Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-259

Az országgyűlés képviselőházának 25. Következik a 36. §. Kérem a szöveg felolva­sását. Fitz Arthur jegyző (olvassa a törvényjavas­lat 36—40. §-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 41. §-t). Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Horváth Mihály! Horváth Mihály: T. Ház! A 41. § 2. bekez­dése felsorolja azokat, akik hivatalból lennének tagjai a vármegyei hegyközségi tanácsnak. A második bekezdéshez az volna a módosításom, hogy a vármegyei hegyközségi tanács tagja­ként utolsónak felsorolt «kertészeti tanintézet igazgatója» szavak után szúrassanak be: <<az állam által támogatott pinceszövetkezet kezelője és a szőlősgazdák egyesületének elnöke» sza­vak. Ezidőszerint négy ilyen államilag támoga­tott pinceszövetkezet terveztetik, amelyeket valószínűleg olyan központokban állítanak, például ahol hegyközségi tanácsok székhelyei lesznek. Ezek kiváló szakemberek lévén, nagyon helyénvaló lenne, hogy ők is bejussanak ebbe a tanácsba. A szőlősgazdák egyesületének elnö­kei is a legtöbb helyen, azt mondhatnám min­denütt, olyan kiváló szőlősgazdák, akik szak­ismerettel bírnak, vezető állást foglalnak el a szőlőgazdálkodás terén, úgyhogy ezeknek is bent volna a helyük. Igaz, hogy a hegyközségek a gyakorlati szőlősgazdák közül küldenek tíz, illetőleg hegy­községenként egy tagot ebbe a vármegyei ta­nácsba, és iparkodnak ide kiváló embereket be­hozni, mégis kivételesen előfordulhat, hogy ki­marad egy ilyen érdemes ember. Ha nem mél­tóztatik ennél a szakasznál módosításomat el­fogadni, ennek valamiképen kifejezést kellene adni valami alakban. Az utolsóelőtti szakasz utolsó mondata azt mondja, hogy a vármegyei hegyközségi tanács még legfeljebb öt meg­hívott taggal kiegészítheti magát. A végrehaj­tási utasításban kifejezést lehetne adni annak, hogy ne mindenkit hívjanak be, hanem lehető­leg képesítéssel, vagy tekintéllyel bíró szak­embert, ígv például a pinceszövetkezet kezelőjét, vagy a szőlősgazdák elnökét vagy képviselőjét. Ebben az irányban, ha miniszter úr is így mél­tóztatik gondolni, ez valami alakban felvehető vagy belejöhet a végrehajtási utasításba is. Mindenesetre nagyon kívánatos volna, hogy az öt meghívott taer kiválóbb egvéniség legyen, aki vármegyei tanács álláspontját és tekintélyét a maga súlyával erősítené. Ez volna tisztelet­teljes javaslatom. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki nem kíván^ szólni, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Máyer János földművelésügyi miniszter: T. Ház! A 41. $. alapján a vármegyei hegyközségi tanácsnak hivatalból csak a közintézmények vagy a hivatalok lehetnek tagjai, nem lehet azonban tagja egy pinceszövetkezet vezetője, amely pinceszövetkezet tulajdonképpen nem közintézmény, hanem üzleti vállalkozás. Vég­eredményben nagyon helyesnek tartom azt a felfogást, amelyet itt Horváth Mihály t. kép­viselőtársunk kifejtett, de nem járulhatok hozzá ahhoz, hogy minden pinceszövetkezet vezetője hivatalból tagja legyen a vármegyei hegyköz­ségi tanácsnak, nem pedig azért, mert ezeket a szövetkezeteket mi szaporítani akarjuk és elő­fordulhat a jövőben, hogy 9—10 ilyen pince­szövetkezet fog létesülni állami támogatás mel­lett valamely vármegye területén, és akkor nagy számmal lennének képviselve ezek a szö­vetkezetek hivatalból a vármegyei hegyközségi tanácsban. Miután a szakasz harmadik bekez­désének utolsó mondata értelmében a vármegyei hegyközségi tanács öt meghívott taggal kiegé­». ülése 1929 február 27-én, szerdán. 109 szítheti magát, tisztára az érdekeltségtől függ az, hogy a vármegyei hegyközségi tanácsot ezekkel a szövetkezeti vezetőkkel fogja-e ki­egészíteni és ehhez teljes mértékben módja van. Ismétlem, a felfogást végeredményében helyeslem, és nem vonakodom attól, hogy a végrehajtási utasításban t erre rámutassak & mintegy nézetet, kifejezésre juttassam azt, hogy a gyakorlati ismeretekkel és szakérte­lemmel bíróknak a vármegyei hegyközségbe való bevonása az ügy érdekében is helyesnek és ésszerűnek látszik. A végrehajtási utasí­tásban — mondom — szívesen rámutatok erre. Ahhoz azonban, hogy hivatalból legye­nek a szövetkezetek vezetői a vármegyei hegy­községi tanács tagjai, nem járulhatok hozzá, s éppen azért kérem a t. Házat, hogy a sza­kaszt méltóztassék eredeti szövegezésében el­fogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. A 41. ^. első bekezdése meg nem támadtat­ván, azt elfogadottnak jelentem ki. A második bekezdésnél az eredeti szöveg­gel szemben áll Horváth Mihály képviselő úr indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget Horváth Mihály képviselő úr indít­ványával szemben elfogadni, igen, vagy nem? (Inén! Nem!) Akik az eredeti szöveget fogad­iák el. méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a 41. § második bekezdését eredeti szövegében fogadta el. A szakasz többi részei meg nem támadtat­ván. azokat elfogadottnak jelentem ki. Következik a 42. §. Fitz Arthur jegyző (olvassa a 42. §-t) — Horváth Mihály! Hor.váth Mihály: T. Képviselőház! A 42. § első bekezdése azt mondjai, hogy (olvassa): «Az igazgatósági teendőket az ügyvezető tit­kár látja el, akit a vármegyei hegyközségi ta­rács javaslatára az illetékes Mezőgazdasági Kamara választás útján alkalmaz!» Tiszte­letteljes módosításomban azt kérném bevenni, hogy «az illetékes vármegyei hegyközségi ta­nács választ.» Igaz, hogy a 2. §. azt mondja (olvassa): «A titkár állása állandó jellegű, csak szolgálati vétség vagy alkalmatlanság esetén bocsátható el. A titkár szolgálati és^ fe­gyelmi (elbocsátási) ügyeire nézve az illetékes Mezőgazdasági Kamara szolgálati szabályai az irányadók.» A szőlősgazdáknak ebben az ál­láspontjuk az, hogy miután tulajdonképpen ők fizetik azt a titkárt, ők is alkalmazzák, ők is válasszák. Az igazat megvallva, a mezőgaz­dasági kamarák a nép körében, a kisemberek­nél még nem érték el azt az igazán megkíván­ható tiszteietet és becsülést, amelyet megérde­melnének, mert eddig osak azt látták a leg­több helyen a kisemberek, hogy a fizetési kö­telezettség szaporodott, de gyakorlatilag nem látják a kamarák hasznát. En, aki inkább is­merem a viszonyokat, nem mondhatom ezt, mert például a Duna-Tisza-közti r mezőgazda­sági kamara nagyon szép működést fejt ki, működése azonban még nem jutott le az apró kisemberekig annyira, hogy ezt így észreve­gyék. [, .V-, Hiszen a miniszter nagyon nol tudna. hogy egy vállalkozásuk, sajnos, még nem úgy ütött ki. hogy az a szőlősgazdák bizalmát meg­nyerte volna. Ez a kecskeméti faiskola-telep, melynek gyönyörű kertje van^ nagyon szép épület van rajta, azonban kritikán aluli a bete­lepítés. Az első hiba az volt, hogy nem rigolí­rozták, homokban pedig szántásba nem lehet

Next

/
Oldalképek
Tartalom