Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-240
52 Az országgyűlés képviselőházának 240. ülése 1929 január 17-én, csütörtökön. politikára vonatkozik, az, hogy a kormány szükségesnek találná ma a közigazgatás megreformálását és a közigazgatási életben — úgy a vármegyei, városi, mint a községi életben — egy demokratikus titkos választói jog alapján megalkotott törvény útján az új választások megejtését, hogy ne 16—17 év vei ezelőtt megválasztott bizottsági tagok üljenek az egyes törvényhatóságokban és ne ilyen hosszú idővel ezelőtt megválasztott képviselőtestületek működjenek az egyes községekben. Sajnos azonban, a miniszterelnök úr az ő beszédében ezzel is adós maradt, és hiába állapítja meg az ellenzék által hangoztatott igazságot, annak megvalósítása érdekében nem tesz semmit sem. Nem láttuk és nem hallottuk a miniszterelnök úr részéről a sikeres belpolitika érdekében azt sem, hogy az esküdtbíróság visszaállítását meg akarná csinálni ; nem látjuk azt sem, hogy a sajtószabadság megvalósítására, a kivételes hatalom megszüntetésére intézkedéseket tenne, ellenben betetőzte a miniszterelnök úr kijelentéseit a sajtóra vonatkozólag tett kijelentése. Ez a kijelentés azonban nem a szabadságjogok kiterjesztését fogja jelenteni, hanem nyilvánvalóan az eddig élvezett szabadságjogok és a sajtószabadság újabb megnyirbálását és a jogok újabb elkobzását jelenti. Érthetetlen tehát, hogy akkor, amikor a miniszterelnök úr az ellenzéknek arra az álláspontjára helyezkedik, több mint hét évi kormányzás után, hogy tudniillik a sikeres külpolitikának előfeltétele a jó belpolitika, még sem vonja le ennek konzekvenciáit íbelpolitikai téren sem. Ezért azt kell megállapítanom, hogy a miniszterelnök úrnak ez a megállapítása nem más, mint hangzatos frázisa beszédjének, egy kortesjelszó,. amelyet a miniszterelnök úr a közvéleménybe megint beledobott, a nélkül azonban, hogy ennek a gyakorlati életbe való átvitele tekintetében bármiféle lépést tett volna. Ezért, minthogy beszédének egyéb részei is vannak, amelyekre ezúttal nem akarok kitérni, — nevezetesen gazdasági és szociálpolitikai vonatkozásai —, amelyekkel ugyancsak szükséges, hogy a Ház foglalkozzék, én kérem a házszabályokban biztosított jogomnál fogva, hogy méltóztassék hozzájárulni napirendi ellenindítványomhoz. Az a napirend, amelynek elfogadására az igen t. elnök úr előterjesztést tett, lehetőséget nyújt arra is, hogy ezt is letárgyaljuk, éppen ezért kérem, méltóztassék a miniszterelnök úrnak a keddi pártvacsorán elmondott beszédét a holnapi napirendre kitűzni. (Helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A napirendhez kíván valaki szólani ? (Nem íj Senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr óhajt szólni ! (Farkas ístván : Én kívánok?) A képviselő úr jelentkezett felszólalásra ? (Farkas István : Igen !) A képviselő urat kénytelen vagyok arra figyelmeztetni, hogy a jegyző úrtól vett jelentés szerint letöröltette magát a képviselő úr. (Farkas István : Nem töröltettem le magamat, téves információt kaptam, hogy először kell tenni indítványt. Én Györki Imre indítványát magamévá teszem, mert ugyanazt az indítványt tenném én is, amelyet ő tett.) A képviselő úrnak* ha indítványt tesz, azt írásba foglalva be kell nyújtania, mint önálló indítványt. (Farkas István : Házszabályok szerint négyen szólhatnak hozzá a napirendhez.) A képviselő úr nem tesz önálló indítványt, hanem mint bejelentéséből tudjuk, Györki képviselő úr indítványához csatlakozik. A szót ezen a címeü nem adhatom meg. (Farkas István : Akkor a házszabályok másik része, hogy négyen szólhatnak a napirend megállapításához, nem lesz betartva?) Igen, de mindenkinek önálló indítványt keli tennie. Sajnálatomra, a szót nem adhatom meg. (Zaj a szélsŐbaloldalon.) A miniszterelnök urat illeti a szó. Gr. Bethlen István miniszterelnök : T. Képviselőház! Én a t. képviselő űr felszólalását és indítványát úgy fogom fel, hogy ő ezzel az indítványával a kormánnyal szemben bizalmatlanságát akarja kifejezésre juttatni. Há ugyanis holnapra napirendre tűzné a Ház az ő javaslatát, ez a parlament bizalmatlanságát nyilvánítaná a kormánnyal szemben. A képviselő úr okfejtésében három kérdésre terjeszkedett ki, hogy miért nem tettem szóvá a keddi pártvacsorán a titkos választójogot, miért nem nyilatkoztattam ki, hogy szükségesnek tartom, hogy a kivételes hatalomról külön törvény hozassák és azután, hogy a törvényhatóságok képviselőtestületeinek, megújításáról vonatkozó törvényről sem beszéltem. T. Képviselőház! Ahhoz, hogy én a saját pártom előtt mit beszélek, senkinek semmi köze. (Ügy van ! a jobboldalon. — Esztergályos János : Ez a nyilvánosság részére történt! — Propper Sándor : Magánember ? — Rothenstein Mór : Mint miniszterelnök volt ott!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Gr. Bethlen István miniszterelnök : Mint miniszterelnök, itt a Házban be>zélek, amikor hivatalos funkciót végzek, de a pártban, a baráti körben úgy beszélek, mint a párt vezére, és nem mint magyar miniszterelnök. (Ügy van! Ügy van ! a jobboldalon. — Br. Podmaniczky Endre : Móric megtanulta legalább!) Elnök: Csendet kérek képviselő úr! Gr. Bethlen István miniszterelnök: Arra kérem, méltóztassék e őször az elemi közjogi fogalmakkal tisztába lenni. (Derültség a jobboldalon. — Propper Sándor: Elemi közjogi fogalom, hogy itt kell a miniszterelnök úrnak beszélni és nem a pártvacsorán. Ez az elemi közjogi fogalom.!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Propper Sándor képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. (Farkas István: Az az elemi közjogi fogalom, hogy önnek már régen le kellett volna mondania az ország érdekében ! — Derültség a jobboldalon és a középen.) Gr. Bethlen István miniszterelnök : T. Ház ! Ámbár ezekről a kérdésekről itt nem beszéltem, hajlandó vagyok ezekről a kérdésekről itt nyilatkozni abban a percben, amikor azokat felvetik. Csodálkozom, hogy a t. képviselő urak minden egyes alkalommal, akármilyen kérdésről beszélek, nyilatkozatot várnak tőlem a választójogról. (Propper Sándor: Mert esedékes!) Már kijelentettem itt a Házban hivatalos minőségemben, hogy a kormány nem tervezi azt, hogy ebben az ülésszakban a választójogi törvénnyel foglalkoztassa a Házat. (Helyeslés a jobbotdalon és a középen. Zaj a szélsőbaloldalon.) Én ehhez az állásponthoz ragaszkodom és azt hiszem, hogy semmi oka nem volt t. képviselőtársamnak feltételezni azt, hogy ezen álláspontomat megváltoztatom, úgy hogy ebből a szempontból a t. képviselő úr további nyilatkozat nélkül is tisztában lehetett a kormány álláspontja tekintetében. Ami a kivételes hatalmat illeti, a t. képviselő úr egy külön törvényt vár, amely kiterjeszkednék az állami kormányzat egész mezejére, ahol a kivételes hatalomnak egyik-másik rendelkezése még érvényben van. Erre nézve több ízben nyilatkoztam, hogy speciális törvényekkel kívánom a kivételes hatalmat megszüntetni. (Farkas István : Kivételes törvényekkel !) Speciális és nem kivételes törvényekkel. A két szó között fogalmi különbség van. Úgy látszik, a t. képviselő úr ezt nem ismeri. (B. Podmaniczky Endre : Fogalomzavar ! — Farkas István : Nagyon jól tudom, miniszterelnök úr ! — Propper Sándor : Folytassa tanítóbácsi ! -^ Zaj.)
