Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-240

Az országgyűlés képviselőházának 240. ülése 1929 január 17-én, csütörtökön. 39 kérdezem: miért kellett ezt egyáltalában megosztani? Erre sem kapok feleletet. Mert ne méltóztassék azt mondani, hogy a birói ítélet azt mondotta, hogy 40% a családé és 60% az államé. De miért igényelte az állam a 60%-ot? A törvény értelmében ugyanis az csak fakultatív joga az államnak, hogy a haszonélvezet helyett magát az állagot akarja megkapni. Megértettem volna, ha az állam nem azzal a jogával él, amelyet a törvény neki megad, hogy a haszonélvezetet kívánja arra az időtartamra, amíg az érdemtelennek nyilvánított személy és annak leszármazói élnek, hanem megosztást kivan és állagot akar kapni, ha az állam ezt az állagot az eredeti 'rendeltetésnek megfelelőeri földbirtokpolitikai célokra fel akarván használni, fel akarta volna darabolni. Most azonban hogyan alakul a helyzet? Az állam nem kívánta ezt a haszonélvezetet, amelyet most megszerez magiának 10,500.000 neng-Ő lefizetésével. Ez a helyzet, t. Ház, mert most az történt, hogy az állam igényelte a törzsvagyon 60%-át. Amikor ezt bírói ítélettel kimondatta, akkor rájöitt arra. hogy nem tudja természetben megfelelően megosztani és visszatért ahhoz, hogy most már megveszi az egész állagot, s amikor megvette az egész állagot, akkor az állam jövedelméből létesít egy alapítványt. De vájjon nem az lett volna-e a legegyszerűbb és leghelyesebb dolog, — ha meg lehet ezt csinálni a törvényintenció ellenére — hogy az állam igényelte volna e törvényben neki biztosított jogot, hogy a haszonélvezetét fogja le az egész gróf Károlyi-féle hitbizománynak, a haszonélvezetnek ezt a jövedelmét pedig fordítja azokra a célokra, amely célokra most akarja fordítani? Miért kellett akkor az államnak megcsinálni ezt a kerülőutat, hogy előbb kérte a természetben való részesedést, a 60"'» kiadását, majd azután a-megosztást nem tudván keresztülvinni, megállapította azt, hogy a 40%-ot 10,500.000 pengőért megveszi, s amikor mindent ilyen szerencsésen megszerzett, akkor visszatér oda. ahonnan elindult és ennek haszonélvezetét fordítja tulajdonképpen esy alapítványi célra. (Pesthy Pál: Nem az egészét, ez két külön természetű dolog! — Vasadi Balogh György előadó közbeszól.) Miből van kivéve a 40 százalék? (Vasadi Balogh György előadó: A vagy on vált Ságból!) Azt vesszük most meg, hogy a 100% együtt legyen. (Vasadi Balogh György előadó: A 40% nem alapítvány!) Ne méltóztassék a dolgot komplikálni. Az államnak a bírói ítélet által jutott 60% a törzsvagyon volt. Most miután nem tudta természetben megosztani, a neki nem jutott 40%-ot megveszi az állam, s így együtt van a 100%. (Pësthy Pál: 60% az alapítványé, 40% az államé!) Bocsánatot kérek, az játék, hogy 40% az állomé és 60% az alapítványé, mert tulajdonképpen minden az államé, úgy. amint a törvény eredeti intenciója rendelkezik. Nem az alapítvány számára lehetett elkobozni a vagyont, hanem el lehetett kobozni a magyar állam számára. Az csak egy utólag-os rendelkezés, majdnem azt mondhatnám, utólagos játék, hogy az állam a bírói ítélet és a törvények alapján megszerzett saját vagyonából alapítványt létesít. Nem lehet az elől kitérni, t. kéoviseJőtársam, hoey itt az történt, hogy ahelyett, hogy a rendelkezésre álló joggal élve, az államnak a törvény értelmében 100%-ig ' jutó hitbizományi haszonélvezeti jogot fordította volna egy bizonyos célra, megoszttatta a birtokot, majd azután a megosztott birtokból visszavásárolta azt a 40%-ot és helyreállította ugyanezt a helyzetet. Mi a különbség? Én megmagyarázom az igen t. előadó úrnak. Ez jogi kérdés. Az a különbség, hogy míg az előbbi esetben az államot illette volna ez a haszonélvezeti jog, az érdemtelennek minősített hitbizományi birtokos, s annak egyenes leszármazói életének tartamára — belátható időre, fel kell tételeznem, ha csak valami váratlan esemény következtében ennek az ágnak magva nem szakad és át nem megy a másik ágra — ebben az esetben a korlátolt tulajdonjogot tartotta volna meg az állam. Azt méltóztatnak esetleg mondani, hogy jobb üzlet az államra nézve, hogy nem spekulál, hogy meddig tudja haszonélvezni az érdemetlen ágnak életbenmaradása következtében ezt a bizonytalan vagyont, mert így örök tulajdonul megszerzi. Ennek a törvényjavaslatnak és az előző törvényeknek azonban nem Spekulatív célja volt, nem az volt a célja, hogy az állam jó vagy rossz üzletet csináljon, hanem ennek az volt a célja, — ha elfogadom most már és nem emelek ellene kifogást — hogy az érdemetlen személyt és általam soha el nem ismert jogelv alapján, az érdemetlen személynek a lemenőit is végnélkül büntesse; tehát nem üzletet kellett itt kötni, hanem az államnak meg kellett maradnia emellett az álláspont mellett, akkor nem kellett volna kiadat! 10-5 millió pengőt, hanem a vagyont haszonélvezte^ volna és a haszonélvezet jövedelmét — ha úgy tetszik — fordíthatta volna bizonyos célra. Ezzel szemben már az 1921 : XLIII. te. belevetette azt a gondolatot és megadta a lehetőséget, hogy az állam ne ezt az egyszerű utat kövesse, hanem az állagból kívánjon bizonyos részt. Miért tette ezt?' Azért, mert földbirtokpolitikai célokra akarta igénybe venni ezt a bizonyos 60%-ot, illetőleg azt a százalékot, amelyet a bíróság megállapít. Arról későbben leszek bátor szólni, hogy ennek a törvényjavaslatnak beállítása, hogy nem földbirtokpolitikai célra veszi igénybe, hanem igénybe veszi egy közelebbről meg nem határozott célú alapítvány létesítésére, megfelel-e a törvény intencióinak, hogy megengedhető-e ez egy ilyen kényes ügyben, amelyre — méltóztassék elhinni — még akkor is hivatkozni fognak, amikor_ jnár mi nem leszünk képviselők, vagy egyáltalában nem leszünk. Visszatérek azonban macának a törvényjavaslatnak egyes rendelkezéseire. Következik itt, amit kritika tárgyayá akarok tenni, bizonyos privilegizálási rendszer, amely mintha valóban abból a korszakból kísértene, amikor az ilyen ingatlanok ide-oda tologatása —hogy úgy mondjam — az alkotmány egyik lényeges része volt. A törvényjavaslat tehát bizonyos privilégiumokat állapít meg. Itt van a törvényjavaslat 4. §-ának harmadik bekezdésében az a rendelkezés, hogy a hitbizományi várományosnak elengedi az átszállási illetéket. Mi ez az átszállási illeték? Egv súlyos tétel a hitbizományi birtokos személyében történt minden változásnál. Természetes dolog, hogy súlvos tétel, mert ha az e^ész vagyon egy ember kezébe kerül, természetes dolog, hogy ez az átszállási illeték nagyon terhes tétele ennek az örökösödésnek. A törvényjavaslat ezt az átszállási illetéket elengedi az oldalági hitbizományi várományosoknak erre a 10,500.000 pengőre. Azt méltóztatnak mondani, hogy az alapít 6»