Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-255
12 Az országgyűlés képviselőházának száz és száz hektoliterszámra borítják ki a cefrét, nem főzik ki a törkölyt azért, mert elárasztják a szeszgyárak a maguk áruival a pálinkás butikokat. Hát nem látják az. urak ennek kirívó voltát, hát nem látják a gazdasági bukást'? (Meskó Zoltán: Elősegíti a tüdővészt!) A szeszgyári pálinka mindent . elősegít, csak az egészséget nem. Most átmegyek a magam területére, a magyar Alföldre, ahol nagyon szívesen foglalkoznánk mi a szőlőtermeléssel, [hiszen — amint a közmondás mondja — jó a szőlő lágy kenyérrel. De ha nekünk a gyümölcsöt akár Eger, akár Gyöngyös tájáról kell hoznunk, akkor ez már szomorú állapot. Szomorú, amikor a kisgazda azt mondja a pénzügyi kormányzat politikája miatt, hogy inkább kivágatom a fát vagy a szőlőt, hogysem kiöntsem a termést. Bocsánatot kérek, lehet-e ezt így tovább 1 tűrni? Aki termel, annak szüksége van arra, hogy termését el is adhassa. (Úgy van! Ügy van!) Ha a nagytőke mindig így nyom bennünket minden téren, és a mi gazdasági érdekeink megbénítátörekszik, akkor ellene kell menni, nincs más út. A nagytőke vesse más térre a maga árnyékát, dolgozzék más területen. Mindene megvan Magyarországnak még ebben a csonkaságában is, csak az nincsen, aki becsületesen megmunkálná a termelést. Miért vannak majdnem mezítláb az emberek százezrei'? A szeszgyárak ahelyett, hogy szeszt termelnének, tőkéjük segítségével inkább ruházati cikkeket állítanának elő; a kormány ott adjon támogatást, ahol ilyen cikkeket gyártanak, mert még se lehet tűrni, hogy mezítláb, ruha nélkül járjanak Magyarországon a szegény emberek. (Kabók Lajos: Nem tudják megvenni!) Nem hallgatok az úrra, ne zavarja az én dolgomat, nem ért hozzá. (Élénk derültség és helyeslés jobbfelől és a középen.) Mi a helyzet? Előttünk áll az egész ország népének sanyarú helyzete. Ruházati cikke nincs, hiába van jószágállománya, hiába van minden. A bőrgyárak hogy szolgáltatják vissza a gazdától olcsón beszerzett anyagokat lábbelinek 1 ? Itt van a gyapjutermelésünk. Tessék megpróbálkozni szocialista képviselőtársaimnak a gazdálkodással, birkatartással, tessék belejönni ebbe! (Kabók Lajos: Adja át a birtokát!) Mennyit kell arra áldozni, míg megtermeljük a gyapjút a drága jószágtartással, s akkor nincs, aki becsületesen felmunkálja és becsületes árban áthozza a fogyasztóknak. (Bárdos Ferenc: Mi vagyunk ennek az okai?) Ellenem ,ne beszéljen, mert én benne vagyok és én értem. Azért mondom, hogy aki nem érti, ne beszéljen! (Derültség jobbfelől — Várnai Dániel: Rossz a gyapjú! Nem tudnak gyapjút termelni! — Egy hang jobbfelől: Hisz kiszállítják a külföldre!) Minden gazdának érdeke, hogy a maga termelését jól munkálja fel és ha azt nem úgy csinálnák meg, mint a búzát, ha nem vegyítenék a jót a rosszal, akkor az ország polgárságának nem volna ilyen nehéz helyzete. De mikor a Tiszavidéken az elsőrendű búzát összevásárolják annyiért, mint a legselejtesebbet, akkor összekeverik a kettőt. Az urak csak eszik a kiflit, de nem tudják, miből van! (Derültség.) Ez az igazság! Pedig ez a dolog maguknak olyan érdeke, mint nekem, mert maguk a munkásság élén állnak és annak az érdekét kell úgy védeniök, mint nekem a kisgazdákét. (Várnai Dániel: Én azt sem tudom, mi az a kifli, mert én kekszet eszem!) Adja Isten egészségére. (Élénk derültség.) De ne játszunk, hanem komoly oldaláról vegyük a dolgot. 5. ülése 1929 február 20-án, szerdán. Látom, hogy a földmívelósügyi miniszter úr a legnagyobb odaadással, nagy akaraterővel küszködik azon, hogy a népnek valamiképpen segítségére legyen. Mennyi áldozatot hoznak a magyar nép gazdasági téren való fejlődésére, de hiába minden kormányintézkedés, ha a nagytőke odaáll és visszaszorítja, megbuktatja. Tessék a parlamentnek talpára állni és minden olyan törekvést eltakarítani az útból, amely a gazdatársadalom érdekeinek ellensúlyozója, és az értékesítésnek bármely tekintetében akadályozója. Hiába itt milliókat kell adóban fizetni, de a nagy tömeg mégis megbukik. Állhat melléje a t. Ház és az or T szag kormányostul, el fog bukni. Ez a valóság. Én tehát, mikor a javaslatot elfogadom, arra kérem a Házat, nem a kormányt kérem, a kormány is fél a nagytőke hatalmától. (Ellenmondások a jobboldalon.) ...Bocsánatot kérek, így van, én nem bántom, én szeretem, tisztelem azt, aki ennek a nemzetnek jót akar, szeretem lelkiismeretem szerint, de — nem mernek annak nekimenni! Itt mint magyar embernek keli megállni, és a népek millióinak érdekét megvédeni minden olyan dologtól, ami arra nem egészséges, sem szellemileg, sem anyagilag. Ezt akartam elmondani, más tekintetben örömmel fogadom ezt a javaslatot, annak ^ a miniszternek a javaslatát, aki a nép millióinak érdekéhen igyekszik előbbrevinni ezt a szerencsétlen országot. (Élénk helyeslés a jobboldalon-) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Schandl Károly! Schandl Károly: T. Képviselőház! Ez a javaslat voltakép Összefüggésben van azzal a nagy világproblémával, amely nemcsak Magyarországon, hansem minden, főleg agrárországban ma napirenden van, s amelyet az agrártermelés válságának nevezzük^ Kétségtelen, minden termelő, minden agrárpolitikus azon az elvi alapon áll, hogy a kényszerrendszabályokat a termelésből lehetőleg ki kell küszöbölni. A termelő, a gazda, akkor végzi munkáját legeredményesebben, ha saját belátása szerint, saját jól felfogott érdekében, a maga céljai szerint intézheti a termelést. Belátom azonban azt, hogy szőlő- és gyümölcstermelésünk, főleg pedig értékesítésünk olyan f helyzetbe jutott, hogy ezt sem a törvényhozás, sem a kormányzat nem nézheti ölbetett kezekkel. (Ügy van! balfelől.) Ebből a szempontból nézem a törvényjavaslat szellemét, amelyben a kötelező társulás nyilatkozik meg s ezen belül is kény szerrendszabályok vannak felvéve. Megértem a magyar szőlősgazdatársadalmat, amely az individualizmus híve, ha e törvényjavaslattal kapcsolatban — mint a szaklapokból látom — bizonyos vegyes érzelmekkel tekint a jövő elé. Megértem ezt azért, mert a szőlősgazdatársadalom fél a kényszerrendszabályokkal kapcsolatban az iij abb terhektől is. T. Ház! A hegyközségek intézménye, amelyet a törvényjavaslat kötelezőleg ír elő, nem új intézmény a magyar szőlőtermelésben. Az 1914 : XII. te. létesítette ezt az intézményt, fakultatív alapon, és kétségtelen, hogy akkor a hegyközségek szervezése meglehetősen megindult. Az idők, a körülmények azonban mások voltak akkor és megint mások ma. Az 1880-as és 90-es évek filoxerapusztításai után Magyarország szőlőterületeit rekonstruálni kellett. A magyar állam az 1896 : V. tcikkben sietett segítségére a szőlősgazdatársadalomnak, ebben a törvényben nagyon előnyös és rendkívül kedvező feltételű hitelakciót nyitott meg a filoxera
