Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-259

Az országgyűlés képviselőházának 259. ülése 1929 február 27-én, szerdán. 125 első eset a következő: Egy pécsi kereskedő levelet ír a rendőrséghez és barátságos, udvarias levélben arra kéri az államrendőrség vezetőjét, legyen szíves megállapítani, hogy egy általa megnevezett valaki hol lakik. Erre a célra az illető kereskedő mellékel egy levelezőlapot a saját címére megcímezve, amelyet a rendőrség igénybe vesz és közli vele ezen a levelezőlapon az általa keresett valakinek a címét. Mint aki dolgát legjobban végezte, az illető kereskedő napirendre tér a dolog felett, de nem így az illetékkirovási hivatal, (Usetty Béla: Ügy van! Megleletezték!) nem ípv a pénzügyminiszter úr igen tisztelt közegei! Ezek kisütik azt, hogy arra a levélre, amelyet ez a pécsi kereskedő a rendőrség vezetőjéhez elküldött és amelyben valaki iránt érdeklődött, nem tett okmánybélyeget és azért, mert arra a privát levélre nem tett 1 pengő 60 fillér értékű okmánybélyeget, jön a fináncbÖlcseség és elítéli ezt a kereskedőt 6 pengő 40 fillér bírságra. (Meskó Zoltán: Mindjárt gondoltam! — Usetty Béla: Szorozni tudnak! — Peyer Károly: Rend az van!) Ez az egyik eset. Ha nem mondanék többet az adózók védelmére, mint ezt az egy esetet, ez is elég volna arra, hogy tiltakozzunk itt az adózók, a dolgozók ilyen arányú zaklatása ellen. (Usetty Béla: Illetékszabály van! — Peyer Károly: De élet is van!) T. képviselőtársam ne siessen védeni ezt a túltengő bürokráciát! (Meskó Zolán: Kormány támogató ! Miért ne támogassa? — Peyer Károly: Azonban gyengén!) Bizonyos vagyok benne, hogy a második esetben el fog akadni a t. képviselő úr szava. Pécsett van egy közismert nagykereskedő, aki minden negyed esztendőben becsülettel lerója a rá kivetett adót. Hátraléka is van. Nincs olyan kereskedő, akinek ne volna hátraléka, (Meskó Zoltán: Minden rendes embernek van! — Derültség.) mert ez a kormánypolitika gondoskodik arról, hogy legyen, mindig hátralék. Sok száz pengőt fizet negyedévenként ez a nagykereskedő az államkasszába adóban. Ennek ellenére egy napon a végrehajtó köszönt be hozzá a becsüssel és felszólítja őt egy pengő adóhátralék azonnali befizetésére. A kereskedő azt mondja: uram, én nem tartozom az állaimnak, nem tartozom a városnak, nem tartozom semmiféle adóhivatalnak egy pengővel; én sokkal többel tartozom és iparkodom ezt a tartozásomat. leróni, amennyire jövedelmem engedi. A végrehajtó nem azért végrehajtó, hogy tudomásul vegye ennek az adózó polgárnak azt a kifogását, hogy ő sokkal többel tartozik, mint egy pengővel, hogy ő néhány száz pengővel tartozik. A végrehajtó látja, hogy ez a kereskedő nem fizeti ki azt a kirótt egy pengőt; megfenyegeti őt, hogy amennyiben nem fizetne, zálogolnia kellene. Mit tehet mást ez a kereskedő, aki jogosulatlannak tartja ezt az. egy pengőt, — ismétlem azért, mert ő sokkal többel tartozik — nem fizeti ki. A végrehajtó zálogol, de zavarba jön, hogy egy pengőért ugyan mit lehet lefoglalni. Körülnéz a lakásban és a szeme megakad a szoba egyik sarkán a padlón, ahol egy pár használt bokavédő fekszik. Hogy ne kelljen sokat dolgoznia, lefoglalta a végrehajtó az egypár használt bokavédőt. Rá körülbelül két hétre, három hétre újabb felszólítást kap • a kereskedő az egy pengő befizetésére. Persze nem fizetni be. (Meskó Zoltán: Elvitték a bokáját! — Derültség.) Árverést tűznek ki egy pengő és annak járulékai iránt. Az árverés napján ez év február 4-én (Meskó Zoltán: Stráfkocsit hoztak a bokavédőérti!) ennél a kereskedőnél megjelent a végrehajtó és a becsüs az árverés megtartására. A kereskedő ismét azt mondotta: Uram, tessék árverezni, nem törődöm vele. — De a végrehajtó maga is érezte, hogy ez lehetetlen helyzet (Peyer Károly: Erről kellene állami filmet csinálni), hogy lehetetlen itt valamit csinálni ;

és elment anélkül, hogy az árverést az egypár használt bokavédőre megtartotta volna. Elment, de gondoskodott arról, hogy annak a kereskedőnek nyugalma ne jöjjön viszsza. Otthagyott egy felszólítást, amely körülbelül a következőképpen hangzott: Ha három napon belül az egy pengő adóhátralékot és annak járulékait be nem fizeti, három nap mulVa el fog jönni és az egypár használt bokavédőt transzferálni fogja. Ne méltóztassék azt hinni, t. Képviselőház, hogy ez valami túlságosan kedélyes hangulatban történhetett, hogy a végrehajtó talán mókázó kedvében volt. (Meskó Zoltán: Szívesebben vitte volna el a zongorát, mint a bokavédőt!) A harmadik napon pontosan eljött a végrehajtó, eljött a becsüssel és egy kétlovas szekérrel, (Meskó Zoltán: Ezt már vártam!), eljött két emberrel, hogy ettől a kereskedőtől az egypár használt bokavédőt transzferálja. T. ^Képviselőhz! Ha ez nem rosszindulatú zaklatása a dolgozó adózónak, akkor semmisem az! (Mskó Zoltán: Az még nem baj, a bokavédőt viszik el, csak máshoz ne nyúljanak!) A mái súlyos, nehéz viszonyok között súlyosan elítélendő bűncselekménynek tartom az államnak ezt az eljárását az adózókkal szemben. Valószínűleg kapnak Önök is panaszokat, t. képviselőtársaim, olyan panaszokat, amelyekben kereskedők, iparosok, kisgazdák elmondják, hegy nem győzik az adót fizetni. Szédülnek az emberek, hogy honnan vegyék azt a pénzt, amivel az államnak tartoznak. Kérdezem tehát, hogy amidőn tudjuk, hogy ilyen irtózatosan nehezek a gazdasági viszonyok, szabad-e megengedni bármely fináncalkalmazottnak

% pénzügyi alkalmazottnak, vagy ha éppen rá kerül a sor, magának a miniszternek is, hogy az adózókat így zaklassák? (Peyer Károly: Az adminisztráció, ezért kerül annyiba! Ezért 52% az állami adminisztráció, mert ilyen dolgokra költik el a pénzt.) Ne méltóztassék talán azt hinni, t. Képviselőház, hogy végrehajtó egyszerűen szerényen bemegy oda és elintézi a maga kis ügyét. Nem, a végrehajtó az^ ő tekintélyének fitogtatásával megáll az utcán a transzferáló kocsival; amikor a.végrehajtó kocsija, amelyen transzferálja az egypár használt bokavédőt, megáll, az emberek is megállnak az utcán és suttogni kezdenek; ugyan miről van szó. A hitelrontással egyenlő a pénzügyi politikának ez az eltűrt magatartása, amelyet az adózókkal szemben tanúsít. Ezért végtelenül sajnálom, hogy a t. pénzügyminiszter úr nincs jelen; (Meskó Zoltán: A bokavédőt elküldtük neki!) felszólalásából legalább megtudtuk volna, vájjon igaz-e az, amit például Pécsett mondanak, hogy az illetékes adóügyi hivatalokhoz a pénzügyminiszter úrnak egy szigorúan bizalmas rendelete érkezett le, amelyben szigorúan utasítja a végrehajtókat és a végrehajtó ügyosztályt, hogy a kinlevőségeket a legszigorúbban hajtsák végre. Szerettem volna erre vonatkozólag az igen t. pénzügyminiszter úr feleletét hallani, de remélem, hogy ha a pénzügyminiszter úr nincs is itt és most nem is nyugtatja meg felszólalásával a pécsi adófizetőket, gondoskodni fog arról, hogy az ilyen apró kis kíméletlenségek a jövőben megszűnjenek. (Helyeslés a ssélsőbaloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr nincs jelen;