Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-243

Àz- országgyűlés képviselőházának 243. ülése 1929 {január 25-én, pénieken. 8.5 ezeréves nemzetet letiporja és az ilyen bosszúálló eszköz éppenséggel nem alkalmas arra, hogy az entente átlátszó céljait elérje. Attól fél az entente, hogy itt militarizmus keletkezik, hogy itt általános hadköteleaettségi rendszer lesz. Micsoda ostoba felfogás volt ez, akárkinek volt a gondolata! Hiszen sokkal könnyebben keletkezhetik egy országban militarizmus és sokkal könnyebben 'keletkezhetik egy katonai kasztrendszer, ha zsoldos hadseregről van szó, és hogy ez nálunk nem alakult ki, tehát sem a militarizmus, sem az ilyen kasztrendszer nem alakult ki ilyen formákban, az megiut abból a belső nemzeti értékből folyik, amellyel ez a nemzet dicsekedhetik. Az igen t. honvédelmi miniszter úr mostani segíteni-akarása egyrészt természetesen kötelessége, másrészt pedig folyománya annak, hogy ezideig a tisztekről és altisztekről, gondoskodott, és a közkatonákról gondoskodás még nem történt. Ez a törvényjavaslat a közkatonákról való gondoskodást tartalmazza, ellene szólni nem lehet, csak egyhangú szavazás lehet az eredmény. Ámde, ha már katonai ellátásról van szó és visszagondolok az elmúlt esztendőkre, vissza kell mennem egészen 1918-ra, amikor először tárgyaltunk itt katonai ellátási törvényjavaslatot, amelyet báró Szurmay Sándor honvédelmi miniszter úr terjesztett elő id. Wekerle Sándor miniszterelnöksége idején. Visszalapozgattam az akkori tárgyalásra és rendkívül érdekes beszéden akadt meg a figyelmem. Érdekes volt, hogy a katonai ellátási törvényjavaslat minő nyitánnyal kezdődött. Alig, hogy megnyitották az ülést, felállt a horvátok részéről Reljanovies Guidó akkori képviselőtársam, aki beszédét először horvátul kezdte, majd magyarul folytatta. Rendkívül érdekes éppen Horvátország mai helyzeténél fogva ez a beszéd és miután katonai ellátásról van szó, amely kapcsolatban is áü a napirenden levő kérdéssel, bátor leszek igénybe venni a Ház türelmét azzal, hogy ennek a horvát képviselő úrnak rövid beszédét felolvassam (olvassa): «T. Képviselőház! A horvát-szlavon-dalmát országgyűlés által ezen közös országgyűlésre kiküldött képviselők nevében van szerencsém a következőket kijelenteni. Nemzetünk, mint mindenkor, úgy most is ezen súlyos időkben a király és haza iránti kötelességeit megérteni és ezeket teljesíteni tudta. Ezen áldozatok mellett, melyeket .nemzetünk már hozott, hoz és még hozni fog:, szívesen veszi magára haderőnk megerősödése érdekében az ezen új törvénnyel járó terheket. Ezért mi is elfogadtuk volna a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot. De ezen törvényjavaslatban Magyarország és Horvát-SzlovénDalmát országok honvédsége és népfelkelése kizárólag m. kir. honvédségnek és népfelkelésnek neveztetik. Ezen elnevezés ellenkezik a kiegyezési törvény betűivel és szellemével, mely szerint a honvédség Szent István koronája országainak közös intézménye. A Szent Korona országai honvédségének és népfelkelésének szervezetére vonatkozó közös alaptörvények: a honvédségről szóló 1912 : XXXI. és a népfelkelésről szóló 1886 : XX. törvénycikkek. A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat az 1912 : XXXI. tcikk 20. és az 1886 : XX. tcikk 8. §-ai szerint a törvénycikkeknek kiegészítő alkotórésze. Ezen alaptörvények pedig a «honvédség és népfölkelés» nem pedig a «magyar honvédség és magyar népfölkeles» elnevezése^ ket használják. Ennélfogva a tárgyalás alatt álló törvény javaslatban is, mint az idézett törvények kiegészítő, alkotórészében a honvédség és népfelkelés elnevezéseket kellene használni, tekintet nélkül az ellentétes precedensre, melyek álláspontunkon semmit sem változtatnak, mert közreműködésünk nélkül keletkeztek. Amennyiben azonban ezen törvényjavaslattal a honvédség és népfelkelés eddigi törvényes elnevezésein változtatni akartak, a honvédséget és a népfelkelést Magyarország területén magyarnak, Horvátország területén horvátnak kellett volna elnevezni. Mivel pedig a honvédség és népfelkelés közös intézmények, ugyanezeket legalább magyar-horvátnak kellett volna elnevezni és ha már nemzeti elnevezést adnak, úgy a horvát elnevezést nem lett volna szabad mellőzni». Most következik a zárókövetkeztetés (olvassa): «Minthogy tehát a honvédségnek és népfelkelésnek a törvényjavaslatban használt elnevezésével, e kérdésnek a kiegyezési törvénnyel ellentétben álló elintézésébe fognak, van szerencsém a horvát-szlavón-dalmát országgyűlés által ezen közös országgyűlésre kiküldött képviselők nevében kijelenteni, hogy tekintettel a kiegyezési törvény 70. §-ára, a szóbanlevő törvényjavaslat tárgyalásában és megszavazásában részt nem veszünk.» T. Képviselőház! Mintha ma történt volna ez a nyilatkozat, úgy előttem van az a horvát képviselőtársam, amint itt felállt és ezt a nyilatkozatot tette, úgy előttem van az a látvány, amikor felálltak a horvát képviselők és távoztak ebből a teremből. A kormány részéről Wekerle Sándor miniszterelnök úr válaszolt akkor hosszabban. Beszédének csak egyetlenegy részét olvasom fel, hogy a naplóban a két nyilatkozat egymással szembeállíttassék. Azt mondta néhai Wekerle Sándor miniszterelnök (olvassa): «Legyenek róla meggyőződve, hogy mi azokat a jogokat, amelyek Horvát-SzlavonDalmátországoknak a kiegyezési törvényben, vagy régebbi törvényekben biztosíttattak, minden ízében tiszteletben tartjuk és valósítani akarjuk. Mi tökéletesen elismerjük azt, hogy a horvátok egy külön nemzetet képeznek, elismerjük külön territóriumukat, amint az tényleg ma is van, elismerjük nyelvi jogosultságukat és annyira megyünk, hogy álláspontunk az, hogy a magyar korona országainak hivatalos nyelve Horvátországban a horvát, és ezt a végletekig respektálni is kívánjuk. A honvédséget illetőleg respektáljuk nyelvi használatukat, respektáljuk lobogójuk használatát, még a hadsereg reformjánál is minden ellenzés dacára érvényre akarjuk juttatni nyelvük használatát, szóval, mi azon az állásponton vagyunk, hogy a kiegyezési törvényt minden ízében megtartjuk.» Mélyen t. Képviselőház! Azóta 11 esztendő telt el. Lehetetlen, ha kezébe kerül egy képviselőnek a katonai ellátási törvénynek akkori tárgyalása és kezébe kerül egy ilyen nyilatkozat horvátnszlavon képviselőtársaink részéről, hogy a mai helyzetre, Horvát-Szlavónország mai helyzetére ne gondoljunk, és lehetetlen, hogy innen oda ne kiáltsuk a kérdést: vájjon mindazzal, amit néhai Wekerle Sándor miniszterelnök, a miniszterelnöki székből, mint meglévő jogokat, mint meglévő tényleges állapotot konstatált, rendelkeznek-e ma horvátszlavón testvéreink és köztük talán az akkor itt tiltakozott és valószínűleg még ma is életben lévő Reljanovies Guido volt képviselőtársunk isi Vájjon a külön nemzet elismerése, a