Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-256

42 'Az országgyűlés képviselőházának 21 mennyiségű szőlőtelepítésnek útját kívánja állni. Tudatában vagyok annak is, amit a tegnap felszólalt Láng János képviselőtársam idézett, hogy a bor nem elsőrendű közszükségleti cikk, ma azonban ezzel a témával komolyan kell foglalkoznia úgyszólván az állam minden egyes tényezőjének, elsősorban magának a magas kormánynak, mert több tízezer család exisztenciája függ tőle, több tízezer munkáscsalád kenyeréről van szó. Mélyen i Ház! Ezt a törvényjavaslatot megelőzőleg a mélyen t. földmívelésügyi kormányunk, mondhatom az összkormány, a bortermelés érdekében bizonyos mértékben tett már lépéseket kifelé a külföldön, hogy a merev elzárkózást megszüntesse, a magyar bornak, mint ilyennek, lehetőleg piacot teremtsen és az értékesítés lehetőségét biztosítsa. Ezt avval kívánom igazolni, hogy például a borpincéknek külföldön való felállításával — amit a magam részéről nem győztem eléggé hangoztatni künn és minden alkalommal mindenütt — a földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltósága, ismerve az adatokat, a külföldön, habár óriási eredményeket nem is lehetett elérni a szállítások terén, mégis bizonyos eredményeket ért el, legalább a magyar bor jóhírnevét vissza tudtuk szerezni ezen az úton. Ez már bizonyos lépés kifelé, mert ha valaminek megvan a jó hírneve, ha megvan annak biztos alapja, hogy az érték, (Kuna P. András: Jó bornak nem kell cégér!) akkor — nagyon helyesen mondja t. képviselőtársam, hogy jó bornak nem kell cégér — biztos és könnyebb az elhelyezése. Nagyon helyes a törvényjavaslatnak az a szakasza, amelv arra vonatkozik, hogy csak kiválóbb szőlőfajtákat, borszőlőfajtákat legyen szabad és lehessen ültetni. Ezt én a magam részéről nagyon üdvösnek találom. Igen kívánatos ez, mert csak az exportképes borok azok, amelyek külföldön piacot tudnának hódítani, amelyek minden téren nemcsak versenyképesek lennének a más országokban termelt borokkal, hanem kimondottan azok fölé helyezkednének, vagyis azokat felülmúlva versenyen felül állókká lennének. En azonban a törvényben nagyon szigorúan kívánnék gondoskodni arról, hogy ezek kimondottan szigorú ellenőrzés alatt tartassanak, mert a múltban is történtek már a bortermelés érdekében bizonyos lépések, törvényes rendelkezések, de tudom azt, hogy ezek szigorú ellenőrzés alatt nem voltak, telepítettek be olyan területeket is, olyan fajtákkal, amelyeket már a múltban nem engedett meg a törvény. En tehát nagyon kérem ennek nemcsak papíron való lefektetését, hanem tényleg szigorú ellenőrzését is. En azonban minden más fajtával kapcsolatban például nemcsak azokat a termelőket tiltanám el nem megfelelő szőlők telepítésétől, akik eladásra, tehát saját szükségleteiken kivül is termelnek szőlőt és bort, hanem a saját termelésre megszabott mennyiségben sem engedném meg más fajták termelését, mint amiket a törvény előír. Például én tudok olyan esetet, ahol egy kis magyar holdon 60 hektoliter mohai termett. Engedelmet kérek, ez saját szükségletre akár 3—4 éven keresztül is elegendő volna, annak legalább kétharmadát értékesíteni tudja az illető. Az ilyen bor pedig 10—15—20 fillérrel könnyebben értékesíthető, mert azzal a hegyi borral szemben, amelyik 60—70 filléres áron lesz is értékesítve, sokkal nagyobb kiadásokkal szemben, mégis előnyben részesül. Nagyon kérném ennek a figyelembevételét. Különösen kívánatos és nagyon fontos a '. ülése 1929 február 21-én, csütörtökön. hegyvidéken termett borok támogatása, azoknak a hegyvidékeknek támogatása, amelyek a múltban is általánosságban mindig exportképes bort termeltek, amelyek az osztrák piacon például még ma is mindig szerepelnek. Én például egy olyan borvidék lakosa és képviselője vagyok, amely kimondottan elsőrendű bortelep, amely az egész ország területén is annak számít, akár még Nagy-Magyarország területén is : ez a villány-nagyharsány-siklós-pécsi borvidék, ahol még a múlt őszi termésből is vittek el az osztrákok bort, mert r hiszen az még ma is előnyben részesül a bécsi piacon. Es különösen kívánnám ennek a hegyvidéki szőlőtermelésnek támogatását azért is, mert ezek óriási munkaalkalmat nyújtanak a mai munkanélküliség közepette. A földet meg kell forgatni, dönteni, tisztogatni és ez nemcsak horribilis költséget, hanem óriási munkaalkalmat is jelent. Elsősorban kívánatos tehát, hogy ezek a hegyvidéki szőlőtermelők állami támogatásban részesüljenek és minden körülmények között anyagilag támogattassanak. Tekintettel arra, ' hogy a törvényjavaslat véleményem szerint is éppen azért készült, hogy a bortermelők nehéz helyzetén segítsen, kívánatos volna a borfogyasztásig adónak minél előbb való eltörlése; nagyon kérem is a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ebben a tekintetben hasson oda, hogy ez mielőbb megtörténjék. Ez nemcsak súlyos megterhelést és termelési többletet jelent a gazdának, hanem ez igen aránytalan és kimondottan csak rájuk nehezedő községi súlyos adó, amelyet igazságtalanul viselnek a bortermelő gazdák. Ez a fogyasztási adó képezi tulajdonképpen elsősorban a községi háztartás fedezetét; amikor ugyanis a bortermelők által fizetett ez a fogyasztási adó kimerül, csak abban az esetben jönnek az ötvenszázalékos vagy magasabb pótadók. Nagyon kérem ennek az igazán igazságtalan adónemnek a minél előbb való eltörlését. Tudomásom szerint a szeszr- és sörgyárak bizonyos mértékig kedvezményekben részesülnek, így például szállítási kedvezményben, adókedvezményben és sok másféle kedvezményben. Mélyen tisztelt uraim, én nem irigylem senkinek az előnyeit, tudom, hogy a mai viszonyok között bizonyos mértékig mindenkinek szüksége van a támogatásra, a segítésre, a segítő erőkre és forrásokra; de ha már ezeknek a nagy intézeteknek és részvénytársaságoknak is szükségük van a segítésre, akkor még fokozottabban szükségük van erre a kisgazdáknak, akik ma már a tönk szélén állanak és maholnap már a termelési költségeket sem tudják fedezni. Nagyon kívánatosnak tartom, hogy a kormányzat a hitelkérdés megoldásával sürgősen segítségére siessen az ország adófizető polgárainak. Szó volt már ugyan róla, de én is megemlítem a rézgálic kérdését. Ebben az országban tudomásom szerint, igen nagy a réizgálictermelés, annyira, hogy még exportálunk is rézgálicot. Amikor tehát meg vannak erre a termelési lehetőségeink és alkalmunk, akkor nem szabad megtörténnie annak, hogy a rézgálic túlmagas áron legyen értékesíthető és különösen ott, ahol a legnagyobb szükség van rá, a kisgazdánál, mert hiszen a kisgazda az erre szükséges pénzt nem tudja olyan könnyen beszerezni. Nem szabad megtörténnie annak, hogy a rézgálicnak árát éppen akkor emeljék, amikor arra a legnagyobb szükség van. Tekintettel arra, hogy a kormány már sok alkalommal belenyúlt a kisgazdaérdekekbe, amikor ezt az ország többi lakosainak érdeke megkívánta,