Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-255

Az országgyűlés képviselőházának 25 vonom, miután a bizottság ezt a paragrafust megváltoztatta. Kérem tehát ezt a módosítást tárgytalannak tekinteni. A 41. ^ 2. bekezdésében fel vannak sorolva, hogy kik tagjai a vármepvei hegyközségi tanácsnak. EZ a paragrafus így szól (olvassa): «Hivatalból tagjai a várme°"vei hegyközségi tanácsnak az illetékes törvényhatóságok, valamint az ezek területén levő járások első tisztviselői (alispán, polgármester, főszolgabíró) az illetékes kerületi szőlőszeti és borászati felügyelő, az illetékes Mezőgazdasági Kamarai egy kiküldötte, a vármegyei hegyközségi tanács működési területén levő szőlőszeti- és borászati szakiskola és a kertészeti igazgatója.» Ezekhez hozzávenném még ott, ahol van államilag támogatott pinceszövetkezet: a pinceszövetkezet kezelőjét. Ügy tudom, hogy a földmívelésügyi minisztérium négy ilyet tervez, tehát a négy városban ez is tagja lenne a vármegyei hegyközségi tanácsnak, mert fontos, hogy az ilven szakember is benne legyen. Azután belevenném még a Szőlőgazdák Egyesületének az elnökét. Ez is tudniillik mindenütt hivatalból tagja lenne a hegyközségi tanácsnak. Ezután jönne a bekezdés további része (olvassa): «a vármegyei hegyközségi tanács még legfeljebb öt meghívott taggal kiegészítheti magát.» Még egy módosításom van a 42. Vhoz, amelyben az van, hogy az ügyvezető-titkárt a hegyközségi tanács javaslatára a mezőgazdasági kamara választja. Ez gazdasági körökben rendkívül rossz vért szült. Tulajdonképpen a hegyközség adja össze a pénzt, akkor f tehát miért nem a hegyközség választhat és miért éppen a mezőgazdasági kamara? A mezőgazdasági kamara nem is esik olyan közel a szőlőterületekhez, ezekhez az alakulatokhoz, az inkább mezőgazdasággal foglalkozik, sokkal egyszerűbb volna tehát az, hogyha a hegyközségek tanácsa választaná. Végül az áll itten, hogy csak szakképzett ember lehet. Igen, elsősorban az, de hozzátenném: vagy olyan magasabb intelligenciával bíró, szőlészethez és gyümölcsészethez értő egyén, aki ezen a téren közhasznú irodalmi és gyakorlati működést fejtett ki. Nekünk vannak olyan embereink, akiknek diploma nincsen a kezükben, de olyan kiváló munkát fejtenek ki, hogy ezek erre az állásra igenis alkalmasak volnának és meg is volnának tisztelve. Mert ha a törvény kiköti, hogy magasabb iskolai végzettség szükséges, akkor előállhat az, hogy van kiváló elméleti képzettsége az illető szakembernek, de gyakorlati téren esetleg nem tud mozogni, pedig nekünk olyan emberekre van szükségünk, akik a gyakorlatot, az életet ismerik. Még csak röviden a vármegyei hegyközségi tanácsokról kívánok megemlékezni. Ez nagy testület lenne. Pest megyét például kettéosztva több mint százezer katasztrális holdat ölel fel. Ezer holdanként 50 tag lehet, ennyi tagot küldhetnek ki a hegyközségek. Ezenkívül tagok még a hivatalnok-tagok, a polgármester, a szolgabírák, azután a szakemberek, akik fel vannak sorolva. Elég nagy testület lesz ez tehát. A gyakorlat fogja megmutatni, mint említettem, hogy ezek mennyire használhatók fel, mennyire tudják megoldani feladatukat és vájjon nem lesznek-e nehézkes testületek. A miniszter úr először a tervezet szerint 12 tanácsra gondolt, de az újabb kiadmányban már 25-öt sorol fel. (Zaj a középen.) Kecskemét szempontjából nekem nincs kifogásom, hiszen Kecskemét igen nagy területeket képvisel és alkalmas erre a célra. ;

. ülése 1929 február 20-án, szerdán. 5 Reméljük, hogy Kecskemét a pinceszövetkezetet állami támogatással meg tudja alakítani és mivel így ez a vidék is Kecskemétre fog támaszkodni, tehát szőlészetileg is legyen idekapcsolva. Minden dicsekedés nélkül legyen mondva, köztudomású az, hogy Kecskemét anynyit áldoz központi jellegének vasutakkal, utakkal, közintézményekkel, hogy bizonyos tekintetben meg is érdemli, hogy támogassák és valamivel mégis csak kell központot csinálni, Kecskemét igen alkalmas is volna erre. Itt közbeszólásra megjegyzem, hogy a ceglédiek Pesthez fognak tartozni. Mindenki tudja, hogy ahol szőlőterület van, — különösen a homokterületekről szólok — ott az emberek rendkívül ragaszkodnak földjükhöz, tűrnek, koplalnak, éheznek, ha kell. Nincs az az emberi munka, amely olyan nagy nehézséggel jár, mint a szőlőművelés. A miniszter úr volt szíves és előzékenyen meglátogatott bennünket a nyár folyamán és maga meggyőződött arról, hogy milyen munka folyik ott. A gyümölcs árusításra kora reggel már be kell hozni a gyümölcsöt, idejében kell pakkolni, hogy a külföldre kellő időben megérkezzenek. Sokat fáradnak, sokat dolgoznak, megérdemelnek egy kis pártfogást. Különben is, szőlősgazdákról van szó, az állami érdek nemcsak azért, mert kiviteli érdek és adóalanyról van szó, hanem azért is, mert az állam maga is szőlősgazda, ma már neki is érdekében áll tehát, hogy jól menjen a szőlőgazdálkodás, nehogv úgy álljon a dolog szőleinkkel, mint ahogyan az egyszerű debreceni civis volt vele. Azt hiszem, nincs itt Debrecenből senki? A debreceni civis szőlőt örökölt és amikor kiment a szőlejébe, nem került a bejárathoz, hanem átugrott az. árkon. A csősz meglátta és így szólt: Barátom, fizet öt pengőt, amiért beugrott. A civis viszszaugrott megint. Fizet megint öt pengőt. Ugrott még hatszor és azután azt mondotta a csősznek, no most már magáé a szőlő. Mi ilyet nem csinálunk, hanem ragaszkodunk a szőlőhöz, mi nem ugorhatunk. (Derültség.) 1911-ben a mi vidékünket nagy csapás érte földrengés által. A csapás nagy kárt csinált. Akkor itt a Házban kértem a t. Ház és a kormány támogatását a vidék részére. Azt mondottam, hogy meg vagyok győződve, hogy érdemesek a támogatásra, mert Kecskemét népe szorgalmával bőkezűen fogja azokat a segélyeket^ kárpótlásokat és kölcsönöket, amelyeket az állam f adni fog, beváltani. Be is váltotta Kecskemét népe becsületesen ezt az Ígéretet, mindennek eleget tett. Most ezt az ország szőlősgazdáira fordítom. Ha a szőlősgazdák ügyeit komolyan, igazi odaadással figyelembe méltóztatnak venni, — mert megérdemlik — azok ezt meg fogják hálálni. Egy átmeneti időről van szó, amelyet át kell valahogy élnünk, éppen úgy, mint ezt a nagy telet most nagyon sokaknak kell áttengődniök. Ha kibírjuk,^ jön a jó meleg tavasz és új élet kezdődik. Ez áll a szőlősgazdákra is. Ha most megkapják a kellő segélyt, utasítást, vezetést minden téren, akkor talpra tudnak állani és az államnak megint egy büszkesége és jó keresetforrása lesz a szőlőgazdaság. Abban a reményben, hogy a miniszter úr lesz szíves még a javaslaton megfelelően változtatni, — hiszen majd lesznek mások is bizonyosan, akik egyet-mást kívánni fognak — és a végrehajtási utasításnál is mindig csak a szőlősgazdák gyenge erszényét fogja nézni a miniszter úr, hogy azok lehetőleg minden felesleges kiadásoktól meg legyenek védve és megvalósítja azt is, hogy valahogy