Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-240
Az országgyűlés képviselőházának 240, sági piaci értékesítés mai káoszában a gazdának is megadja azt a tájékozottságot, azt a biztos orientációt, azt a széleskörű horizontot, amelynek más tényezők ma sokszorosan birtokában vannak. Mar voltam bátor említeni, hogy mezőgazdasági értékesítésünk ma mennyire ki van szolgáltatva a véietlenségeknek, az esetlegességeknek, a bizonytalanságnak, a rossz vagy egyoldalú információnak, aminek folytán sokszor egyik napról a marsíkra vagyonok pusztulnak el, exisztenciák mennek tönkre, vagy legalább is sok hónapi fáradozás eredménye válik vitássá,. Ha azonban van valami, amit nem lehet ma az aktára bízni, úgy bizonyára a piaci áralakulásról való tájékoztatás az, mert hiszen sokszor perceken múlik, hogy a le- vagy felmenő piaci ártendencia milyen új szituációkat, milyen új helyzeteket teremt, Természetesen gyakorlati haszna az itt szóban forgó hírszolgálatnak csak abban a vonatkozásban lehet, hogyha az állat vásár ok, a gabonapiacok, a takarmánypiacok és egyéb piacok eseményei kellő és jól megválasztott időben jutnak a gazdaközonség tudomására. Itt is szeretnék a vérmes illúziók felkeltésétől tartózkodni, mert ez a piaci tájékozódás még nem küszöböli ki azokat a lokális esetlegességeket, amelyeknek ma a vidéki országos vásárokon és hetipiacokon napról-napra tanúi vagyunk. De hogy ezt a segédeszközt, amelyet a rádióban birunk, meg kell adnunk nekünk is a gazdaközönségnek, ez olyan országos érdek, amely nemcsak figyelmet, de meggyőződésem szerint messzemenő méltánylást és megértést is érdemei. Ebben a tekintetben mi különben sem járunk járatlan úton, mert előttünk Németország, Svájc, Hollandia, Dánia, Franciaország és Olaszország már bevezették a mezőgazdasági hírszolgálatban a rádió alkalmazását és — amint tudomásunk van erről nemcsak az illetékes tényezőknek, de magának az ottani gazdaközönségnek megnyilatkozásából is — ennek a rádió-mezőgazdasági hírszolgálatnak rendkívül nagy hasznát látták, mert évek során olyan biztos vélemény megformálásához tudott jutni az ottani gazdaközonség, hogy nem áll bizonytalanul a piacok áralakulásával szemben, úgyhogy olyan támasz birtokában van, amely megengedi neki a biztos kalkulációt, a biztos orientációt, amelynek más termelési tényezők birtokában vannak. Természetesen , ezekben az országokban egyébiránt is megvolna a lehetőség a gazdaközönség tájékoztatására. Részint a közlekedési viszonyok fejlettsége, részint a telefon elterjedése, továbbá a szaksajtó nagymérvű elterjedése egyébként is megadnák a lehetőséget a gazdaközonség tájékoztatására, mégis ez a művelt nyugat szükségesnek találta a rádió bevezetését is a mezőgazdasági hírszolgálatba, mert felismerte ennek a rendkívül nagyszerű technikai eszköznek ebben a szolgálatban való rendkívül nagy jelentőségét. Nálunk is, a mi magyar falvainkban újabban a magyar rádió a magánosoknál nagyon szépen terjed, azonban az a meggyőződésem, hogy itt olyan híranyagról van szó. amely nem lehet egyeseknek féltve őrzött titka, hanem ezt a híranyagot közkinccsé kell tenni, hogy abból mindenki profitálhasson, abból mindenki a gazdasági életben levonhassa azokat a konzekvenciákat,; amelyeket le kell vonni. T. Házi Ez az intenció vezette a földmívelésügyi kormányzatot, amidőn az előttünk fekvő törvényjavaslat 1. <^ában felhatalmazást kér arra, hogy a törvényhatósági joggal íelruülése 1929 január 17-én, csütörtökön, 31 házott és rendezett tanácsú városokat, nagyközségeket és azokat a kisközségeket, amelyekben körjegyzőségi székhely van, kötelezhesse az itt említett híranyag felvételére és annak azonnali közhírré tételére. Ennek természetesen az az előfeltétele, hogy elsősorban a községek megfelelő rádiókészülékkel rendelkezzenek. Ezért a javaslat 2. §-ában a földmívelésügyi miniszter úr felhatalmazást kér arra, hogy kötelezhesse a községeket rádiókészülékek beszerzésére. Ennél a pontnál felmerül a községek megterhelésének kérdése. (Ügy van! TJgy van! a jobboldalon,) Mindnyájan tudjuk, hogy a községek háztartása ma siralmas állapotban, siralmas helyzetben van. (Ehn Kálmán: Szomorú nagyon!) És ha ezt tudjuk, felmerül a kérdés, hogy a mai községi háztartási viszonyok mellett lehet-e és szabad-e drága rádiókészülékek beszerzésére gondolni 1 ? Én azt hiszem, hogy ebben a tekintetben semmiképpen sem lenne indokolt és megengedhető drága rárdiókészülékek beszerzésére gondolni, amire különben nincs is szükségünk, mert a lakihegyi állomás felállítása, üzembehelyezése óta egy egyszerű detektoros készülékkel is jól vehetők az egész országban az adóállomás közlései. Kötelességem rámutatni itt arra, hogy az együttes bizottság tárgyalásánál nagyon nyomatékosan jutott kifejezésre az a szempont, amely különben teljesen egyezik a földmívelésügyi miniszter úr intenciójával, hogy ne luxusapparátusok, ne drága apparátusok, hanem — a ma az egész vonalon kötelező takarékosság szem előtt tartásával — egyszerű, de használ; ható készülékek szereztessenek be. A kiadandó végrehajtási utasításban tudomásom szerint a földmívelésügyi miniszter úr erre nézve nagyon szabatos és nagyon kategorikus rendelkezések felvételét tervezi. (Helyeslés.) T. Ház! Most még csak arról van szó, hogy a rádiókészülékek kezelését miképpen intencionálja a földmívelésügyi kormányzat? Ebben a tekintetben vagylagos rendelkezéseket tartalmaz a javaslat és pedig: olyan községben, ahol megvan a módja és előfeltétele annak, hogy a községházán rendeztessék be a rádiókészülék és ott tarttassék üzemben, ott a törvényjavaslat megadja a lehetőséget arra, hogy azt a községházán kezeljék. Ott azonban, ahol részint egyéb berendezési viszonyoknál fogva, vagy a kellő szakszemélyzetnek vagy a hozzáértő embernek hiányában ez nem lehetséges, a javaslat megengedi, hogy a rádióállomás kezelését az ottani m. kir. postahivatal vagy postaügynökség láthassa el, mint amely az ilyen technikai kérdésekkel szolgálatában amúgyis foglalkozik, vap-v üedig amennyiben a községben lenne egy olyan mezőgazdasági érdekképviseleti szerv, '— mondjuk gazdakör, Faluszövetség, vagy egyéb ilyen gazdasági egyesület, s ezek valamelyike ilyen rádiókészülékkel rendelkeznék, vagy pedig arra be lenne rendezve — úgy a község a rádiókészülék kezelését erre az érdekképvise'leti szervre bízhassa. T. Házi Röviden ez az, amit ez a törvényjavaslat kontemplál s én azt hiszem, hogy itt olyan intézkedéssel, olyan rendelkezéssel állunk szemben, amelyet mindenkinek, de elsősorban az érdekelt gazdaközönségnek a maga részéről a legnagyobb melegséggel^ és lelkesedéssel kell üdvözölnie. Annak idején gróf Károlyi Sándor volt az, aki nemes veretet adott annak a gondolatnak, hogy aki a népet boldogítani alkarja, annak a népet tanítania kell. Ennek a gonidolatnaík ál'l szolgalatában ez a javaslat is, amely — megvallom _ őszintén —
