Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-243

84 Az országgyűlés képviselőházának rámutattak — mégpedig ax érvek halmazának felvonultatásával — arra, hogy az a rendszer, melyet honvédelmi tekintetben reánk erőszakoltak, Magyarország számára teljesen

1 tárthatatlan és lehetetlen. A békedelegáció már akkor rámutatott arra, hogy Magyarországot nem szabad ugyanazzal a mértékkel mérni, mint Németországot vagy Ausztriát, mert ezek csupán egy rövid forradalmat szenvedtek át, mi azonban a forradalom után még egy bolsevista uralmat, a bolsevista uralom után még egy oláh megszállást is átszenvedtünk, tehát Csonka-Magyarország egészen más helyzetben van éppen a viszonylatban, mint Németország vagy Ausztria volt. Békedelegációnk már akkor rámutatott arra, hogy az a hadiszervezet, melyet Magyarországra ráerőszakoltak, egyrészt azért lehetetlen, mert rengeteg költséggel jár, melyet ez a megcsonkított ország vagy egyáltalában nem, vagy csak más fonto,«abb közkötelesséeek elhanyagolásával bír el, (Ügy van! a jobboldalon!) másrészt pedig kétségtelen, hogy ilyen körülmények között nem ugyanabból az anyagból, nem a nemzet összességéből, nem a nemzet színe-javából regrutálódik ez. a honvédség, illetőleg akkoriban még magyar nemzeti hadsereg. Okosan és helyesen mutattak rá báró Láng Boldizsár képviselőtársam és munkatársai arra, hogy a magyar nemzet tagjainak, a magyar embereknek alaptermészetével, gondolkodásmódiával és jellemével is teljesen és tökéletesen ellentétben van a zsoldos rendszer, (Ügy van! jobbfelöl.) mert itt mindenki az általános hadkötelezettség elvi alapján áll, mindenki azt szereti. Jólesik most visszagondolni arra, hogy már akkor voltak ellenségeink sorában is előkelő férfiak, akik ugyanezen a véleményen voltak. Éppen az is, aki a francia kamarában a trianoni békeszerződés előadója volt, Danielou képviselő úr, ebben az egy tekintetben a had sereg tekintetében, azon az elvi állásponton volt, hogy a zsoldos rendszert MagyarországTa erőltetni nem szabad, mert Magyarország egészen más helyzetben van, mint Németország és Ausztria, Sajnos, úgy a békedelegáció munkája, mint ezeknek a kiváló külföldi barátainknak felszólalása eredménytelen volt és kormányunk abba a kényszerhelyzetbe került, hogy a trianoni békeszerződés ötödik fejezetét is vállalnia ós végrehajtania kellett. Szemrehányást tettem már az igen t. honvédelmi miniszter úrnak és elődjének is abban a tekintetben, hogy talán túlontúl eleget tett ennek ugyanakkor, amikor minden erkölcsi jogosultsága meg lett volna a honvédelmi miniszter úrnak ós minisztertársainak arra, hogy eleget ne tegyen, mert ugyanakkor, amikor minket leszereltek, kétségtelen, hogy minket teljesen és tökéletesen becsaptak. Becsaptak pedig olyan vonatkozásban, hogy reánk vonatkozóan a leszerelést kíméletlenül végrehajtatták, a honvédelmi minisztérium nyakára küldve a különböző ellenőrző bizottságokat, ugyanakkor pedig az általános leszerelési albizottság Genfben tétlenséget mutat: megalakult az albizottságnak egy másik albizottsága, az előkészítő albizottság és jelenleg ilyen stádiumban van a leszerelés. Nekünk tehát, akiken egyoldalúlag végrehajtották a trianoni békeszerződésnek ezeket a reánknézve különösen súlyos határozmányait, megvolna az erkölcsi jogosultságunk arra, hogy kibúvókat keressünk a trianoni békeszerződés hatái-ozmányai alól és hogy ezt nem tette a minisztérium, hanem a 243. ülésé 1929 január 25-én, pénteken. vállalt kötelezettségnek megfelelőleg járt et ezt mi, akik politikai ellenfelei voltunk a hon védelmi miniszter uraknak, nem győztük eléggé hangoztatni és leszögezni. Amikor most a trianoni [békeszerződés revíziójáról annyi szó esik, — és mondhatom, hogy igen sok gondterhes órát okoz minden, hazája sorsát szívén viselő politikusnak az a helyzet, amely most van — amikor nem látunk tisztán, amikor kormányunkat nyiltan azzal a váddal illetik, hogy immár lassanként ő lesz az akadálya a trianoni békeszerződés revíziójának; amikor nem hangzik el illetékes nyilatkozat ebben a kérdésben, s az ember a sötétben révetegen áll; amikor ilyen fokozatos berendezésről van szó, mint amilyet ez a törvényjavaslat is céloz: akkor szóvá kell tennem, hogyha az igen t. miniszterelnök úr nem is látja elérkezettnek az időt arra, hogy a trianoni békeszerződés egész komplexusára nézve a kérdést felvesse és aktuálissá tegye, vájjon nem érzi-e az igen t. miniszterelnök úr elérkezettnek az időt arra, hogy legalább a trianoni békeszerződés V. fejezetének, a katonai és léghajózási ügyekre vonatkozó határoznia-; nyoknak reviziója tekintetében a kérdést az illetékes nagyhatalmak elé vigye? A zsoldos hadsereg a mi felfogásunk szerint a nemzettől teljesen idegen valami, nem szívünk és lelkünk szerint való. sohasem tudunk vele eggyé olvadni és e mellett rettenetes drágasággal, irtózatos költségekkel jár, amely költségek ebben a folyton szanálás alatt lévő országban más célokra eredményesen volnának felhasználhatók. Ezenfelül nálunk a hadseregnek nagy nemzetnevelő értéke is volt, hiszen — mint tudjuk — a hadseregben és a honvédségben még az írás-olvasás mesterségét is elsajátították azok, (Igaz! Úgy van!) akiknek nem adatott meg az a szerencse, hogy gyermekkorukban az iskola padjain sajátítsák el azt Most a trianoni békeszerződés, amely határozottan a Nyugat munkája — a Nyugat legkeletibb, legbarbárabb műve — még attól az eredménytől is, honvédségünk még azon nemzetnevelő hatásától is megfosztott bennünket, amit jelentett a hadsereg, vagy a honvédség abban a tekintetben, hogy 21 éves korában oda bevette a fiatalembert, aki két-három év múlva kikerült onnan, mint olyan egész férfi, akinek a faluban nyomban 100%-kai emelkedett a tekintélye. (Úgy van! Úgy van!) Ne felejtsük el, mi olyan ország fiai vagyunk, amelynek olyan vidékei, olyan falvai vannak, ahol nem is nősülhetett meg, nem is kapott feleséget az az ember, aki nem volt a hadseregnek, vagy a honvédségnek valamikor tagja. (Ügy van!) Most, hogy megfosztottak bennünket a hadseregnek ettől a nemzetnevelő hatásától, keresnünk kell a módot; hogy megfenyegethessük azokat, akik rosszindulatból követték el ezt a merényletet ellenünk. Mert igenis, megfenyegethetjük Őket azzal, hogy keresünk és találjunk majd utat ós módot, hogy a hadseregnek és honvédségnek nemzetnevelő hatását más úton-módon érjük le és ifjainkba más úton-módon verjük bele azt a rendszeretet és fegyelmet, amelyet a katonai szolgálat alatt az elöljárók vertek bele az alárendeltekbe. És azonfelül céltalan is az ententenek ez a próbálkozása, amikor azért tukmálták ránk a zsoldos rendszert, mert azt hitték, .hogy így jobban letiporhatnak bennünket, piszén boszszúállás és letiprás céljából csinálták ezt meg. Most már összeállíthatják a mérleget arról. hogy ez a rendszer sem elég arra. hogy ezt az