Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-259

124 Az országgyűlés képviselőházának vatásában a képviselőt befolyásolni, akadályozni vagy ezért őt felelősségre vonni senki által nem engedhető meg. Kétségtelen tehát, hogy a befolyásolás akár egyesek, akár a hatóság részéről történt is, a mentelmi jog megsértésének esetét képezheti. Ezen jogi elv alapján meg kellett vizsgálni, hogy a Szilágyi Lajos képviselő úr által panaszolt eset Szilágyi Lajos képviselő úrral szemben törvényhozói hivatásának gyakorlatában történt-e és alkalmas volt-e őt törvényhozói teendőiben akadályozni, befolyásolni és kihatásaiban az ő törvényhozói szabadságát megsérteni, avagy a panaszolt tényállásban csak Szilágyi Lajos képviselőnek, mint politikusnak személyisége és pedig politikai személyisége ellen intéztetett támadás. A mentelmi bizottság megállapította, hogy Szilágyi Lajos képviselővel a fenti tényállás szerint kétségtelenül sérelem történt. Megállapította azonban a mentelmi bizottság azt is, hogy ez a sérelem Szilágyi Lajos képviselőt nem törvényhozói minőségben, nem hivatása gyakorlása közben érte, de ha ebben a minőségben érte volna is, nem tekinthető olyannak* amely őt törvényhozói függetlenségében befolyásolni, képviselői hivatása gyakorlásában akadályozni alkalmas lehetett. A mentelmi bizottság véleménye szerint a fenti tényállás arra mutat, hogy itt Szilágyi Lajos képviselővel szemben politikai támadás történt s a sérelem őt, mint politikust érte, úgy az újságíró magatartása, mint a lapban megjelent közlemény által. Ez okból Szilágyi Lajos képviselő törvényhozói mentelmi jogán sérelem nem esett. A mentelmi bizottság az előadottak alapján javasolja, mondja ki a t. Képviselőház, hogy Szilágyi Lajos képviselő mentelmi joga ebben az ügyben nem sértetett meg. Elnök: Kivan yalaki szólni*? Ha senki nem kivan szólni, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a mentelmi bizottság ama javaslatát, hogy Szilágyi Lajos képviselő úr mentelmi joga ez ügyben nem sértetett meg, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta. A kereskedelemügyi miniszter úr kivan szólni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Tisztelettel beterjesztem a jelentést a m. kir. iparfelügyelők 1919—1926. évi tevékenységéről. Kérem ezeket kinyomatni, szétosztatni s a közgazdasági és közlekedésügyi bizottsághoz utalni. (Györki Imre: Gyorsaság nem boszorkányság, miniszter úr, ugye? Már felébredtek?) Elnök: A beadott jelentéseket a Ház kinyomatja, szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja a közgazdasági és közlekedésügyi bizottságnak. Kálmán Jenő képviselő úr, mint a mentelmi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Kálmán Jenő előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém a mentelmi bizottság jelentését beterjeszteni a következő képviselő urak és pedig Peyer Károly egy. Esztergályos János egy, Kabók Lajos egy, Farkas István kilenc, (Mozgás a jobboldalon.) Tobler János egy, Vanczák János egy, Reisinger Ferenc egy, és Édes Antal mentelmi ügyében. Tisztelettel javaslom, méltóztassék a jelentéseket kinyomatni, szétosztatni s annak idején napirendre tűzetni. (Rothenstein Mór: A mentelmi bizottság elég gyorsan dolgozik!) Elnök: A Ház a bizottsági jelentéseket kinyomatja, szétosztatja s napirendre tűzésük 259. ülése 1929 február 27-én, szerdán. iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Minthogy a napirend tárgyalásra szánt idő utolsó fél órájában az interpellációkra kell áttérnünk, a tárgyalást megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk! a jobb oldalon.) Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését március hó 5-én, kedden délelőtt 10 órakor tartsa s annak napirendjére tűzessék ki (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) a szőlőgazdálkodásról és a hegyközségekről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása, valamint a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (Éljenzés a jobboldalon.) Méltóztatnak-e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. (Éljenzés a jobboldalon.) Most pedig áttérünk az interpellációkra. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Esztergályos János képviselő úr interpellációjának szövegét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (oltüassa): «Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz a pécsi adózók felesleges zaklatásáról. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak a pécsi adózók felesleges zaklatásáról? Milyen intézkedéseket hajlandó a pénzügyminiszter úr tenni a felesleges zaklatások megszüntetésére?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Képviselőház! Amikor interpellációmat bejegyeztem, (Zaj. — Elnök csenget.) gondoltam, milyen címet adjak az interpellációnak. r (Usetty Béjla: Végre eltalálta! — Derültség.) Arra gondoltam, leghelyesebb lesz, ha azt írom be az interpellációskönyvbe, hogy interpelláció a pénzügyi bürokrácia gonoszindulatú túltengése tárgyában. (Mozgás jobbfelől.) Ügy látszik, a közbeszólások igazat adtak nekem: eltértem ettől a címtől és enyhébb, puhább, lágyabb címet adtam az egész kérdésnek, mert attól féltem, hogy a házszabályokba ütközik bele maga a cím is és ennek következtében el találok esni ennek a interpellációnak r elmondásától. (Zaj jobbfelől.) Az interpellációnak, amelyet elmondandó vagyok, tárgya nem valami nagyon súlyos, tragikus eset, de nagyon is jellemző: hű tükre annak a politikának, amelyet mi itt éveken keresztül támadunk és amely politika úgyszólván bizonyos kéjjel gyötri és kínozza az adófizető polgárságot, az adófizetők nagy tömegét. Számtalanszor hoztunk és hoztam ide súlyos eseteket és kértem a pénzügyi kormányzat részéről védelmet az adózók, a dolgozók részére (Jánossy Gábor: Azt mi is megtettük!) és megállapíthatom, hogy dacára a megnyugtatást célzó sok miniszteri ígéretnek, ezen a téren abszolúte semmi seni történt. Az adózó ma éppen úgy ki van szolgáltatva a bürokrácia túltengésének, lelketlenségének, mint ahogy hosszú esztendőkön keresztül volt. De ennek ellenére, hogy számtalan esetben felsoroltunk itt az egész országból érkező panaszokat, azt kell mondanom, hogy a tapasztalat azt mutatja, hogy ebben az országban a pénzügyminiszter úr alkalmazottai, adókivető bizottságai, adóvégrehajtói sehol olyan könnyelmű felületességgel nem gyötrik és nem zaklatják az adófizetőket, mint ahogy ez Pécsett történik. Röviden csupán két esetet kívánok bejelenteni. Az egyik nagyon Jelentéktelennek látszik, de jellemző, a másik azonban, amint mondottam, hű tükre a pénzügyi politikának, az adó1 zók kezelésének. Mindkét eset Pécsről szól. Az