Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-240

Â& országgyűlés képviselőházának 240. ütése 1929 január Î7~én, csütörtökön. 51 teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, pénteken d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki ... (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassék az elnöki előterjesztést csendben meghallgatni ! Kérem a képviselő urakat, hogy csoportos beszélgetéseiket szüntessék meg ! ... a ma letárgyalt törvényjavaslatok harmadszori olvasása és a mentelmi bizottság 531. számú jelentésének tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen ! Nem ! — Györki Imre szólásra jelentkezik) Györki Imre képviselő úr jelentkezett szólásra a napirendhez. A képviselő urat a szó megilleti. (Zaj. — Halljuk ! Halljuk !) A képviselő urakat újból és nyomatékosan kérem, méltóztassanak helyeiket elfoglalni és csendben maradni Györki Imre : T. Képviselőház ! Az elnök úr által imént előterjesztett napirendi indítvánnyal szemben a következő napirendi ellenindítványt teszem. Javaslom, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök úrnak az egységespárt vacsoráján 1929. január 16-án tartott beszéde, amely a kormány programmját érintő nyilatkozatnak tekinthető, tűzessék a holnapi, 1929. január 18-iki ülés napirendjére. T. Ház ! Az újonan érvénybe lépett házszabályok 132. §-a lehetőséget ad arra, hogy a Házon kívül tett és a kormány programmját érintő nyilatkozat alapján a bizalmi kérdést bármely képviselő felvehesse. Ezeknek a házszabályszerű jogaimnak - hiszen oly kevés joga van már a képviselőnek — egyikével vagvok bátor élni akkor, amikor azt kérem, hogy a miniszterelnök úrnak az egységespárt vacsoráján tartott beszéde tűzessék napirendre. Szükségesnek tartom ennek a beszédoek napirendre tűzését azért, mert ebben a beszédben a miniszterelnök úr többek között a következőket is mondja. Felveti a kérdést: «De mi egy sikeres külpolitika előfeltétele? Többízben rámutattam már arra, hogy ezek az ' előfeltételek elsősorban belpolitikai természetűek.» Elsősorban tagadásba veszem azt, mintha a miniszterelnök úr lenne az, aki több ízben hangoztatta volna felszólalásaiban akár a Házban, akár a Házon kívül, hogy a sikeres külpolitika előfeltétele a jó belpolitika. Ezt a megállapítást az ellenzéki oldalról hangoztattuk már hét esztendeje, amióta bent vagyunk a képviselőházban, illetőleg a nemzetgyűlésben. (Felkiáltások a jobboldalon: Régi igazság!) Sőt a túlsó oldalról mindenkor tagadták ezt a megállapítást és mindenkor azt mondták, hogy a magyar külpolitika irányzata teljesen független attól, hogy idebent ebben az országban miféle belpolitikát követünk. Az azóta lefolyt idő és eltelt események beigazolták azt, hogy igenis, ennek az ellenzéki megállapításnak van helyessége és ma már a miniszterelnök úr is kénytelen e megállapítás tekintetében az ellenzéki álláspontra helyezkedni s elismerni azt. hogy a sikeres külpolitika előfeltétele a jó belpolitika. Ha azonban a miniszterelnök úr beszédét, melyet az egységespárt vacsoráján elmondott, ebből a szempontból nézzük, és vizsgálat tárgyává teszszük azt, hogy ebben a beszédben, amely kormánynyilatkozatnak és kormányprogrammnak is tekintendő a képviselőház feladatainak elvégzésére vonatkozóan (Jánossy Gábor: Az is!) mi van, akkor megállapíthatjuk, hogy semmi olyan nyilatkozat nem történt ebben a beszédben, amely alkalmat adna arra, hogy higyjünk és bízzunk abban, hogy egy sikeres, jó belpolitikai törekvés fog a kormány tényeiben megnyilvánulni s ennek következményeképpen várhatjuk azután külpolitikai helyzetünk jobbrafordulását. Mindenki, aki a miniszterelnök úr beszédét elolvasta, vagy aki már várta, hogy ez a beszéd elhangozzék, elsősorban talán azért volt várakozással, mert figyelemmel voltunk arra és vártuk, hogy a miniszterelnök úr elsősorban is nyilatkozni fog arról, hogy mi a kormány programmja a választójog tekintetében. (Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Az egész ország várta, hogy a miniszterelnök úr választ ad elsősorban Éothermere lord nyilatkozatára, amely karácsonyi nyilatkozatában odáig ment, hogy a magyar választójogi törvényt a román választójogi törvénnyel és intézkedéssel hozta kapcsolatba, sőt megállapította, hogy odaát Romániában Maniu már tiszta választást rendelt el, amit azonban Magyarországon eddig még nem tudtak és nem akartak elrendelni. Joggal várhatta az ország közvéleménye a miniszterelnök úrtól, hogy a választójog titkosságát, mint első belpolitikai követelményt fogja oapirendre tűzni, és az új házszabályok megalkotása után az első törvényjavaslat, amellyel foglalkoztatni kívánja a Házat, a választójog reformjára vonatkozó javaslat lesz, amely magában foglalja a titkos választást és a titkos választójog törvénybeiktatása után pedig a további kormányprogramul nem lehet más, mint ennek az országgyűlésnek feloszlatása és a feloszlatás után a titkos »választójog alapján elrendelt új választás, (Propper Sándor : Tiszta választás csendőrök és csenüőrszuronyok nélkül !) Aktuális a választójog titkosságának és tisztaságának 1 örvénybeiktatása azért is, mert ha nem jól emiékeznek a t. képviselőtársaim, akkor emlékeztetem önöket arra, hogy az 1926. évben lefolytatott általános választások után volt egy időközi választás Királyhelmecen, amelyre nézve a kormány részéről olyan nyilatkozatok hangzottak el, hogy ott a kormány példát fog statuálni arra, hogy nyilt szavazás mellett is a tiszta választást a legnagyobb mértékben biztosítja. A tiszta választást ebben a választókerületben úgy biztosították, hogy a közigazgatási bíróság, éppen a karácsonyi szünet alatt, kénytelen volt a királyhelmeci mandátumot megsemmisíteni és azokat a jelölteket, akik a választáson részt vettek, hosszabb időre választói jogosultságuktól megfosztani. Ha nézzük, mi történt Királyhelmecen, vagy más kerületekben, akkor a t. képviselőtársaim is láthatják, hogy milyen egyhangú választásokkal gyönyörködtetik az ország közvéleményét. Ez nem is lehet máskép mindaddig, amíg a választások tisztaságát és a választójog titkosságát törvénybe nem iktatják. (Ügy van! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mindaddig, amíg azt kell látni ebben az országban, hogy a kormány a maga hatalmas befolyásával, amelyet politikai és gazdasági téren érvényesít, a választó szabad akaratát meghamisítja, tiszta válasziásról és a közvélemény tiszta megnyilatkozásáról beszélni nem lehet. Ezért tehát, mivel ezt mindenki látja, joggal elvárhattuk volna, hogy a miniszterelnök úr a keddi vacsorán tartott beszédében elsősorban a választójog titkosságáról tesz nyilatkozatot és a tiszta választás elrendelését biztosító,törvényjavaslattal jön a Ház elé, (Úgy van / ügy van! a ssélsőbaloldalonj Amikor a miniszterelnök \iv azt mondja, hogy a sikeres külpolitika előfeltétele a jó belpolitika, akkor azt is hibáztatnom kell, hogy miért nem áll elő akkor, amikor a képviselőház újra megkezdi a működését, a kivételes hatalom megszüntetésére vonatkozó rendelkezések hatálytalanításáról szóló javaslattal. Méltóztassanak elképzelni, több mint tíz esztendeje, hogy befejezést nyert a világháború és több mint tíz esztendő után még ma is, 1929-ben, a kormányzat a kivételes hatalomra alapított rendelkezésekkel kormányoz Az is hiányzik ebből a beszédből, ami a jó bel'