Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-255

14 Az országgyűlés hépviselöházának 2 penzálásával fokozatosan el kell törölni. (Helyeslés a középen.) Képtelenség- ugyanis az, hogy egy terményt, amelynek termelési ára 20—30 fillér között mozog-, majdnem ugyanekkora adó terheljen. (Egy hang a középen: Sokkal több!) Kétségtelen, hogy a borkereskedők húznának először hasznot ebből, azonban • tartom azt a tételt, hogy minél kevesebb teher sújt egy terményt, annál könnyebb annak értékesítése. Hiszen, hogy a pénzügyminiszter úr jelenlétében is beszélhetünk majd ezekről a dolgokról, ha a költségvetési vita megindul. Ezért ezt a kérdést napirenden fogjuk tartani, és remélem, hogy megoldásra is fogjuk tudni juttatni. (Helyeslés a középen.) Ha a szőlősgazdák látják azt, hogy egy oldalon könnyebbednek a terhei, akkor a hegyközségekkel járó aránylag nem nagy terheket könnyebben fogják viselni, különösen ha azt látják, hogy a hegyközségi szervezkedés nagy előnyökkel jár, ha azt látják, hogy beszerzéseikben, a hitelakciókban, az értékesítésben előnyükre válik a hegyközségi szervezkedés. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a törvényjavaslat, amely az életbe nehezen fog átmenni, a gyakorlatban így rövidesen népszerű törvénnyé válik. T. Ház! Nagy eredményt várok a [hegyközségek működésétől a szőlőtermelés átszervezése tekintetében. Mikor itt volt Franciaországból a francia szőlősgazdák vezére, Bergét abbé, és érdeklődött, hogy mennyi a bortermelésünk, azt mondottam neki, hogy átlag hárommillió hektoliter nyolcmillió főnyi lakosság mellett. Bergét abbé megjegyezte: hiszen nekünk akkor még be kellene hoznunk bort, nem hogy még azon panaszkodjunk, hogy nem tudunk még kivinni. Franciaország a maga körülbelül átlagosan 50 millió hektoliter és bortermése mellett, állandóan 2—2 % millió hektoliter bort visz ki, amit azonban kivisz, azok a legprímább borok, azokat a borokat kivéve, amelyeket a belgák visznek ki pinceszerű kezelésre. Belgiumban ugyanis szőlő nincs, de pince annál több van. Az ideszállított borokat kivéve, mind a legfinomabb palackborok azok, amelyeket a franciák kivisznek. Arra akarok rátérni, hogy a mi bortermelésünknek előbb-utóbb odáig kell fejlődnie, hogy kivitelre főleg a nemes borvidékek termékeit iparkodjunk tökéletesíteni. Más oldalról pedig a csemegeszőlőtermelésre kell áttérni. (Helyeslés a középen.) A nemes borvidékek védelmét különösen ajánlom a miniszter úr figyelmébe. Méltóztassék megengedni, hogy most egy kissé lokálpatrióta legyek, de hozzám áll a legközelebb az a szőlőtermelő hegyvidék, az a borvidék, amelyről szólni kívánok. Azt hiszem, hogy Magyarország két-három legértékesebb borvidéke közé tartozik a somlói. (Ügy van! a középen.) A Somló történetileg, természetileg és gazdaságilag egyik legkiválóbb kincse az országnak. Somló története visszanyúlik Magyarország középkorába, amikor Bakács Tamás lakta a somlói várat, visszanyúlik Vak Bottyánig, s a történelemnek legnagyobb alakjai voltak lakói a Somlónak. Somló vidéke szőlőtermelésből él, s nagyon természetes, hogy a nép ezt a hegyet megbecsüli és féltve őrzi. Soha nem tapasztaltam olyan féltést nagy és kisemberek között egyöntetűen megnyilatkozni, mint mikor a Somlóról és a Somló szőlőtermelésről van szó. A Somló hegye egy kialudt vulkán, amelynek talaja speciális és elütő az ország többi szőlőtalaj ától Aprósörétes talaj, amely a lávának maradványa, s amely — egészségi tekintetben az ország legkiválóbb borát termeli. Külföldi szakértők, akik ízlelték a Somló borát, úgy nyilatkoztak róla, hogyha 5. ülése 1929 február 20-án, szerdán. ebből a borból nem 200 katasztrális hold területnek termése állna rendelkezésre, hanem több, akkor a somlói-bor vetekednék a tokajiborral, hogy Magyarország borainak hírnevét megalapítsa a külföldön. T. Ház! Elismeréssel kell adózni azok iránt a gazdák iránt, akik a Somlón minden állami támogatás nélkül iparkodtak — és ez sikerült is nekik — a szőlőtermelést a legmagasabb kultúrára fejleszteni. A két tanítórend, néhány uradalom, de ezekkel együtt a kisgazdák is, akik a Somlón gazdálkodnak, a legkitűnőbben gazdálkodnak a szőlőtermelés és a pincekezelés terén. Ez a bor kétségetelenül a külföldön nagy becsületet szerez az országnak és a többi bor értékesítését is megkönnyíti. Nagyon természetes, hogy a somlói-bor valamivel drágább, mint a homokibor, vagy a többi fogyasztásra kerülő boroK, azonban mégis arra kérem a mélyen t. földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék megpróbálni a budafoki-pince és a külföldi borházak révén a somlói-bort, — ha nemis lehet nagymennyiségben — de bizonyos mennyiségben kivinni, s meg vagyok győződve arról, hogy a magyar bor hírnevét ezzel a borral nagymértékben sikerül emelni. A somlói szőlőtermelés ma körülbelül magára van hagyatva. Nagyon fontos lenne az, hogy a somlói szőlőtermeiés érdekében egy mintaszőlő- és oltványtelep létesíttessék. Nem vagyok híve mindenütt az állami intézményeknek s nem kívánom azt, hogy ez a telep állami intézmény legyen; az állami telepek szaporítását nem akarom. (Helyeslés.) De meg vagyok róla győződve, hogyha a hegyközségek a Somlón megalakulnak, akkor ott fognak vállalkozni arra, hogy a somlói szőlők rekonstruálására megfelelő vessző- és oltványtelep létesíttessék. A miniszter urat csak arra kérem, hogy kísérje ezt a fejlődést, ezt a szervezkedést jóindulattal és lehetőleg támogatással. (Gyömörey Sándor: Nagyon üdvös dolog volna) Jellemző, hogy az országnak ez az egyik legkiválóbb szőlővidiéke járható utakkal egyáltalában nincs ellátva. A szomszédos községek szegények, nem telik nekik utak építésére. Továbbmegyek, rakodóállomása sincs a Somlónak, E tekintetben az Államvasutak belátására számítunk, hogy Somlóvásárhelyen a somlói bortermelés részére végre rakodóállomást Létesít. Az állam édeklődése mindezideig mindössze abban nyilatkozott meg — és ezt nem a földmívelésügyi miniszter úr felé irányítom — hogy egy telket vásárolt, amelyen kőbányát akart nyitni, hogy a Somló is Badacsony sorsára jusson. A Somló érdekében még egy kérésem volna a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úrhoz. Azt látom, hogy a törvény javaslathoz egy kimutatás van mellékelve, amely a hegyközségi tanácsok tervezett területi beosztását foglalja magában. A törvényjavaslat úgy szól, hogy 12.000 katasztrális hold és legalább 10 hegyközség kell ahhoz, hogy egy vagy két vármegyében hegyközségi tanács ala'kíttassók. Kétségtelen, hogy Veszprém vármegyében közel 6000 katasztrális hold szőlőterület van, tehát Veszprém megye hegyközségi tanácsot nem tud felállítani. Veszprém vármegye a terv szerint egyesíttetni fog Győr, Mosón, Pozsony, Sopron és Vas vármegyével. A képtelenség ebben a tervben csak az, hogy a Somlói, Ság nemes borvidékeinek delegáltjai kénytelenek lesznek Sopronba menni a hegyközségi tanácsi ülésekre.