Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-240

46 Az országgyűlés hépviselöházának 240. ülése 1929 január 17-én, csütörtökön. és megtorlásnak a folyamata, a megtorlásnak akkor is csak ezt az egy embert kellene érnie és néni az ártatlan gyermeket is. (Úgy van! a szelsőbaloldalon.) Önök, t. képviselőtársaim, akik a keresztény Istent imádják, ráhelyezkednek Jehova bosszúálló gondolatára (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és az apa állítólagos bűnét nem állítólagosán, hanem valóságosan meg akarják bosszulni az ártatlan gyermekeken is. (Kabók Lajos: Ez a keresztény szellem!) Ehhez önöknek nincs joguk. (Györki Imre: Az új Mózesnek sincs ehhez joga!) Az az állítólagos lelkiség, amely önök szerint ezt a kormányzatot körüllengi, az a szellemiség, amelyre anynyiszor hivatkoznak a szeretet és méltányosság azt parancsolja az önök számára, ha igaz ez a lelkiség, ez a szellemiség a kormányzatban, hogy a gyermekek előtt álljanak meg és ártatlanokon ne bosszuljanak meg olyan bűnöket, amelyeknek t megállapítására és megtorlására ez a kor még nem is jogosult. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Én azt mondóm, hogy politikai természetű ez a javaslat és nem kulturális. Ha kultúroélokat akarna szolgálni, ha csak kultúrjavaslat volna, akkor nem volna minden pa ragrafusába beiktatva az, hogy az azt végrehajtó kultuszminiszter úr, a miniszterelnök, a politikai hatalom kezelője és irányítója nélkül egyetlen lépést ez alapítvány körül és annak felhasználása tekintetében nem tehet. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ez a javaslat kultúrjavaslat volna és nem politikai javaslat. akkor nem volna benne az, hogy az alapítvány felhasználásának módjai tekintetében a miniszterelnök, a politikai hatalomnak hitem szerint itt ma Magyarországon egyedüli kezelője, fog intézkedni, megtéve még azt az engedékenységet, hogy intézkedéseinél majd kikéri a közoktatásügyi miniszternek, a kultúra miniszterének véleményét. T. Képviselőház! Én is hivatkozom arra, hogy az elkobzott Károlyi-vagyont elsősorban a hadirokkantak földhözjuttatására szánták, és pedig nemcsak a szomszéd községekben feltalálható hadirokkantak, hanem általában a hadirokkantak, az országban feltalálható földnélküli hadirokkantak földhözjuttatására. Az előző törvényhozás benyújtott törvényjavaslatban még benne volt az is, hogy a tüdővész elleni küzdelem céljaira is fel kell használni ezt az elkobzott vagyont. Ebből az előttünk fekvő javaslatból azonban ezt már teljesen kiirtották, és csak azt látjuk, hogy egy alapítványt létesítenek, s hogy ezt az alapítványt a miniszterelnök fogja kezelni a kultuszminiszter asszisztálása mellett. Azt látjuk tehát, hogy teljesen szabad kezet akar a kormány, illetőleg a miniszterelnök, a politikai hatalom kezelője, biztosítani a maga számára ennek az alapítványnak felhasználása tekintetében. Egy rémséges korszák az, amely ilyen alkotások után ránk veszélyezteti árnyékát. Eszembe jut Angliának az a korszaka, amikor a Stuartokat legyőzték, és a BraunschweigHannoveri ház jutott uralomra Angliában. Akkor is voltak ilyen alapítványok, akkor is voltak olyan lehetőségek, amelyek szerint a politikai hatalmat kezelő miniszterelnök politikai céljait olyan eszközökkel szolgálhatta és érhette el, amelyek nagyon hasonlítanak azokhoz, amelyeket itt gyanítok. Hogy jó korszak lesz-e az, hogy helyes-e, jó-e az, amit ezzel megindítanak, hogy kultúrát szolgálnak-e azzal, vagy a legközönségesebb kormányhatalmi érdekeket, e felett én nem vitatkozom, mert meg vagyok róla győződve, hogy a közvélemény felfogása is ebben a tekintetűén megegyezik az enyémmel. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon!) T. Képviselőház! Pártom nevében a következő deklarációt terjesztem be. (Hahjukl Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Olvassa): «Tisztelt Képviselőház! A Nemzeti Közművelődési Alapítványról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban pártom álláspontját a következőkben juttatom kifejezésre: A szociáldemokratapárt e javaslatot a politikai bosszúállás és egyoldalú elfogultság megnyilatkozásának tekinti. A politikai gyűlölködés és üldözés szelleme szólal meg e javaslatban, amely az októberi forradalom egyik nemes szándékú és önzetlen vezérének t-ikobzott vagyonával a saját céljainak megfelelően rendelkezik, A törvényjavaslat indokolása szerint «az osztóigazság követeli, hogy éppen Károiyi Mihály elkobzott vagyona vétessék igénybe». Meggyőződésünk szerint csak a történelem hivatott arra, hogy végleges ítéletet mondjon 1918. október és az utána következő, egymasi követő évek társadalmi, politikai, gazdasági eseményei és velük kapcsolatban a bennük szereplő emberek cselekedetei fölött. Az indoklás eme megállapítása tehát olyan politikai rendszer tükrét adja, amelyet az ellenforradalom, az eüenfél fölött aratott győzelme teljesen elvakított, s ameiy sokkal türelmetlenebb és igazságtalanabb, semhogy az igazságosztó szerepet vindikálhassa magának. A szociáldemokratapárt ezt a javaslatot nem kultúrjavaslatnak, hanem egy politikai aktus befejező részének tekinti, amely ezenfelül tág lehetőséget nyit a politikai jutalmazásoknak is. Mindezeknek értelmében a törvényjavaslatot pártom a legmerevebben visszautasítja és az ellen tiltakozik». (Élénk helyeslés és taps a szélsőbalo Idolon.) Elnök: A felolvasott deklarációt úgy kell tekinteni, mint a képviselő úr beszédének részét és éppen azért, azon kitétele miatt, amely Károlyi Mihály eljárását ós szereplését glorifikálja, újból rendreutasítom a képviselő urat! (Helyeslés jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat a legsötétebb középkort hozza, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — (Mozgás jobbfelől.) de megnyugtathatom a miniszter urat: a modern kurzus szószával leönt ve. (Derültség jobbfelől. — Farkas István: És a szószba belefúl itt minden, a népoktatás és a kultúra is, miniszter űr! A mocskos szószba! — Rothenstein Mór: Az egész egységes párt!) A középkort képviseli itt a hitbizomány, erre vonatkozik a «középkor». Nagyon csodálom, hogy ma még mindig hitbizományokkal van dolgunk. A hitbizomáiny egy középkori intézmény. Többször megígérték a hitbizomány reformját. Hitbizományra a modern államban semmi szükség nincs, annak semmi szüksége, semmi értéke nincs. (Zaj. — Kuna P. András közbeszól. — Rothenstein Mór: Pláne a kisgazdának nincs rá szüksége! Minek kell ez magának? — Kuna P. András: Mit csináltak a közüzemek? Elvitték a nagygazdák birtokait! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bródy Ernő: Sokkal szívesebben vettem volna, ha a kormány a hitbizomány reformjával jön, nem pedig a sajtótörvény reformját