni őket. Elég nekik a csőszfizetésát összeadniok, ez is sok költséget jelent. Az új szőlőtelepítés, amelyet az 1. § ír elő, nagyon helyes dolog. A mi tájékunkon a helyzet az, hogy a szőlő a feketehomokból kipusztult, csak a sivár sárgahomokon van még szőlő, mert nálunk éppúgy, mint másutt, pusztulnak a feketehomoki szőlők. A mi vidékünkön a feketehomokban nagyon kevés gyümölcsfa maradt meg, itt-ott, leginkább a szélében, közte alig van, mert változik a talaj. A gazdák a megfelelő talajon meghagyják a gyümölcsöst, sőt he lehet, telepítenek is. Amint az előttem szóló képviselőtársam is említette, a saját termésű bor értékesítése nehéz. Nekem is szomorú tapasztalataim vannak ezen a téren. A termelők felpakolták a kocsira a bort, elvitték Karcagra, Orosházára és Szarvasra, ahol szőlőterület nincsen, meg is egyeztek a vendéglőssel, eladták neki, de ekkor jöttek a fináncok, akik hazazavarták a termelőket azzal, hogy nem szabad a bort eladni. Amikor a pénzügyminisztériumban ebben az ügyben eljártam, kellő megértésre találtam és a fináncokat tényleg el is tiltották ettől, úgyhogy ma már szabad a saját termésű bort másutt is eladni. Helyénvalónak látom Csontos képviselőtársamnak azt a véleményét, hogy az alföldi városokban Karcag, Orosháza és Békéscsaba körül, ahol nincsenek szőlőterületek, borlerakatokat létesítsenek. Régen az volt a szokás, hogy a szőlő és gyümölcstermelő vidékek a maguk termeivényét kicserélték: egy mázsa búzáért adtak egy hektoliter bort. így azután a cserekereskedelem alapján mindkét termelési ág meg tudott élni. Ma már nehezebb a helyzet, mert a viszonyok megváltoztak és a cserekereskedelem idejét multa. Most, hogy a Tiszaugi vasúti híd elkészült, arra kívánom felhívni a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét, kérje fel a pénzügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter urakat, hogy azokat a vasúti terveket, ' amelyek már a háború előtt kész voltak, váltsák is valóra és legyen meg a vasúti összeköttetés a Tiszaugi híd elkészültével a környékkel, Szarvas és Békéscsaba felé. (Horváth Mihály: Meglesz!) Kecskemétnek szállítás tekintetében könnyű a helyzete, jó vasúti összeköttetése van, de a többi városokból, ahonnan nincs megfelelő vasúti összeköttetés, nehéz a szállítás, mert tengelyen is kell vinni az árút. A kereskedők ezeken a helyeken olcsó áron szedik össze a gyümölcsöt, ami a kisemberek rovására megy. Újólag kérem tehát, hogy a kereskedelemügyi és pénzügyminiszter urak hassanak oda, hogy itt megfelelő vasúti összeköttetés létesüljön, hogy az értékesítés lehetővé váljék. A gyümölcstermelést illetőleg a mi tájékunkon — amint az előbb is mondottam — sok gyümölcsfa van, míg — ahogy Simon tisztelt képviselőtársam mondta — az ő vidékén kevés. 6*
