Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-255
Àz országgyűlés képviselőházának 265. Azt hiszem, hogy ezen a terven, amely nem tartozik szorosan a törvényjavaslathoz, még lehet változtatni, és arra kérem a miniszter urat, hogy a végrehajtás során méltóztassék más megoldást találni, hogy Veszprém vármegye ne csat oltassák Sopronhoz, amely forgalmi tekintetben is nagyon távol van, hanem valamely közelebbi vármegyéhez, akár Zala vármegyéhez, akár Fehér vármegyéhez, úgy hogy azután Somló szőlőyidéke és Veszprém vármegye többi szőlővidékei könynyebben megközelíthessék az illető helyet. Jól tudom, hogy ez a terv onnan indult ki, hogy Sopronban van vincellér-iskola, tehát ott állami közegekkel rendelkezik a földmívelésügyi minisztérium, azonban mégis az érdek az, hogy a szőlősgazda-társadalom közelebb találja a megyei központot, amellyel az érintkezést kell fenntartania. Különben is Veszprém vármegyében 6000 katasztrális hold a szőlőterület, Sopronban 2000-nél valamivel több, Győr vármegyében ugyancsak valamivel több, mint 2000 és Vas vármegyében is valamivel több 2000-nél. Nem méltányos tehát, hogy Veszprém vármegye, amely felét teszi ki az egész területnek, ehhez a határszéli városhoz csatoltassék. A törvényjavaslat többi intézkedéseire átmenve, rendkívül helyeslem azt, hogy a hegyközség hatáskörébe utalja a javaslat, hogy a szüret megkezdésének idejét megállapítsa. Magvarország tömegborainak kvalitása évről-évre azért romlott el, mert a szüretet korábban kezdték meg a szőlősgazdák, mint ahogy szabad lett volna. Különösen a kisebb szőlősgazdáknál lehetett ezt észre venni. Ennek magyarázata az, hogy amint a szőlőhegyben egy gazda szüretelt, másnap már majdnem valamennyi gazda megkezdte a szüretet, mert attól féltek, hogy szőlőiket ellopják, ha ők is nem szüretelnek. A hatóság kezében eddig nem volt megfelelő hatalom, most azonban, ha a hegyközségek meg lesznek szervezve és ha egy hegyközség elöljárósága megfelelő időre tűzi ki a szüret megkezdését, akkor a borok minősége is emelkedni fog. Nagyon helyes intézkedése a törvényjavaslatnak az, amely a védekezést a növényi és állati betegségekkel szemben is, mégpedig úgy a szőlő, mint a gyümölcsfák védelme tekinteteben ugyancsak a hegyközség hatáskörébe utalja a földmívelésügyi miniszter rendelete alapján. A növényvédelmi iroda eddig nagyon szép munkát végzett abban a tekintetben, hogy a mezőgazdasági kamarákkal és gazdasági egyesületekkel, Faluszövetséggel karöltve propagandát csinált a növényvédelemnek, de méltóztassanak elhinni, hogy annak, hogy főleg gyümölcseinket nem tudtuk kellőképpen értékesíteni az volt az oka, hogy rendkívül sok férges gyümölcs volt, különösen egyes vidékeken. Ha annak idején minden gyümölcstermelő gazda megteszi a maga kötelességét és a fákat megtisztítj állati és növényi kárttevőktől megvédi a maga gyümölcseit, sokkal kevesebb lesz a férges gyümölcs, sokkal nagyobb mennyiséget tudunk piacra vinni, értékesíteni, s természetesen a gyümölcs kvalitása is egészen más lesz, és elérjük azt, amit a külföldi gyümölcstermelő országok, amelyek kevesebbet termeltek, elértek, hogy tudniillik alig látni a kosarakban férges gyümölcsöt. Viszont a törvényjavaslat egyik szakaszában egy intézkedést látok, amely — attól tartok — az érdeklődést a hegyközség ügyei iránt nem teszi általánossá. Nem tehetek módosító indítványt, nem is akarok tenni, csak megfontolásra ütése 1929 február 20-án, szerdán. í§ ajánlom a t. miniszter úrnak, hogy vájjon a 600 négyszögölön aluli termelőknek valahogy csoportos képviselet útján nem lehetne-e szavazati jogot biztosítani a hegyközség közgyűlésén, úgy, mint az az ármentesítő-társulati közgyűléseken történik 1 ? Magyarországon a szőlőtermelők nagy zöme 600 négyszögölön aluli termelő, különösen azokban az alföldi hegyközségekben, illetőleg szőlőhegyekben, amelyeknek területe 2—3—4000 holdra is kiterjed. Ha a szőlősgazdák nagy része ki van zárva a közgyűlésből, az érdeklődés nem lesz olyan általános. Sokkal jobban tudnók népszerűsíteni a hegyközségeket, ha csoportos képviselet útján nekik is tudnánk biztosítani szavazati jogot. T. Ház! En a javaslatban egy eszmét látok általában keresztülvonulni, amely feltétlenül nagyon előnyös a termelésre, a gazdasági életre, és ez a szolidaritás. Egészséges szolidaritást kell kialakítani a szőlő- és a gyümölcstermelők között. A törvényjavaslatnak egy eddig nem sokat érintett, de kiváló oldala az, hogy végre módot nyújt nekünk arra, hogy gyümölcstermelésünket átszervezzük. A csemegeszőlőre és a nemesebb borfajtákra való áttérésen kívül rendkívül fontos külkereskedelmi érdek az, hogy a gyümölcsből mi termesszünk annyit és olyan fajtákat, amelyekkel kiküszöbölhessük a külföldi gyümölcsimportot. Nem hiszem, hogy a Háznak egy tagja is volna, aki ne megbotránkozással menne el Budapest kirakatai előtt, ahol hivalkodva hirdetik a kaliforniai, kanadai almát, a külföldi almát, és annyira mennek ebben a propagandában, hogy megtörtént az is, hogy magyar almát hirdettek úgy, mint kaliforniait. (Gyömörey Sándor: Még szövetkezeti üzletekben is!) Általános ez a hiba, és én nem veszek ki senkit sem a kifogás, a kritika alól. Kétségtelen, hogy nagy hiba ez, amelyen rövidesen segíteni kell. (ügy van! Ügy van!) T. Ház! En nem megyek el olyan könnyen és aggodalom nélkül a külkereskedelmi mérleg egyre növekvő romlása mellett. (Helyeslés.) Sokan hivatkoznak rá, még illetékes helyről is, hogy ott van a többi európai országok, azoknak is jobbára passzív a külkereskedelmi mérlegük. Kétségtelen, hogy Franciaország külkereskedelmi mérlege passzív, romlik. Angliáé is passzív, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ezeknek az országoknak a fizetési mérlege aktív; nem szabad elfelejtenünk, hogy Franciaországba maguk az amerikai turisták évente tízmilliárd frankot visznek be, amelyet ott elköltenek. Ugyanennyit költenek el az angolok és^ a spanyolok. A francia külkereskedelmi mérleg passzivitását sokszorosan megfizeti tehát az a turistaforgalom, amely Franciaországba évről-évre visszatér. így van Anglia, így van Spanyolország is, és mindazon országok, amelyeknek külkereskedelmi mérlege paszszív: a fizetési mérlegben rekompenzálják magukat. A mi fizetési mérlegünkről nem mondhatjuk el, hogy állandóan aktív maradt. Aktív volt addig míg a külföldi kölcsönöket vettük fel és jött be a pénz. Amint azonban a törlesztés megindul, fizetési mérlegünk is erősen passzív. Ebből a szempontból kell néznünk a dolgokat, és akkor azt hiszem, a törvényhozás minden tagját eltölti az az alkotni vágyó aggodalom, hogy külkereskedelmi mérlegünk paszszivitásán segítsünk. T. Ház! 1927-ben friss gyümölcsből és déligyümölcsből 16-5 millió pengő árát hoztunk be az országba. Friss gyümölcsből magából, tehát abból, amit az országban tudnánk termeszteni, majdnem öt és félmillió pengő értékűt hoztunk
