Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-256
r Az országgyűlés képviselőházának 256. szövetkezeti eszmét újból csak diszkreditálni fogja. Nagyon jól tudom azt, hogy a bor értékesítésének kérdése nem olyan könnyű feladat, mint ahogyan azt elképzelik. Nagyon jól tudom, hogy nagy külföldi bortermelő államok versenyével kell szembeszállnunk. Tisztában vagyok azzal, hogy az európai piacot nyomja mindaz a bormennyiség, amely annak idején, békében Amerikában talált elhelyezkedést és most, amióta Amerika száraz állammá lett, nem tud átmenni az óceánon. Nagyobb a verseny, tehát nehezebb az értékesítés, és nehezebb a piacok megszerzése. Én ezzel tisztában vagyok, azonban éppen a bortörvénnyel és ezzel a törvénnyel olyan segítő eszközt adtunk a borexport kérdésével foglalkozó egyéneknek, ezekkel olyan erőteljes mértékben alátámasztottuk őket, hogy a kérdést ügyes taktikával mégis csak valahogyan meg tudják oldani. Mert én éopen a borértékesítés szempontjából hozom meg azt az áldozatot, amelyet ez a javaslat a szőlőtermelőkre nézve mind anyagi, mind erkölcsi vonatkozásban jelent. Ha ennek segítségével sem tudjuk valamivel előbbrevinni az értékesítés kérdését, akkor tulajdonképpen hiába hoztuk meg ezt az áldozatot^ akkor nem fogja ez a javaslat azt az eredményt hozni, amelyet tőle várunk. En tehát nagy súlyt helyezek az értékesítés kérdésének megoldására és azért nagyon kérem a földmívelésügyi minisztériumot, hogy igazi kereskedelmi szellemmel intézzék ezt a kérdést és innen minden bürokratizmust és bürokratikus gondolkodást teljes egészében vonjanak ki. A szőlőhegyközség vezetőségének hatáskörébe tartozik még a hitelkérdés megoldása is, tudniillik hitelszervezetek létesítése és ezeknek útján a hitelkérdés dűlőre juttatása. őszintén megmondom, én nem vagyok híve a hitelkérdésnél a speciális hiteleknek: a szőlőtermelési hitelnek, vagy pedig a hízlalási hitelnek és egyéb ilyen dolognak; én a legjobban szeretném azt, ha a hitelkérdést teljes egészében meg lehetne oldani, ha az európai és a nemzetközi pénzpiac olyan lenne, hogy tényleg gyökeresen tudnánk ebben a kérdésben intézkedni. De mindaddig, amíg a helyzet Európaszerte, sajnos, ilyen, amíg egész Európában a pénzpiac nehéz, amíg nehezen tudunk hitelekhez jutni, szükségesnek tartom, hoo-y olyan esetekben, amikor sürgősen szükséges egy termelési réteg felkarolása, ennek ilyen rendkívüli eszközökkel is siessünk a segítségére. De itt vigyáznunk kellarra, hogy ezeknek a szerveknek felállításánál ne támasszunk olyan^ nagy igényeket, amelyeknek kielégítése azután lehetetlenné válik; mert azzal tisztában kell lennünk, hogyha ilyen hitelszervek létesülnek, akkor az igények is meg fognak nőni, a mai hitelkeretek kicsinyeknek fognak bizonyulni, már előre gondoskodni kell tehát arról, hogy a pénzügyi kormány a hitelkereteket kibővítse. A „hitelkérdésről csak ennyit óhajtottam megemlíteni ; áttérek most a belföldi fogyasztás kérdésére. Szerény véleményem az, hogy a belföldi fogyasztás emelésével is intenzíven kell foglalkozni; ki kell küszöbölni azokat az akadályokat, amelyek a belföldi fogyasztás előtt állanak és meg kell könnyíteni, hogy az emberek a bort fogyaszthassák. En súlyos tehertételnek nemcsak a borfogyasztási adót tekintem, hanem vannak itt más olyan terhek is, amelyek a bort terhelik és a borfogyasztást megnehezítik. Ha például az ember vidékről Budapestre bort hoz, akkor azt nemcsak a borfogyasztási adó terheli, hanem egyéb tételeknek egész sorozata, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XVm. "(lése 1929 február 21-én, csütörtökön. 41 úgyhogy az ember azt veszi észre, hogy annak a bornak az ára, mire itt Budapesten a házba bekerül, megháromszorozódik, sőt megnégyszereződik. Sokan nem tudják megérteni, hogy az a bor, amelyet odalenn a termelőtől 18—20, vagy a legrosszabb esetben 40 fillérért vesznek, miért kerül idefent 4—5 pengőbe, vagy pedig még többe, de ha utána nézünk azoknak a tehertételeknek, amelyek a vendéglői iparra a bor felhozatalával és azonkívül egyéb körülményekkel nehezednek, akkor azt kell látnunk, hogy ezek a mellékkörülmények és terhek okozzák azt, hogy a bor a városi helyeken viszonylag olyan drága szemben a termelői árakkal. Ezeken a bajokon minden körülmények között segítenünk kell, ha azt akarjuk, hogy a szegényebb néposztály a fogyasztók táborához csatlakozhassák és az is élvezhesse a bort. Én tehát nagyon kérem a földmívelésügyi kormányt, hogy ne csak a borfogyasztás kérdését, hanem az egyéb, ezzel kapcsolatos kérdéseket is vesse fel a pénzügyminiszterrel szemben, mert mindaddig, amíg ezeket a kérdéseket meg nem oldjuk, hazai borfogyasztásunkat nem tudjuk emelni. Ez az alfája annak, hogy a hazai borfogyasztás emelkedhessek, hogy legalább a könnyebb borokat, amelyeknek kivitele nehézségekbe ütközik, tudjuk elhelyezni a hazai piacokon. Azonkívül még egy gondolatot akarok felvetni. Arra kérném a földinívelésügyi miniszter urat, hogy a külföldre exportálandó boroknál nem lehetne-e olyan intézkedéseket igénybe venni, amelyeket más bortermelő államok is igénybe vesznek. Nem lehetne-e egyes borfajtáknál, amelyeket külföldre exportálhatunk, eltekinteni mindazoktól a szigorú rendelkezésektől, amelyeket a bortörvény előírl Nagyon jól tudom, hogy ez kényes kérdés, hiszen éppen a bortörvény szigorú rendelkezései erősítik meg külön a magyar bor becsületét és hírnevét, de vannak olyan borminőségek és borfajták is, amelyeknél talán mégis el lehetne ezektől tekinteni a nélkül, hogy a magyar bor hírnevét ezáltal veszélyeztetnők, különösen olyan boroknál, amelyeket künn konyaknak, borpárlatként használnak, főznek meg. Kérdem tehát, nem lehetne-e ezeknél bizonyos mértékben eltekinteni azoktól a rendszabályoktól, amelyek borainkat künn versenyképtelenné teszik. A legszigorúbb kalkuláció alapján ugyanis rájöhetünk arra, hogy egyes ilyen boroknál teljesen versenyképtelenek leszünk, ha betű szerint tartunk be minden rendelkezést. A versenyképesség fokozása szempontjából tehát megfontolandó, hogy nem lehetne-e ezeknél, ahogy úgy mondjam, ipari boroknál eltekinteni ezektől a rendelkezésektől. Abban a reményben, hogy a végrehajtással kapcsolatban olyan intézkedések fognak majd történni, amelyek a javaslathoz fűzött reményeinket be fogják váltani, amelyek bortermelésünket mai súlyos válságos helyzetéből ki fogják emelni, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Simon János! Simon János: Tisztelt Képviselőház! Bártudatában vagyok annak, hogy ez a törvényjavaslat a szabad jogot, a szabad telepítést, a szabad termelést bizonyos mértékben korlátozza, azt mégis Örömmel üdvözlöm, mert :' a szőlőtermelés mai nehéz, válságos helyzetén, különösen pedig a borértékesítés nehéz viszonyain feltétlenül segíteni kíván azon az alapon, hogy a további minduntalan korlátlan 6
