Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-259

126 Az országgyűlés képviselőházának az interpellációt a Ház válaszadás céljából ki adja a pénzügyminiszter úrnak. Következik Tobler János képviselő úr inter­pellációja a kereskedelemügyi miniszter urak­hoz a m. kir. postaaltisztek gazdasági helyze­tének pavítása tárgyában. Kérem a jegyző urat, méltóztassék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelemügyi és pénzügyminiszter urakhoz. Van-e tudomásuk azon szomorú anyagi vi­szonyokról, amelyekben a m. kir. posta altiszti személyzete él. Hajlandók-e ezen sürgősen változtatni s a postaaltisztek fizetésének rendezésénél azokat jobb anyagi körülményekhez juttani? Tobler János s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tobler János: T. Képviselőház! Az elmúlt interpellációs napon Görgey' igen t. képviselő­társam egy interpellációt mondott el a hadirok­kantak ügyében. Ügy ő, mint a válaszoló mi­niszter úr válaszában az elismerés lobogóját hajtotta meg a hadirokkantak érdemei előtt. amikor én ehhez százszázalékban hozzájárulok, méltóztassanak megengedni, hogy egy társa­dalmi rétegre hívjam fel a t. Ház figyelmét, amely társadalmi réteg a maga munkájával, szolgálatkészségével úgy a háború előtt, mint a háború alatt és azóta is példásan viselkedik és példás szolgálatot tesz. Ez a társadalmi réteg a magyar postások kara. Hogy ma a magyar postának nemzetközi tekintetben is elismerésreméltó és jó híre van, azt nagyon sok tekintetben a postaalkalmazot­taknak, a magyar postásoknak karára is vissza lehet vezetni. (Ü9U van! Ügy van! a jobbolda­lon és a középen.) En ma ennek a társadalmi rétegnek érdekében szeretnék néhány szóval kormányunknak és a t. Háznak lelkiismereté­hez szólani és kérni a miniszter urat arra, hogy válaszát szövegezné meg úgyhogy az a 6000 magyar család, amely ma aggódva néz felénk, ezzel a válasszal meg legyen elégedve, hogy lássa jövőjének biztosítását. Kormányunk 1923-ban a postásokat ki­emelte a Máv. fizetési rendszerből és részükre új szolgálati és illetménytáblázatot, illetőleg rendszert adott ki. Ez az illetménytabella há­rom részre oszlik, mégpedig a tisztviselőkre, a kezelőkre és kezelőnőkre, valamint a műszaki segédszemélyzetre és az altisztekre. Mielőtt erre rátérnék, engedtessék meg, hogy ismertes­sem a szolgálati szabályzatnak azt a részét, amely arról szól, hogy ki lehet postaaltiszt. Postaaltiszt a szolgálati szabályok kivonata értelmében elsősorban csak, az lehet, aki ma­gyar állampolgár, aki erkölcsi tekintetben kifo­gás alá nem esik, a törvény által előírt képzett­séggel bír, testalkata és egészségi állapota a kért állással járó hivatalos teendők ellátását zavartalanul biztosítja, és ötödször az, aki 18-ik életévét betöltötte, de 40-ik életévét még nem haladta meg. Emberekről, alkalmazottak­ról van tehát szó, akiknek szellemileg is, fizi­kailag is teljesen meg kell felelniök: ép, egész­séges emberekre van szükség. l,em akarok az, illetmény szabályzatnak a tisztvselökre és kezelőkre vonatkozó részére kitérni, tisztán csak az altisztek ügyével aka­rok foglalkozni. Ebben a kimutatásban^ újból négy fizetési csoport van: az első, második, harmadik és negyedik fizetési csoport. Ma a magyar királyi posta ebbe a négy fizetési cso­portba sorozott alkalmazottainak száma 6041. 259. ülése 1929 február 27-én, szerdán. 6041 alkalmazottja van tehát a postának, akik­ről szólni kívánok. Az első fizetési osztályban 49 alkalmazott van. Ez a 49 ember 163—190 pen­gővel van díjazva, A második fizetési csoport, amelyben 398 alkalmazott van érdekelve, 142—158 pengőig van díjazva, a harmadik fize­tési osztályban van 1710 alkalmazott. Ezeknek fizetése 91 pengőnél kezdődik és 109 pengőig emelkedik. Egy kinevezett alkalmazott tehát 91 pengőért dolgozik és természetesen vannak esetek, miután csak három évenként mehet valaki egy csoporttal előre, hogy például egy 18 éve szolgáló alkalmazott 109 pengőt kap díjazás gyanánt havonta. Nem akarok arra még külön rámutatni és azzal a problémával is foglalkozni, hogy például a postának havi­béresei az első évben 76 pengőért dolgoznak havonta. A legjobb akarattal is, figyelembe véve hazánknak, nemzetünknek rettenetes helyze­tét, figyelembe véve Trianont is és a békedik­tátum által parancsolt helyzetet, még sem va­gyok abban a szerencsés helyzetben, hogy mindent egyedül Trianonra vezessek vissza. Nem lehet mindent abba az áldatlan békedik­tátumba belediktálni, mert szerény vélemé­nyem szerint az aktív magyar királyi posta ezeket a fizetéseket már régen fel kellett volna hogy emelje, hiszen a drágaság folyton nő. Nem akarok itt Gál Benő kimutatására hivatkozni, de még Dalnoki-Kovács, vagy a Pester Lloyd kimutatása sem hozható, a leg­jobb akarattal sem vonatkozásba ezekkel a fizetésekkel. Ha el ővenném ezeket a, statisz­tikai kimutatásokat, akkor — miután az át­lagbérek hetenként 40 pengőben állapíttattak meg — kénytelen volnék megállapítani, hogv bizony ezek az emberek ebből a fizetés­ből két hétig sem bírnak megélni. Igaz, hogy családi pótlék jár, de méltóztassék ennek ösz­szegét figyelembe venni. A családi pótlék fe­nénként 9-60—11-20 pengő. Nem leihet azt sem mondani, hogy üzemi pótlékot is kapnak ezek az alkalmazottak, mert hiszen az üzemi pót­lek összege havi 8—10 pengő, de ez is egészen természetesen váltakozó. Egészen őszintén megmondom azt is, hogv sokáig hadakoztam azzal a felfogással, vájjon ezt a gondolatot, ezt az egész ügyet interpel­láció formájában idehozzam-e, azonban az a nyomor, amelyet a postaaltisztek nagy társa­dalmában látok, engem kvázi törvényhozói lelkiismereténél ragadott meg és így határoztam el magam arra, hogy ezt a kérdést mégis csak ide kell hoznom. T. Ház! Ha mi ma Magyarországon, ha­zánkban az egykéről beszélünk, és az egyke gondolatának elvetését propagáljuk, akkor tisz­telettel kérdem: mit csináljon az az alkalma­zott a maga száz pengőjével? Mit csináljon az az alkalmazott, aki negyvenkét évig szolgál, ha tud szolgálni, amíg 147 pengő havi törzs­fizetést ér el? (Mozgás jobbfelől.) Nem akarok túlozni, de ismerek Kispesten egy családot, ahol kilenc gyermek van s az egész családnak csak négy pár cipője van. A többiek odahaza maradnak és várnak, amíg felváltva felhúz­hatják a lábbelit. A magy. kir. posta az utóbbi időben a be­tegségek hatása alatt kénytelen volt a három­szori kézbesítést kétszeri kézbesítésre redu­kálni. Kérdem a t. Házat, csoda-e ez, amikor meggyőződtem róla, hogy postaaltisztèk ebben a hidegben alsónadrág nélkül járják fárasztó útjukat és mennek emeletről emeletre. T. Ház! Nem szándékozom ezt a kérdést színezni, mert ezt feleslegesen színezni nem is

Next

/
Oldalképek
Tartalom