Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-241

Az országgyűlés képviselőházának 241. ülése 1929 január 18-án, pénteken. 57 év márciusában kiadott amnesztia-rendeletre, amely megállapítja, hogyha el is követtetett a királyság intézménye ellen elkövetett bűntett, akkor sem büntetendő cselekmény ma már, mert az amnesztia rendelet alapián ezt nem lehet büntetés alá vonni. De egyébként is valóságos komikum és humorba full az, hogy Magyarországon 1929-ben valakit bíróság eíé állítanak azért, mert a királyság intézményét megtámadta. Kérdem én a t. Házat, hol van az a királyság intézménye, amelyet ebben az országban meg lehet támadni f Az, hogy magyar királyságnak címezzük magunkat, játék a szavakkal, a nélkül azonban, hogy ennek komoly háttere és komoly alapja lenne. (Jánossy Gábor: Törvény szól erről!) Sok olyan törvény van. — ezt tudja nagyon jól Jánossy t. képviselőtársam — amely már idejét multa, amelyet alkalmazásba nem lehet venni. Ilyen törvényünk a királyság intézményének védelmét célzó törvény is, amelynek megsértése miatt ma valakit bíróság elé állítani a politikai zaklatásnak tipikus esete. A másik bűncselekmény, amellyel képviselőtársainkat vádolják, bűntett és bűntevő feldicsérésének vétsége, amelyet azáltal követtek volna el, hogy azon a bizonyos októberi vacsorán, illetőleg lakomán — mint az indokolás mondja — «a Magyarországról kiszökött» Károlyi Mihály grófot. Lovászy Mártont. Hock Jánost, Jászi Oszkárt tüntetőleg éljenezték, felállással és taussal ünnepelték(Ttródy Ernőr Lovászy Mártont?) Lovászy Mártont is. (Zaj.) Elsősorban meg kell állapítanom, hogy ezt a beszédet 1923. október 31én tartották. Azok ellen pedig, akiket itt felsorolnak, nevezetesen Lovászy Márton, Hock János és Jászi Oszkár ellen olvan bírói ítélet, amellyel ezekről az emberekről ilyen büntetendő cselekményt 'megállapítottak volna, egyáltalában nincsen. Ha nedig nincsen, akkor nem Iphet őket bűnösöknek tekintenünk és ilyen körülmények között nem lehet szó arról, hogy bűntett van buhte vő feldiesérésének esete fennforog. Károlyi Mihály gróf ellen van már bírói ítélet, azonban ez a bírói ítélet sem bünjtetőbírtói ítélet, hanem csak a vagyon elkobzásával kapcsolatban mondották ki, ami azonban nem tartozik a büntetőtörvénykönyv rendelkezése alá, tehát ebben a vonatkozásiban sem lehet szó arról, hogy Károlyiról megállapították volna, hogy büntetendő cselemét) y t, vagy pedig bűntettet követett él. Ha pedig nem követett el bűntettet, akkor az; ő feldicsérése sem a bűntett vagy a bűntevő feldiiesérése, tehát ha valakit azzal vádolnak, hogy őt feldicsérte, akkor igenis politikai zaklatás esete forog fenn. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez a beszéd 1923. október 31-én hangzott el. (Bródy Ernő: Mikor?) 1923-ban. Károlyi Mihály ellen a vagyonelkobzás tárgyában hozott bírói ítélet pedig körülbelül 1925-ben vagy 1926-ban vált jogerőssé, tehát olyan időben, amelynél korábban hangzott el ez a beszéd. Tehát még a legtágabb értelmezés mellett sem lehet szó arról, hogy a bűntett vagy a bűntevő feldicséíésének tényálladéka, esete fennforogna. Ilyen tényállás mellett t. Képviselőház, fenntartom korábban tett javaslatomat, nevezetesen azt, hogy a mentelmi bizottság jelentése vétessék le a napirendről és küldessék vissza a főügyészségnek azért, hogy állapítsa meg, hogy az amnesztia-rendelet alá tartozik-e à királyság intézménye megtámadásának bűntette. Amennyiben azonban a tisztelt előadó lír és a Hág ehhez a javaslatomhoz nem járulna hozzá, a magam részéről én is megállapítom, hogy ebben az esetben a politikai zaklatás tipikus esetével állunk szemben. Ezért a magam részéről nem járulok hozzá, hogy képviselőtársaim mentelmi jogát felfüggesszék. Elnök: A határozati javaslat, amennyiben az írásba van foglalva, a mentelmi bizottság jelentésével együtt a Ház határozathozatala alá fog kerülni. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Ángyán Béla! (Bródy Ernő szólásra jelentkezik.) Elnök: Feliratkozott szónok van, azt kellett felhívni. Ángyán Béla: T. Képviselőház! A mentelmi bizottság előadójának javaslatához a magam részéről hozzájárulok és nem tudom elfogadni Györki igen t. képviselőtársamnak azt az indítványát, amelyet a kérdés tárgyalásánál első sorban bocsátott előre, hogy adjuk vissza az iratokat az ügyészségnek és pedig azért, mert az inkriminált ténykedés, amelynek alapján megindult a bűnvádi eljárás, az amnesztiarendelet alá esnék, az alá az amnesztia-rendelet alá, amely 1928. március hó elsején bocsáttatott ki. Meg* kell állapítanom, hogy igen t. képviselőtársam tévedésben van abban a tekintetben, hogy ezen amnesztia-rendelet szerint a királyi ügyészség volna hivatva annak elbírálására, hogy valamely bűncselekmény amnesztia alá esik-e vagy sem, különösen akkor, amikor itt egy konkrét ügyben már bírói eljárás vau folyamatban, (Esztergályos János: Meg kell szüntetni az üldözést! És nem kell amnesztia!) mert ezen amnesztia-rendelet ügyében (Esztergályos János: Romániában megszűnt már az üldözés. — Felkiáltások a jobboldalon: Menjen oda! — Zaj.) a királyi törvényszékekek hivatottak annak elbírálására, hogy valamely bűncselekmény amnesztia alá esik-e vagy sem, nem pedig a királyi ügyészség. Feltéve, hogy ez az inkriminált bűncselekménv amnesztia alá esnék, éppen az igen t. képviselő urak érdekében áll, hogy ez az ügy bíróság elé kerüljön, mert egyedül a bíróság van hivatva annak elbírálására, hogy a bűncselekmény amnesztia alá esik-e, igen-e vagy nem. Egyébként szerény véleményem szerint ez a bűncselekmény nem esik az amnesztia rendelkezései alá és pedig azért nem, mert as amnesztia-rendeletben az! izgatás fejezetére vonatkozó és abba tartozó bűncselekmények vonattak az amnesztia-rendelet körébe, ez pedig egy speciális törvény alapján üMözendő bűncselekmény, és pedig az 1913 : XXXIV- tcikk alapján üldözendő bűncselekmény, ennek következtében az amnesztia-rendelet hatálya alá sem esik. Teljesen céltalannak és feleslegesnek tartanám tehát, sőt az igen tisztelt képviselő urak érdekében nem állónak tartanám, ha ez a kérdés levétetnék a napirendről és visszaadatnék az ügvészségnek és az amnesztia-rendelet alá tartozás vagy nem tartozás szempontjából az ügyészség elbírálása alá bocsáttatnék; hangsúlyozom, azért sem, mert nem is tartozik az ügyészség elbírálása alá; hanem kizárólag a királyi törvényszékek elbírálása alá tartozik. Ami mármost azt a másik momentumot illeti, amelyet az igen t, képviselő úr felhozott, hogy tudniillik itt nem is lehet szó árról _ a bűncselekményről, amellyel t. képviselőtársainkat gyanúsítják, ebben a tekintetben meg kell állapítanom azt. hogy itt nem arról van szó, hogy valaki Károlyi Mihályt és társait dicsérte fel, hanem arról van szó, hogy valakik az 1913: XXXIV. te. 3. Vába ütköző bűncselekményt követték el, amelynek 3. §-a ezt 9*