Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-240
34 "Az országgyűlés képviselőházának 24.0. ülése 1929 január T?-én, csütörtökön. ségekről van szó, a lakiheg*yi állomás megvalósítása Titán egy egyszerű detektoros készülék^ által eljuthatnak a hírek a posta szakvéleménye szerint az ország- bármely vidékére. De ha egy erős lámpáskészüléket akarnak beszerezni a községek, ezzel a készülékkel már egészen biztosan teljes biztonsággal jutnák el oda a hírek és ez a készülék a posta szakvéleménye szerint 68 penerőbe kerül, amiben benne van a készülik ára. valamint az antenna és az antennafeilszerelési költségek. Ez nem olyan összeg, amelyet egy község, vagy egy város, vagy egy közület nem volna képes erre a célra előteremteni, nem olyan összeg, hogy rádió beszerzésére ennyit nem tudna^ fordítani, amikor ma már az egyszerű munkásember is részesülni kíván a rádió áldásában és előnyeiben s kulturális szempontból nézve a dolgot, a maga kis budgetjében is megtalálja a fedezetet arra, hogy a maga számára rádiókészüléket szerezzen be. Éppen azért, amikor a bélü^vminiszter hozzájárulását megadja, hogy a rádiókészülékek beszerzésére szolgáló költséget beállítsák ezek a közületek a költségvetésbe, mindenütt mesrvan a teljes kontroll a tekintetben, hogy nem nagyon drága, vagy luxnskészül éket szereznek be, hanem olyan készülékeket, amelyek a jelen törvényjavaslatban kontemplált céloknak: megfelelnek. Semmi más luxusigények kielégítéséről nem szükséges gondoskodni. Ezeket voltam bátor Sándor Pál t. kénviselőtársamnak felszólalására meírie«'yezni. Kérem a t. Házat, hogy a törvényiavaslatot által ánosságbau a részlete« tárgvalás alapján! elfogadni méltóztassék. (Helyeslés) Elnök: Az előadó tir nem "kíván szólni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alarviául elfogadni, igen vagy nem? (fffen!) A Ház a törvénviavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét olvasni. Perlaki Gvörgy jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, meinet a Ház észrevétel veikül elfoaad. — Oldassa, a törvényjavaslat 1. §-át): Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál; Mélyen t. Képviselőház! A mae'am részéről a íavasJatot teïîpcpn helyesnek és a gazdasági érdekeket szolgálónak tartom, enuélfosrva sem a iava«lft ellen, sem annak egyes szakaszai ellen kifogásom nincsen. Sőt abban a tekintetben a javaslat bizonyos líjítás. hopv az autonómiát bizonvos «•azdasági célokból felhasználni kíváhia. Maoris bízoTivns a^ffályaim vannak, amely aargálvokat kénytelen vagyok itt a. parlamentben előadni, annál í.st inkább, m^rt hiszen a miniszter úrnak méltóztatott szintén ennek a kérdésnek a közs^ekre vonatkozó rés&^vfd foglalkozni, "fin elismerem, hogy ezek a költségek TPv általánosságban nom jelentenék ep-y-egy községre nézve nagyobb Összeget, mert 10 pengőért, vaf*v 68 n^ngőért be tudnak szerezni egy rádiókészüléket. Elismerem azt. bogv az évi előfizetési díjak szintén nem ielentenek náarvobb m égte rh éltetést. Tehát ebből a szemszöírből n á zve a kérdést, itt súlyosabb meo-terheltetésről s^ó sincs. Mert ha az összes kötegeket számítom, akkor voltaképpen 100.000 oene-Ős beruházást látunk az ország összes községei részéről erre a célra. Ez nem sok, de hiszen amikor a gyufakartellt tárffy^ltuk, azt méltóztattak mondani, hogy a földmunkával foglalkozók körülbelül kétmillióan vannak az országban, átlag tehát csak két pengő esik egy-egy személyre a gyufa felemelt árából, mégis milyen hatalmas összeg az, ami azt a társadalmat megterheli. Így ha összességében vészeim a kérdést, akkor figyelmeztetnem kell a kormányt körülményre, hogy a mi autonóm szervezeteink, városaink és községeink már rendkívül tűi vannak terhelve. Ha a községek költségvetését megvizsgáljuk, akkor meg kell állapítanunk, hogy azt a 'bizonyos mértéket, ameddig a pótadó emelkedhetik, úgyszólván az ország községeinek legnagyobb része eléri. Meg kell állapítanunk azt is, . hogy. az a lakosság, amely a kölzségi autonómiát fenntartja, teljesen ki van már merülve adóztatási tekintetben. Hivatkozhatom az állami, felekezeti és egyéb köszolgáltatásokra. A lakosság tehát súlyosan meg van terhelve minden vonatkozásban. Meg kell állapítanom azt, hogy az utolsó öt esztendő óta a belügyi kormányzatnak ezen a téren való ellenőrzése nem teljes. Az utolsó öt esztendő alatt az autonómiák háztartásában nemosaik a gazdasági válság miatt, hanem a belügyi kormányzatnak az ellenőrzés kellő vezetése körül tanúsított hibája miatt is súlyos válság van. Ha ma ehhez még hozzáveszem azt. amit legutóbb a rendőrségi hozzájárulásoknál is tapasztaltunk, hogy óriási összegeket hárítanak az egyes miniszter urak bizonyos feladatok megvalósítására a községekre, városokra, meg kell állapítanom, hogy súlyosan túl vannak terhelve és szinte meglepetésszerűen jönnek ezek a költséghárítások az autonómiára. Elég ebben a tekintetben a rendőrségi hozzájárulásokra utalnom, amelyek olyan hatalmas városnak a költségvetését, mint amilyen az én városom is, egyszerűen felborították és a lakosságot rendkívül nehéz helyzetbe hozták. Timeo r>aTiaos et dona ferentes! Én már előre félek a VIIT. osztályú népiskolától, hogy óriási költségekkel fogja megterhelni az autonómiát. (Forster Elek: Én is félek! Minden község fél!) Divat lett ma Magyarországon az, hogy a miniszterek minden egyes olyan feladatot, amely bizonyos tekintetben az állami költségvetés határain kívül esik, egyenesen az autonómiám hárítanak. Hogy az autonómia miből fedezze azt, arra azután megfelelő forrásokról nem gondoskodnak. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Hát az állam miből fedezze? — tlfiy van] a jobboldalon.) A községek háztartása kérdésének rendezése elmaradt, sőt a mai közigazgatási reformban sines erről egyetlenegy szó sem. Ne méltóztassék a miniszter úrnak félreérteni, én ezeknek az összegeknek ide való beállítását nem kifogásoltam. Meg vagyok arról győződve, hogy az a cél, amelyet a miniszter űr el akar érni, bőségesen kamatozik az ország lakosságának, tehát az ezt az áldozatot meghozhatia. Mióta azonban az autonómiák feljajdultak e miatt a rendszer miatt, hogy mindent rájuk akarnak hárítani, ez az első javaslat, amikor énnelk jelenségei mutatkoznak is. habár teljesen indokolt esetben. Éppen azért kötelességemnek tartottam, hogy ezt itt őszintén és nyíltan elmondjam. (Helyeslés a baloldalon.) és ez a beszédem voltakénpen nem a földmívelésügyi miniszter úrnak, hanem a kormánynak és különösen a helüírvminiszter úrnak szólott, hogy ebben a tekintetben egyfelől méltóztassanak odahatni, hogy a községek, egyáltalán az autonómia, ne legyenek megterhelve iijabban
