Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-255
Az országgyűlés hépviselöházánák 255. most, amikor a gyümölcstermelésre nagyobb animálást a kormány részéről nem látok. Nincs intézkedés arra nézve sem, hogy ki irányítja a gazdát abban a tekintetben, hogy milyen tála-, jon, milyen gyümölcsfát ültessen a gazda. A nyáron végig jártam sok homokterületet, gyalog, lóháton, — ahogy éppen lehetett — autón nem sokáig mentem, az igaz, de tény, hogy végig jártam nagy területeket és azt tapasztaltam, hogy a gazdák tájékozatlanok, a legjobb indulatú gazda sem tud eligazodni azon, hogy milyen fát ültessen. Az egyik mandulafát ültett, a másik barackfát, — nagyon helyesen — viszont olyan fákat is láttam, amelyeknek egyáltalán nincs létjogosultságuk ebben a homokban. E tekintetben a kisgazdát ki kellene oktatni, sőt nem ártana még a nagy gazdákat sem kioktatni. Ha ezt a kioktatást a hegyközség fogja végezni, egy földmívesiskolát, vagy valami tanfolyamot végzett egyén irányításával, akkor azt kell kérnem, hogy olyan területen, ahol 150 katasztrális holdon felüli területen virul a gyümölcsészet, főkép olyan ember választassék meg, olyan legyen a szakértő, aki főkép pomplógiával, gyümölcsészettel foglalkozott. FŐkép pomológiával, gyümölcsészettel foglalkozó embereket kell tehát alkalmazni. Azt mondja a javaslat 19. §-a, hogy a legalább 150 holdas szőlőterületen meg kell alakítani a hegyközséget. Ebben a 150 holdba, mint mondja a szakasz, beleszámít a gyümölcsös is, előállhat tehát az az eset, amit az előbb mondtam hogy a 150 holdból 55—60% lesz a gyümölcsös és csak 40% a szőlő. T. Ház! Mint olvasom, büntetőszankciókkal illetik azokat, akik hanyagságból nem kezelik védőszerekkel a szőlőt és mondjuk a gyümölcsöst is, nem permetezik azokat és így a nemzeti termeléstől elvonják. Ezt helyesnek tartom, mert szomszédaikat is veszélyeztetik; de azt is szabályozandónak vélem, sőt büntetendőnek, és kártérítésre kötelezendőnek azt, aki sarlatán szerekkel megtéveszti a gazdákat és ilyeneket reájuk oktrojál. \ Ezzel elérkeztem azon ponthoz, amelyről szólni akartam, a védekező szerek kérdéséhez, hogy milyen nehéz egy védekező szernek az alkalmasságát megállapítani. A javaslat a forgalomba hozható védekező szereknek állami pátenst akar adni, patenttel akarja ellátni. Igen helyesen, elvileg semmiféle nehézséget e tekintetben támasztani nem akarok, és helyeslem, hogy az állam ebbe a kérdésbe bele akar nyúlni. De mondja meg nekem valaki, hogy el lehet-e érni 100%-os jó eredményt valamely szertől? Eben erősen kételkedem, főkép ha tudom azt, ho^ milyen sok aprólékos tényező működhet közre abban, hogy a sors szeszélye szerint jó vagy rossz eredményt konstatáljunk akísérletezéseknél, így természetesen az állami kísérletezéseknél is, mert feltételezem, hogy vagy az állam fogja a kísérletezéseket végezni, vagy a gazdákra bízza. Ilyen tényezők, amelyek befolyással lehetnek a szer jó vagy rossz minőségére a különben keverék és összetétel szempontjából igen jó szereknél is: a növényeknek kora, fajtája, kisebb vagy nagyobb érzékesége, az évszak, az időjárás, napsugár, stb., stb. Mindezeknek a tényezőknek százszázalékig közre kell játszani, ahhoz, hogy valamely szerről megállapítsuk azt, hogy százszázalékig jó. Ha csak egyik ténvező is hiányzik, vagy nem százszázalékosan működik közre akkor, mikor a szert kipróbálom, úgy máris megbillen a mérleg, és rámondhatom, hogy a szer rossz. Egészen, biztos véleményt ennélfogva csak ülése 1929 február 20-án, szerdán. 7 hosszabb kipróbálás után adhat az állam, vagy az állami közeg. Azonban kérdezem, hol van az a vegyi gyár vagy üzem, amely 3—4—5—6 évig is elvár, míg az ő szerét akár a rovartani intézetben, akár az ampeleológiai intézetben. (Zaj. — Elnök csen ff et.), akár mindkettőben egyszerre kipróbálják? Hol van az a tőke, amelynek ekkora kitartása van? Ha pedig a gazdáknak a véleményére alapítunk, mondjuk többségben kedvező ez a vélemény, nem fogja-e akkor előírni a földmívelésügyi minisztérium, hogy a véleményben, amelyet a gazda vagy nagybirtokos, szóval az a szakértő ad, aki in praxi kipróbálta, hogy legyen benne részletes ismertetés és a megfigyelés pontos leírása, hogy hol, hogyan, hány fán, milyen szőlőn és fán, milyen területen próbálta ki az illető a szert. Ilyen igazolványt, t. Ház és t. földmívelésügyi kormány, még a szakértő sem fog tudni kiállítani, kivévén, ha neki egészen részletesen felteszik a kérdéseket, hogy mire helyezze a súlyt. Kérdem, vájjon annyi és annyi ajánlott szert ki fog-e próbálni az állam, amikor tapaszrtalatból tudom, hogy például az állategészségügynél mi történik. Igenis ajánlanak jó és rossz szert is egyformán, mégpedig nagy menynyiségben. Ott azonban az az eljárás, hogy a szert szépen a sarokba teszik vagy felteszik a szekrény tétjére, és mikor jelentkeznek egyszer az osztályban és kérdik, mi van ezzel vagy azzal a szerrel, azt mondják: nem is foglalkoztunk vele, nem érünk mi rá azzal a száz s ezer szerrel foglalkozni, meg azután hogyan kívánhatja tőlünk, hogy azt kipróbáljuk. Ellenben a 25 pengő vizsgálati díjat beszedték. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Láng János: Bizonyítani tudom azt is, — írásban is megvan — hogy azt mondták, az állatorvosi főiskolán: tessék nekünk olyan beteg állatot szállítani, amelynek éppen arra az OTVosszerre van szüksége, amelyet ön nekünk kipróbálás végett ad. Szám szerint meg tudom mutatni ezt az aktát. Menjek tehát ki a Tattersallba és keressek olyan beteg lovat, vagy beteg szarvasmarhát, amelynek az a betegsége van, amelyhez passzol az orvosszer. (Erdélyi Aladár: Nem is kell a Tattersallba menni, lehet máshol is találni!) Végül nem vagyunk-e kitéve annak is, hogy esetleg azt mondják, hogy ilyen szer már van forgalomban, újabb ilyen szerre nincs szükség. (Mozgás a jobboldalon.) Ki sem próbálják, tehát meg sem mondhatják, hogy jó-e, vagy rossz. Mintha bizony a meglévő szerek mellett konkurrens szert már csak olcsóbbság, az ár szempontjából is nem volna kívánatos engedélyezni! A vegyi-ipar vállalkozását igen nagy mértékben meg fogja bénítani az ilyen eljárás és a magyar szőlő- és gyümölcstermelést el fogja árasztani — éppúgy, mint az állategészségügyet és az ember egészségügy et is elárasztja — a német gyártmány, ha a magyar gyártás ilyen vexatúrának lesz kitéve — t remélem, hogy nem lesz kitéve — a növényvédelmi szerek szempontjából is. Ezer és ezerszámra vannak külföldi, nem patentírozott szerek az állategészségügynél és az emberegészségügynél is. A fő az, hogy egy orvos, vagy gyógyszerész megrendelje. Senki azt nem vizsgálja meg. Ennélfogva ezt a vizsgálatot, amelyet a magyar orvosszertől, a magyar gyógyszertől, vagy növényvédelmi szertől megkívánnak, a külföld egyáltalában kikerüli. Pedig igen nehéz pénzek mennek ki a külföldre ilyen szerekért.